Szögedi Telefon (Interurban)

Békés Megyi Népújság - bmn_1963_08_19_133p.txt

Halló, központ...!

Az ember felemeli a telefonhallgatót,

s azonnal, vagy esetleg percek múlva jelentkezik a központ, s a hívó fél bemond egy számot, ha tudja, vagy pedig csak a hivatalt, intézményt nevezi meg. És aztán jelentkezik a hívott fél... Mindennapi életünkhöz, munkánkhoz tartozik immár a telefon, a technikának ez a hasznos ám ennek ellenére sokat szidott vívmánya. Viccek, szatírák karikatúrák születnek róla, s meg kell mondanunk őszintén: nem is becsüljük annyira, mint ahogyan megérdemelné. S azokat a "közbeiktatott" személyeket, akik a két telefonállomás "közepén" segítenek egy-egy beszélgetést lebonyolítani, mi leginkább csak hangokként ismerjük, s ebből következik az, hogy gyakran elfeledkezünk munkájuk értékeléséről, önérzetük tiszteletéről. Pedig nem valami könnyű és "idegsimogató" munka az övék...

- Erről alaposan meggyőződhetünk, ha betekintést nyerünk Orosháza távbeszélő központ dolgozóinak munkájába. Állunk, mögöttük Nyilas József hivatalvezető és Garai Béla rendező, s figyeljük a parányi lámpák villogását, a kezek gyors mozdulatát, amint a zsinórok végén lévő dugókat a különböző számokhoz helyezik. S közben újra és újra jeleznek a lámpácskák. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ez a központ a város szíve s a szerte vezető hálózatot az erekhez hasonlíthatjuk. A hívó felek egymásután kérik a különböző előfizetők számait. De egyenlő az aránya ezeknek azzal a táborral, amely csak a tsz-t, üzemet, hivatalt mondja be. Ennek ellenére mégis megkapja a kért számot, mert az itt dolgozóknak már a fejében van szinte teljes egészében a jóval több mint 500 telefonszám.

Most a délutáni

órák alatt állítólag csend van a központosok szerint, a csúcsforgalom délelőtt bonyolódik le. Csak a mozielőadások megkezdése előtt, s a vetítés ideje alatt hasonlít újra karácsonyfához a "műszerfal". így jelenleg több idejük akad a telefonközpont dolgozóinak arra, hogy elmondják véleményüket, munkájukról és az előfizetőkről. Karasz Imréné, Szemenyei János, Kovács Pálné, özv. Varga Andrásné és Herczeg Éva arról beszélnek, hogy bár nem a legkorszerűbb ez a központ, mégis a szívükhöz nőtt, szeretik munkájukat még akkor is. hogy ha egyes előfizetők türelmetlenek, gyakran durvák hozzájuk. Ők megértik, hogy mindenkinek sürgős a beszélgetés. Ám a hívó felek nyugodtan tudomásul vehetik, hogy a központosok nem állnak meg tere-ferélni egymással. Az egy-egy dolgozó előtt lévő hat lámpamezőt folyamatosan a jelentkezés sorrendjében dolgozzák le. Ez már beléjük idegződött. Vonatkozik ez az interurbán hívásokra is, hiszen sokszor olyan zsúfolt a vonal, hogy sokáig kell várakozni, amíg például Békéscsaba jelentkezik, bár a tárcsarendszerrel közvetlenül is hívni lehet a csabai előfizetőket. Naponta egyébként mintegy 400 távolsági hívást bonyolítanak le a központosok.

A központ

kapcsolást végző dolgozóitól elbúcsúzunk, s belépünk abba a terembe, ahol a telefonközpont "agyrendszere" van. Mennyezetig érő "szerelvényeket", géprendszereket, kapcsolótáblákat láthatunk, s a kívülálló szemével nézve, minden rejtelmes és csodálatos. Szinte érthetetlen, hogy a két vonalfelügyelő Andó Mátyás és Csáki Sándor hogyan tudnak eligazodni a temérdek kábel, kapcsoló és lámpa között. Készségesen magyaráznak, mutogatják a különböző kapcsolók, vezetékek rendeltetését, s leghosszabban a nemrégen felszerelt távválasztó berendezés előtt időzünk. Azt mondják erről kísérőink, hogy nagyon okos és hasznos szerkezet, mert amikor délután 4 órakor a különböző községek postahivatalainak dolgozói befejezik a munkát, átkapcsolnak erre a távválasztóra, és Nagymágocs, Árpádhalom, Eperjes, Székkutas, Magyarbánhegyes és még több község - tehát a Viharsarok nagyrésze felett az orosházi telefonközpont őrködik. A berendezés 10 áramkörös egy áramkörre 16 állomást kapcsolhatnak, s így a községek orvosa, szülőotthona, vagy más fontosabb telefonállomása közvetlen kapcsolatban áll az orosházi központtal. Ugyanazokban a községekben rajta keresztül egymást is felhívhatják az előfizetők.

Egy-két olyan

dologról is beszélgetünk, amelyek az előfizetőket különösen érdeklik. Ezek közé tartozik a telefonszámla kérdése is. Ugyanis arról van szó, hogy néha előfordul, amikor az előfizetőik szerint magasabb a telefonszámla összege. A szakemberek erre azt válaszolják hogy a számlázókat havonta egyenként tiz hívással ellenőrzik, s ezt a díj összegezésénél leszámítják. Ha mégis differencia adódik - például vonal javítás miatt - a reklamációk alapján ellenőrzik a számlálót és orvosolják a panaszt. Garai Béla távbeszélő-rendező, aki édesapjától örökölte munkahelyét, ismeri már nagyon jól az előfizetők kartonját, s ha úgy látja, hogy a havi telefondíj összege eltér a megszokottól, már ő maga minden reklamáció nélkül igyekszik a hiba kijavítását szorgalmazni. Természetes, hogy megkérdeztük a telefonközpont jövőjét illetően is a szakembereket. A válasz az volt, hogy az 1951 óta működő félautomata központ Orosházán korszerűsítésére az elkövetkező években még nem került sor, mert ezerig növelhető ezen a berendezésen is az előfizetők száma.

S végül

néhány kérés tolmácsolására kértek fel bennünket, Az előfizetők részéről nagyobb türelmet és megértést várnak, ugyanakkor több bizalmat is. Megjegyezték, hogy zivatarok alkalmával igen veszélyes a telefon beszélgetés ugyanakkor a telefon, számlák minden hónap 10-ig történő kiegyenlítéséről se feledkezzenek meg az előfizetők. Jó lenne, ha valamennyi telefonhívó venne magának annyi fáradságot, hogy a hívott állomás számát mondaná be, mert így a város telefonszolgálatának gyorsabb lebonyolítása válna lehetővé. Mert ez nemcsak a központ dolgozóinak igyekezetén, szorgalmán, hanem az előfizetők megértésén is múlik.

Sz. Farkas Lajos