A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1985_10_22_151p.txt
PÉNZÉRMÉVEL VAGY ANÉLKÜL
Segélyhívó telefonok
Bács-Kiskun megye minden városában és községében van segélykérő telefon. Hol több - városokban például az utcai nyilvános állomások -, hol kevesebb - mint a községekben -, de legalább egy mindenütt biztosan található.
(Megjegyzendő, mégha sokan tudják is, hogy a segélyhívást minden telefontulajdonos köteles megengedni otthoni készülékén is!)
Gond akkor van, ha szükséges is valamiféle segítséget kérni. S a telefonálásban járatlan, amúgy is feldúlt ember aztán esetleg tanácstalanul nézi a készüléket - hogyan is működik. Mert nem ismeri ki magát a többféle segélyhívó telefon között, netán még akkor sem, ha a kezelési szabály le van írva.
Az eligazodást segítendő kérdeztük meg a szakembert, Gyenes Gézát, a Bács-Kiskun megyei Távközlési Üzem vezetőjét.
Mint megtudtuk, a legkorszerűbb változatot ott alkalmazzák, ahol már kiépült az automata központ - ilyen Kecskemét és környéke, beleértve Kerekegyházától Tiszaalpárig, Kiskunfélegyházáig, az öt számjeggyel ellátott településeket. E helyeken az utcai nyilvános állomás egyben segélykérő telefon is. Ha a kézibeszélőt leemelik, s hallatszik a tárcsahang, akkor kétforintos nélkül lehet hívni a 03, 04, 07 számot.
A hagyományos készülékekkel felszerelt nyilvános állomásokon be kell dobni a készülékbe a kétforintost, s csak azután lehet tárcsázni a segélynyújtó helyek hívószámát. A beszélgetés után azonban az érmét a készülék visszaadja. Ilyen rendszer működik például Baján, Kiskunhalason. Ennek egyik változata - egyebek között Bácsalmáson, Nagybaracskán, Tompán -, amikor az utcai telefonfülkéből - a kétforintos behelyezését követően - a huszonnégy órás szolgálatot teljesítő központtal lehet beszélni, s kérésre a telefonközpontos kapcsolja a kívánt számot. A kétforintost a hívó ugyancsak visszakapja.
Újabb - pontosabban régebbi, de még használatos - változat a tárcsa és pénzérme nélküli segélyhívó telefon. Ha másutt nem, a posta falán biztosan megtalálható minden olyan településen, egyebek között Izsákon, Kunszentmiklóson, Lajosmizsén, ahol éjjel- nappali kézi kapcsolású központ dolgozik. A kézibeszélő fölemelése után a központos - az előző példához hasonlóan - adja a kért számot, legyen az a tűzoltóság, mentő, rendőrség.
Mindezeken kívül üzemel még az úgynevezett tekerős telefon is, például Ágasegyházán, Bugacon, Jakabszálláson. A segélyhívó készülék szintén a postánál van elhelyezve. Napközben a helyi hivatal, zárás után pedig a legközelebbi éjjel-nappali központ lép be. E készüléktípus sajátossága - amit kevesen ismernek -, hogy a kézibeszélőt a helyén hagyva kell a forgatókart 2-3-szor megtekerni. Fölvéve a beszélőt, hangjelzés hallható, s ezután jelentkezik a központ. Előfordul, hogy kényszerűségi okokból a segélykérő vonalát több (2-10) előfizetőhöz is kiépítik. S ha közülük valaki beszél, akkor más a vonalat egyidejűleg nem használhatja, így megtörténhet, hogy a segélyhívón a kar megforgatása után sem hallatszik hangjelzés. Ebben az esetben a hívást meg kell ismételni.
Egyes nyilvános állomásokról és a segélykérő telefonokról egyébként más szolgáltatás is kérhető: R-beszélgetés, meghívásos telefon, vagy táviratfeladás - a díj utólagos befizetése mellett.
Váczi Tamás
A cikk eredeti linkje...... 1.
