A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1983_06_08_49p.txt
LEVÉLFÉLE EGY KITÜNTETÉS ÜRÜGYÉN
Kedves mélykúti postások!
- Azt hallottam, egyszer, hogy a posta "állam az államban". Teljhatalmat gyakorló, s - mint valaki megjegyezte - paragrafusokkal körülsáncolt intézmény.
- Nem tudom, a tisztelt cím, huszonkét fős kollektívájuk, hogyan értelmezi ezt? Kövesdi Gábor, Jacsa Mihály, Kókai István, Dervadetvics Istvánná, Varga Zoltán, Retek Antalné és férje - s a többi községi postás - csupa nagyhatalmú ember, mind? Túlzás volna ezt állítani. Inkább egyfajta szolgáltatást teljesítő dolgozók, akik például tavaly 7200 expresszküldeménnyel, és 5700 távirattal érkeztek idejében a címzettekhez. Idejében, azaz jókor, nem feledve az utasítást, hogy sürgős táviratnál, átvételtől átadásig nem telhet el több mint négy óra!
- Így van ez az "állam az államban" kerékpárral, vagy jobb esetben kismotorral közlekedő alkalmazottamai: szolgálatot teljesítenek, semhogy rendelkeznének. De, hogy zokon ne vegyék, a távirat és az expressz inkább amolyan különleges - rendkívüli - szolgáltatásuk, akár a tavaly februárban bevezetett éjjel-nappali távbeszélő-ügyelet. Ami viszont óráról órára, sőt percről percre munka, az a gyorspostázás mellett annyira magától értetődő, hogy amikor az apróbb tennivalóikról kérdeztem, Szabó Józsefné hivatalvezető mintegy hézagpótlásként sorolta fel azokat. "A képeslapokat, vagy a kétforintos bélyeggel föladott lepeleket ugyancsak Jacsa Mihályék viszik el a házakhoz. Meg nem tudnám mondani, hogy hányat évente. Sokat! Ezenfelül totót és lottót is árusítanak. Ünnepek előtt szólnak a lakosoknak, hogy milyen képéslapok érkeztek. Decemberben, pótrendelésekkel sikerült a postahivatalunkat annyi karácsonyi üdvözlőlappal ellátni, amennyiből mindenki válogathatott, tetszése szerint. A kül- és a belterületi kézbesítőink, s a hivatali felvevőhelyen dolgozók révén jó a kapcsolatunk a lakossággal."
- A jó kapcsolat a bizalom jele - úgy vélem, kedves mélykúti postások -, amelyet példásan igyekeznek megőrizni. Nemcsak azzal, hogy a leveleket, az expressz és a távirati küldeményeket lelkiismeretesen eljuttatják a címzettekhez. Nemcsak úgy, hogy Hodoniczki Ferencné, a Hámán Kató brigád vezetője és munkatársai fillérre el tudnak számolni a rájuk bízott értékekkel. Helytállnak a napi, milliós pénzforgalomban. Hanem azzal is őrzik a postai szolgáltatást igényibe vevő mélykútiak bizalmát, hogy a megrendelt újságokkal sem késlekednek házhoz menni. Lapterjesztő brigádjuk, a II. Rákóczi Ferenc, májusban 5170 sajtóterméket előfizetésre kézbesített. Ennél többet, 6706-ot pedig az azt megelőző hónapban, alkalmi árusítással, példányonként értékesített.
- Tudok róla, hogy a sajtóterjesztés a mélykúti tanyavilágban sem könnyű. A legnehezebb Retek Antal külterületi postás munkája. Reggelente a tázlári határban kezdi körútját, és valahol Kisszállás környékén fejezi be. Útja harmincnégy kilométer. Közben egyetlen levélszekrényes támpont sincs. A legeldugottabb dűlőútra, a legfélreesőbb tanyába is bemegy. Ilyen körülmények között a vállalt kettő helyett öt Népszabadság-előfizetést gyűjteni - igazat adok Daróczi László hírlapfelelősnek - dicsérétes!
- Kár lenne, ha a munka mellett a legfontosabbat, a tanulást nem említenénk. Hiszen ez is hozzátartozik a mélykúti postások - mindennapjához. Retek Antalné, aki társai biztatására, korhatáron felül fejezte be az általános iskolát, majd kezelőtanfolyamra jelentkezett, s jelenleg szakmunkásképzőt végéz, vagy Hodoniczkiné, aki szakmai tanfolyamra jár, a gyakorlatban hasznosítja ismereteit az ügyfelek: a feladók és a címzettek javára.
- Május 1-.re, múlt évi eredményes munkájuk jutalmaként megérdemelten kapta tehát, kedves mélykúti postások, huszonkét fős közösségük a "Kiváló hivatal" címet a Szegedi Postaigazgatóságtól.
- Örülünk, hogy írásunkat a hétezer-ötszáz lakosú Mélykút postahivataláról épp ezzel zárhatjuk!
Kohl Antal
A cikk eredeti linkje...... 1.
