Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1963_04_10_2p.txt

A felefon

"... Hirtelen orosz hang jelentkezett a vonalban:

- Halló, itt Hruscsov!

- Hruscsov miniszterelnök úr, az Egyesült Államok elnöke szeretne beszélni önnel - szólt a tolmács.

Az elnök gyors mozdulattal kiegyenesedett székében és átvette a hallgatót.

- Ki más lehetne? - válaszolt Hruscsov. - ... Hiszen ezért létesítettük ezt a vonalat.

Az amerikai elnök beszélt:

- Miniszterelnök Úr, a kormánya és a kormányunk közötti megegyezés alapján létesített és állandóan szabadon tartott vonalat most első ízben veszem igénybe. Rendkívül fontos ügyben hívtam fel önt".

A beszélgetés tovább folyik, egyre izgalmasabb percek következnek, a cselekmény a kritikus ponthoz közeledik - az olvasó nem tudja letenni a regényt, csak a végén megborzadva mindattól, amit Eugene Burdick és Harvey Wheeler leírtak Fail-Safe című regényükben. Mire akar választ adni ez a két amerikai egyetemi docens a Fall-Safeben? Arra a kérdésre, hogy kitörhet-e egy atomháború véletlenül. A Fail-Safe - amerikai kifejezés, arra az üzembiztosnak tartott rendszerre vonatkozik, amely sokszoros biztosításával feltételezhetően kizárja a véletlen atomszerencsétlenség minden lehetőségét. A két szerző ebben az Amerikaszerte nagy feltűnést keltő regényében - ellentétben az ottani hivatalos körökkel - azt bizonygatja, hogy a legbiztonságosabb technikai rendszer mellett is elszabadulhat egy rakéta, vagy rakétát szállító bombázókötelék ..., és készen van a katasztrófa ..., hacsak .. . Ebben a regényben szerepel először a Kreml és a Fehér Ház közvetlen tetelefonösszeköttetése, melyet "Forródrót"-nak neveznek a szerzők. Azért így, mert ennek használata esetén már nagyon "forró" a helyzet az említett regényben. A regény kiadása óta - 1962 novemberében jelent meg Amerikában - fél esztendő telt el. S most a genfi tizennyolchatalmi leszerelési bizottság múlt pénteki ülésén - amint az MTI-Jelentés alapján közölte lapunk - a leszerelés megkönnyítését célzó részintézkedésekről folytattak vitát, Carapkin szovjet küldött, bejelentette: kormánya egyetért azzal az amerikai javaslattal, hogy létesítsenek közvetlen távbeszélő vagy géptáviró-összeköttetést a Kreml és a Fehér Ház között. Feltétlen eredmény ez és örömre okot adó részmegéllapodás, hiszen így közvetlen kapcsolat létesült a két nagyhatalom között. Persze nem ez a telefonösszeköttetés oldja meg az emberiséget foglalkoztató legnagyobb kérdést - a háborút és a békét -, hanem a tárgyalások, melyeken a Szovjetunió következetesen és céltudatosan küzd a leszerelés megvalósításáért, az atom- és hidrogén használatának, a nukleáris-fegyverkísérletek végleges beszüntetéséért, a nemzetközi ellenőrzési rendszer megvalósításáért. A telefon hasznos szolgálatot tehet és valószínű tesz is majd az emberiség békéjéért folytatott küzdelemben, s minden valószínűség szerint nem forró helyzetekben kell igénybe venni, sokkal inkább a békés tárgyalások megvalósítása érdekében. Ez a telefon eszköz lehet - és eszköz lesz - a két nagyhatalom között folyó tárgyalások segítésében, s nem abban, amit az említett regény szerzői írtak le: véletlenek kiküszöbölésének, amikor már rakéták röpködnek a levegőben. Ezt az eredményt a tizennyolchatalmi megbeszélésen Genfben, talán újabb részeredmények követik: s végül a legnagyobb eredmény, a háború reális veszélyének kiiktatása az emberiség életéből. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Allamok vezetőkörein múlik mert a Szovjetunió sok reális, célravezető javaslatot terjeszt elő. Nem lehet huzamos időn keresztül kitérni az emberiség békéjét szolgáló szovjet javaslatok elől. Az emberiség nagy békemegmozdulásai parancsolóan követelik a háborús imperialista köröktől: ne kísértsék az emberiséget atomkatasztrófával. Mert egy esetleges atomkatasztrófa az imperializmus pusztuását is jelenti. Az emberiség élni akar - életre született. Ezt e természetes kívánságot tükrözik a Szovjetunió leszerelési javaslatai, és ezt fejezi ki a népek világméretű békemozgalma is. Ebben a nagy harcban segíthet a telefon is.