A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1963_09_21_143p.txt
Hanyagság miatt késett a távirat
"Elkésett üdvözlet" címmel augusztus 27-i számunk Az olvasó hangja rovatában egyik tázlári olvasónk arról panaszkodott, hogy Kunszálláson lakó édesanyját névnapja alkalmából dísztáviratban szerette volna üdvözölni, de a táviratot négynapos késéssel kézbesítette a kunszállási postahivatal.
Fodor István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője, a panaszt kivizsgálta. A vizsgálat eredményeként megállapítást nyert, hogy a kérdéses távirat augusztus 19-én délelőtt 9 órakor érkezett a kunszállási postahivatalhoz, ahol külön kézbesítő félfogadásával megkísérelték a címzett részére eljuttatni, de a kézbesítést sem a külön kézbesítők, sem a hivatal külterületi kézbesítői nem vállalták, így történt azután, hogy a dísztávirat csak a kettős ünnep után, augusztus 21-én reggel jutott el a címzetthez. „Bár a kunszállási postahivataltól független okból nem lehetett a táviratot időben kikézbesíteni (mert külön kézbesítőt nem lehetett felfogadni), a távirat késedelmes kézbesítése miatt mégis mód van a távirat teljes díjának visszafizetésére. - Tázlár felvevő postahivatalt utasítottam, hogy a panaszolt távirat díját Czinege Mihály részére térítse vissza.”
- így zárul a Szegedi Postaigazgatóság vezetőjének levele, s ezzel a magyarázattal az ügyet is lezártnak tekinti. Mi azonban annál kevésbé. Mert ebből még mindig az a következtetés vonható le, hogy a kunszállási postahivatal hanyag munkát végzett. Mit tettek volna például, ha a távirat tartalma nem egy egyszerű névnapi üdvözlet, hanem életbevágóan fontos közlés? Akkor sem vállalták volna a kézbesítést? Vagy a tartalmuktól függően bírálják el a kunszállási postahivatalban a táviratok - kézbesíthetőségét?
-s -e
A cikk eredeti linkje...... 1.
