Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1973_05_13_1p.txt

A telefon Jövője

Távhívás a második félévben

Többek egybehangzó állítása szerint New Yorkból könnyebben lehet Moszkvába telefonálni, mint Szegeden a Széchenyi térről a Klauzál térre. Már ebből is kiderül, hogy nincs minden a legnagyobb rendben a szegedi telefonnal. Akinek a telefon munkaeszközül is szolgál - s lévén Szeged államigazgatási és gazdasági központ, meglehetősen sok embernek ilyen a munkája -, vég nélkül tud mesélni saját tapasztalatairól. Mert vagy vonal nem jön, vagy ha végre mégis sikerül tárcsázni, nem megy ki a csöngetés, vagy ha igen, de egy vállalatot, vagy a tanácsot hívja a telefonáló, meglehetősen nagy esélye van arra, hogy közvetlenül egy melékkel fut össze, s kezdheti elölről a kísérletezést.

Sok jót nem lehet elmondani a város telefonhálózatának mostani állapotáról.

s ha valaki megkérdezi Kopasz Flóriánt, a Szegedi Postaigazgatóság fejlesztési kérdésekkel foglalkozó vezetőhelyettesét, hogy miben reménykedhetünk, csak mérsékelten megnyugtató választ kap: 1975. december 31-ben. - Ha ez a válasz nem is igen nyugtat meg senkit, az tény, hogy bele kell nyugodnunk. Addig ugyanis sem segíteni, sem javítani nem lehet a mostani állapotokon.

A város mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt kinőtte már a régi központot, amely eredetileg négyezres volt, s ma már több mint 6 ezer előfizető van rákapcsolva. Tehát 50 százalékos a túlterhelése, nem csoda, hogy fél órákat kell várni néha a vonalra. Bővítésre már semmiféle lehetőség nincs, új állomásokat sem lehet tehát kiadni. Pedig nagy szükség lenne rá, hiszen 2050 telefonigénylés van bent a postánál, s ennél jóval többen szeretnének előfizetők lenni, de igénylést sem adnak be, hiszen telefonhoz úgysem juthatnak. Vigasztalásul sok mindent elmondanak az érdeklődőnek a szakemberek. Például azt, hogy Franciaorszákban évente 20 százalékkal bővítik a telefonhálózatot, mégsem csökken a készülékre várakozók száma. A hazai viszonyokról szólva azt is elmondják, hogy egy-egy telefonállomás a postának átlagosan 25 ezer forintjába kerül, vagyis az ilyesfajta beruházás csak sokára térül meg. S telefongondokkal nemcsak Szeged, hanem az ország szinte minden városa küszködik, Budapest is. Mindez - ha nem is vigasztaló - legalább némi belátásra készteti az embert. Annál is inkább, mert ha a jelenről nem is lehet sok jót mondani, a tervek, melyek végre megvalósulni látszanak, igencsak biztatóak.

Tavaly ősszel - miután a város is adott e célra 10 millió forintot -

a DÉLÉP ismét hozzálátott a Kossuth Lajos sugárút és a Lenin körút kereszteződésében a "postapalota" építéséhez. Jó ütemben végzik a munkát, s úgy tűnik, hogy határidőre, 1974. április 30-ra elkészül az épület. Akkor látnak majd munkához a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár dolgozói, akik a tervek szerint 1975 utolsó napján adják át az új központot, amely végre véglegesen megoldja a város telefongondjait. A beruházás teljes értéke 430 millió forint. Ebben az összegben benne van az épület, s az új, crossbar-rendszerű központ ára. Az új központra 11 ezer állomást köthetnek rá, 5 ezer külön vonalat és 6 ezer ikertelefont. Ugyancsak a 430. millió forintos beruházás része az Algyőn épülő 400-as és a Dorozsmai úton készülő 400-as központ, amelyek szintén a szegedi hálózathoz fognak csatlakozni. Az új épületben helyezik el a 800 vonalas automata helyközi központot is, ezenkívül erősítőállomás, és telex-, illetve távíróközpont is helyet kap az épületben. Ehhez a rendszerhez csatlakozik majd a kisteleki 300-as és a röszkeí 60 vonalas központ is. Ahhoz, hogy az új központ megfelelően betölthesse feladatát, a város kábelhálózatát is bővíteni kell. Már március 1-én megkezdődött a hálózat bővítése-építése, s ezt a munkát 1974-ben te folytatják.

Véglegesen tehát csak 1976-ra oldódnak meg a város telefongondjai.

Azért véglegesen, mert a 11 ezres központ kapacitása önmagában is jó néhány évre elegendő lesz a városban. Ha pedig a szükség úgy hozza, a crossbar-rendszert tetszés szerint lehet majd bővíteni. Két és fél évet tehát mindenképpen várnunk kell. A posta azonban addig is szolgál egy újdonsaggal, mégpedig a távhívással.

Szegedet 1973 második félévében bekapcsolják az országos távhívó-hálózatba. Ideiglenesen már folyik a kísérlet az 1-es postahivatalban, itt működik a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár prototípusa: egy olyan kis központ, amellyel a régi rendszerű telefonközpontokat is bekapcsolhatják a távhívó hálózatba. A próbaüzem befejezése után, a második félévben a szegedi előfizetők is közvetlenül hívhatják a távhívó halózatba bekapcsolt mintegy 70 várost és községet. Természetesen a távhívás végleges megoldása csak 1975-től lehetséges. Végül érdemes néhány szót szólni,

Tarján városrészről. Az első években a beköltözők viszonylag könnyen kaptak telefont, érthető tehát a mostanában beköltözők boszszankodása, akik már nem juthatnak hozzá a régen vágyott készülékhez. Az ok egyszerű: a 260-as kisegítőközpontra újabb állomásokat már nem lehet rákötni, a lehetséges vonalakat kiadták. Mégpedig azért adtak annak idején viszonylag könnyen telefont a tarjániaknak, mert tervezték egy ezervonalas társközpont építését. Ez azonban elmaradt, a következő ötéves tervben kerül rá sor.

Sz. I.