Petőfi Népe - pn_1985_06_05_27p.txt
NAPKÖZBEN
Az idő pénz?
Mondjuk, mondogatjuk, mi magunk se vesszük komolyan.
Nézzük például a telefont.
- Az új távkapcsolásos távbeszélőközpont felépítéséig a postát szapultuk. Sokba került az új épület, a drága berendezés, de legalább kétszer annyiba az évtizedeken át a kapcsolásra várással elfecsérelt rengeteg idő.
- Ha minden igaz, hamarosan Kiskunhalast is bekapcsolják a crossbar-rendszerbe, bővítenék, korszerűsítenek más központokat is.
- Végre halad a posta, ha lassan is.
- Még mindig rengeteg a téves hívás, a bosszúság, az elvesztegetett idő, mert - bocsánat- "még mindig több a pénzünk, mint az eszünk", mint az egyik ankéton mondta valaki zajos sikerrel.
- A kecskeméti Városi Tanács például találós kérdést játszik az ügyfelekkel. Senki sem tudja ugyanis, hogy két telefonközpontjuk közül egy-egy osztály csoport, ügyintéző melyikhez tartozik. Szinte percenként kénytelenek kérni a tisztelt ügyfelet: a másik számán szíveskedjen keresni. Azt hiszem: öt-hatjegyű számmal fejezhetnők ki az aprónak tűnő mulasztással, figyelmetlenséggel okozott kárt. (Adjuk össze a felesleges próbálkozások postai költségét, az elfecsérelt munkaidő árát.) Mindezt elkerülhették volna, ha a telefonkönyvben a megfelelő osztályok előtt tüntetik fel a két háziközpont számát.
- Ha már a telefonkörnyvnél tartunk: aligha nevezhető szerencsésnek közérdekű számok megváltoztatása. Drága távhívások hiúsulnak meg, mert egy budapesti, miskolci, szombathelyi lakos vagy hivatal csak a legritkább esetben értesül a módosulásokról. Általában a tudakozók sem ismerik az illetékességi területükön kívüli szám-átcsoportosításokat.
- Maguk a hivatalok, az intézmények sem törődnek (eléggé külső kapcsolataikkal,) mások idejével. Nagy ügyforgalmú hivatalokban, nagyvállalatoknál gyakorta negyedóráig sem kérdezik: kivel szeretnénk beszélni, mert a kezelő - például - ebédel. Nyilvánvaló, neki is jár a déli pihenő, de némi felelősségtudattal, körültekintéssel megszervezhetnék helyettesítését. Arról nem is beszélve, hogy gyakran más feladatokkal bízzák meg a központost. A minap egy értekezleten a részt vevőknek váratlanul egy, az ügy kimenetelére döntő információra lett volna szükségük. Talán a tizedik hívásra sikerült megkapniok a főhivatal főilletékesét, mert - mint kiderült - a háziközpont kezelőjét hosszú táviratok továbbításával bízták meg.
- Minél többet költünk a technikára, minél erőteljesebben felgyorsul életünk, minél drágább berendezéseket használunk, minél intezívebb (lenne) a munkánk, annál többe kerülnek az efféle, könnyen elhárítható üzemzavarok, s annál nehezebben hihető, hogy nálunk az idő pénz.
- A jog és a társadalmi tudat ugyanis szigorúan elmarasztalja azt, aki akár néhány száz forintot is elemei, eltulajdonít, de a mások idejét megröviditöket, szinte semmi sem készteti szemléletük módosítására.
H. N.