A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Délmagyarország - dm_1972_06_28_3p.txt


         


Hívó és hívott

A csengő megszólal. Nyílik az ablak. Idősebb hölgy hajol ki rajta:
- Mit óhajt?
A csengetőnek most nagyon kell uralkodnia magán. Hogy szólni tudjon. Érzi, hogy az a "pánt" egyre feszesebb a mellkasán, szívét is mind jobban szorítja, nehezen vesz lélegzetet. Ismerni ezeket a tüneteket, végigélte már jó néhányszor a folytatást is. Tudja, hogy sürgős segítségre van szükség. Összeszedi, megembereli magát, igyekszik pontosan, érthetően fogalmazni. Nőm jajgat, ez nem természete. Szerényen, halkan elnézést kér, bemutatkozik, megmondja, hogy nagyon rosszul van, s azt kéri: értesítsék telefonon, ezen és ezen a címen, számon a hozzátartozóit.

Egy elérhetetlen telefon

Színhely: a Tolbuhin sugárút, időpont este fél kilenc. Néz fől, az ablakra az ősz hajú, beteg asszony, s várja a természetes humánus gesztust. A bajbajutott megsegítését. Hisz a zománcozott tábláról nyilvánvaló: itt olyan hívatású ember él, akinek nyilván telefonja is van.
- A becsengető számára annál érthetetlenebb, ami ezután következik. Az idősebb höigy a lányát hívja az ablakhoz, aki oly könnyeden utasítja el az alkalmatlankodót, mintha, mondjuk, használt ruhát akarna tőle vásárolni.
- "Igazolásomul nyújtottam a személyazonosságimat, orvosi igazolásomat - emlékszik vissza a szenvedő fél -, de hiába." A telefon tulajdonosa ugyanis nem volt kiváncsi sem erre, sem arra. Ajánlotta viszont a szerény becsengetőnek, hogy a Marx téri nyilvános telefonfülkéből hívja föl, akit éppen akar.
- "Erre könnyek között, ismételten kértem: higgye el, valóban nagyon-nagyon roszszul vagyok. Mire ő, megismételve a fenti tanácsot, becsukta az ablakát. Leengedte a rolóját is."
- Igy maradt egyedül egy beteg asszony az utcán, az ablak alatt, amely most a közömbösség hideg jelképeként meredt föléje.
- Egyre erőtlenebbül, a falnak támaszkodva támolygott tovább a csalódott beteg. Marx tér? Hiszen ha addig volna ereje eljutni - haza ís menne a saját lábán. "Szerencsére lakásához közel van a szakszervezet épülete. Az ajtót még nyitva találtam..."

VOLT, AKI MINDJÁRT TUDTA

A többi mint mondani szolták, már úgy zajlott: "ahogy a nagy könyvben meg van írva", illetve: ahogyan nincs megírva. de iratlian erkölcsi kódexünk legfőbb szabályai közt mégis szerepel. Vagyis: az emberi segitókészség és együttérzés jegyében.
- A szakszervezeteknél Kiss Illés volt szolgálatban a portán akkor este. Ez a derék ember: hogy-hogy nem, mindjárt tudta, mi ilyenkor a tennivaló. Behívta, támogatva leültette, pohár vizet adott es már tárcsázta is a megadott számot - S hamarosan már az SZTK éjszakai ügyeletén vizsgálták a beteget. s adták neki a görcsoldó injekciót, írták föl a további gyógyszereket. El ne feledjem: azért került ilyen gyorsan az ügyeletes orvos elé, mert a betegtársak természetes gesztussal engedték előre. És senki sem gyanakodott: mindez csak azért van ..
Miért is? Ugyanaz az idős néni nyitja meg csengetésemre a kaput. Kérdésemre magyarázza: a közeli vendéglőből is zavarták már őket esténként. Részeg nők Is. Ezért lett volna az óvatoskodás? Másrészt nem látszott szerintük olyan betegnek az illető, hisz nem is kért mást, csak hogy telefonáljanak az adott címre.
- Az, amit a tudomány a "csalódás törvényének" nevez, szintén közrejátszhatott tehát a kerek elutasításban. De csak egy motívumként. Hiszen az éjjeli portás esetében mégsem ez munkált. Le kell és le is lehet győzni tehát ezt az érzést - a megbizonyosodásig.

MINDIG KÉT FÉL VAN

A közöny egyik szerkezeti eleme ez a keserű tanulságú epizód. Szenvedő alanya azt mondja ilyesminek többé nem szabad előfordulnia. Nálunk - nem történhet meg. Jó lenne hinni.
- A beteg - akit baján kívül ez a lelki sérülés is megviselt - nyilván soha sem felejti már el a bezárt ablakot, a lerántott rolót. Mi se feledjük, hogy küzdeni kell a közöny, az érdektelenség ellen.
- Hogyan? Azzal, hogy elítéljük az ilyen jelenségeket? Igen, azzal is - egy szilárd erkölcsiségű közvélemény a maga erős elvárásával befolyásolhatja a személyes dőntéseinket. De elsősorban nyilván saját életünknek, mindennapi cselekedeteinknek lehetünk bírái, s ha kell, változtatói. Magatartásunkat, reagálásainkat, indulatos mondatainkat tehetjük mérlegre.
- "Hogyan kell élni?" - erre a kérdésre mindenki a saját életével keresi a választ. Bizonyos, hogy az él helyesen, aki nemcsak az írott, kiszabott kötelességeit teljesíti, hanem az íratlan szabályokat is jól tudja és képes betartani.
- Udvariasság? Szívesség? Kedvesség? Jóság? Segíteiakarás? Az összetartozás tudata? Az egymásrautaltság átérzése? Mi minden kell ahhoz, hogy egy bizonyos - az emberi kapcsoiatokat jelképező - telefon megszólaljon?!
- Mindig két féi van:hívó és hivott. S ha életritmusunk ezerszer jeiez is "elfoglaltat" - a mások ügye-baja iránt s különösképp az S. O. S - jelek iránt nem maradhatunk közönyösek.

Simai Mihály
A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
1971   <<   1972   >>   1973
Home
Delizsánsz.