A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Békés Megyi Népújság - bmn_1986_01_23_173p.txt

Tessék beszélni...
Három óra, három meglepetés a békéscsabai telefonközpontban

Több - pontosabban három - meglepetést tartogatott számomra az a három óra, amit Békéscsabán, a telefonközpontban töltöttem.

AZ ELSŐ

Azzal kezdődött, hogy a portánál egy tapodtat sem mehettem tovább, amíg az igazolványomat be nem mutatom. Soha még igazolványt anyaggyűjtésem 16 éve alatt sehol sem kértek. Hiába, szabály, az a postánál tényleg szabály!

(Hitemre mondom, hogy néhány éve egyik ismerősöm amerikai körútja során eljutott a Fehér Házba és igazolvány nélkül tekinthette meg az elnök dolgozó- és könyvtárszobáját!)
Szerencsémre kedves, szolgálatkész kísérő partnert kaptam Lagzi Györgyné személyében. Ö kísért fel az emeletre, ahonnan a telefonközpontba biztonsági ajtón keresztül leheiett bejutni. Igaz ez az ajtó üvegből van, betörni mindenképp be lehet,
ha valaki rossz szándékkal jár erre!

17.45 ÓRA
Azt hittem, hogy az 1982 novemberében átadott új távhívásos rendszerű telefonközpontban így, 18 óra körül csend lesz, beszélgetni is lesz időnk és ismerkedni is az ott éppen szolgálatban levő három telefonkezelővel és a tudakozóban ténykedő hölggyel. Tévedtem. A három telefonkezelő szinte a köszönésem is alig tudta fogadni, nemhogy beszélgetni lehetett volna velük. Legalábbis megérkezésemkor. Hallom a hívások ismétlését: Jugoszlávia, Olaszország, Ausztria, Csehszlovákia, NSZK. Van persze belföldi hívás is jócskán. így tehát nézelődöm, ismerkedem a XX. század sokat szidott, mégis áhított csodájának, a telefonnak gócponti részével. A terem, ahol napközben 24 telefonkezelő dolgozik, becslésem szerint 80-85 négyzetméter területű lehet. Képzelem, milyen bábeli zűrzavar uralkodhat itt, ha mind a 24.-en beszélnek. Érthetetlen, hogy a tervezőnek miért nem jutott eszébe kis fülkékkel elválasztani egymástól az itt dolgozókat. Meditációm zavarja meg Lagzi Györgyné, aki közben egy telefonbeszélgetést bonyolított le. Várja kérdéseimet és válaszol, már amelyikre válaszolhat!

18.40, 
A MÁSODIK MEGLEPETÉS
Szedném ki tokjából a fényképezőgépem, hogy a szolgálatban levőket fotózzam munkájuk közben. Eszem ágában sincs úgy fényképezni, hogy a képre nézve bárki, aki ellenség, profitálni tudjon ... Lagziné ijedten néz rám: engedélyt kell kérni - mondja, és már tárcsázza is a hivatalvezető számát. Nem fotózhatok - volt a megfellebbezhetetlen döntés a vonal másik végéről. A telefonkezelő hölgyeknek viccelni volt kedvük - nekem kevésbé -, végre bekerülhetnének az újságba - mondják -, most ennek lőttek!

(Jut eszembe, hogy a már említett ismerősöm a Cape Canaveralon ragyogó fotókat készített az objektumról. Láttam is a képeket! Ne értsenek félre, igazán nem célozgatni akartam. Hogy is hasonlítanék össze egy űrrepülőbázist egy telefonközponttal?)

19.20
- Volt a postának egy nagyvonalú gesztusa. A két ünnep között belföldön a tarifa feléért telefonálgathattunk a megadott időben. Vajon az előfizető honnan tudja ellenőrizni, hogy az automata valóban a csökkentett összeget regisztrálta?
- Tulajdonképpen sehonnan - volt a válasz. - Az előfizetőnek el kell hinnie, hogy valóban fele összegért beszélhetett. Bíznia kell az automatában! A két ünnep között duplájára nőtt az előző évhez viszonyítva a beszélgetések száma ... A nemzetközi hívások is emelkedtek, holott a kedvezmény ezeket nem érintette.
- Miért van az, ha nappal jegyeztetjük, például Szarvast, órák telnek el, míg bejön a kért szám, még ha sürgősre kérjük, akkor is?
- Kevesen tudják és kevesen hiszik el, hogy ilyen fegyelem, mint ami a telefonközpontban van, nem sok helyen található. A telefonkezelők 8 órás munkaidejük alatt egyszer állhatnak fel, 10 percre, egyébként tilos elhagyni a munkahelyüket. Amikor a hívó azt hiszi, azért nem veszik fel a központban, mert kávéznak vagy trécselnek, téved. Akkor éppen egy másik ügyféllel vannak elfoglalva, és ugye egyszerre csak egy emberrel lehet foglalkozni. Hogy miért kell órákat várni a távhívásba be nem kapcsolt helyekre? Vonatkozik ez talán legjobban Szarvas, Orosháza és Sarkad térségére. Sajnos, az áramkör kapacitása nem megfelelő. A hívásokhoz képest nagyon kevés. Ez azt jelenti, hogy ha Szarvast öten hívják, a hatodiknak, vagy tizediknek arra kell és annyit várnia, míg az áramkör fel nem szabadul. Van, amikor ez csak perceket jelent, de sajnos van, amikor órákat várnak. Ilyenkor hiába sürgetik a központot, semmit sem tehetünk. Megszűnik ez a gond, ha a fenti helységek is be lesznek kapcsolva a távhívásba.

19.50
Lagzinét ismét telefonhoz kérik, én újra figyelem a telefonkezelők munkáját. Boszorkányos gyorsasággal kapcsolnak, írnak, beszélnek, rendelkeznek. Visszamondják és kérdezik a távbeszélők számait és a számot, amit kérnek. Hármójuk közül az felelget kérdéseimre, akit éppen nem hívnak!
- Hogy melyik országot hívják legtöbbször? - gondolkodik hangosan Andrej Mátyásné. - Talán Romániát és az NSZK-t, de nagy a forgalom Ausztria, Svédország, Líbia és Algéria felé is.
- Tessék beszélni - mondja közben egy bejött vonalat kapcsolva -, Jugoszlávia vonalban!
- Nem vagyunk még bekapcsolva a nemzetközi távhívásba - veszi át a szót Wolf Mihályné. - Lényegesen kedvezőbb lesz a helyzet, ha ez megtörténik. Hiszen nekünk is le kell adni a külföldi megrendeléseket Debrecen, Szeged vagy Budapest felé. Ez nagyban késlelteti a mihamarabbi kapcsolatteremtést. Nánási Erzsébet, a harmadik szolgálatban levő, fiatal lány. 22-23 évesnek saccolom.
- Nem könnyű az éjszakai műszakban levők dolga. Veszem például az ébresztéseket. Átlagban 45-50 embert kell felcsörgetnünk. Ezért bizony előfordul, hogy 8-10 perc eltolódással tudunk jelentkezni. Sokan morgolódnak ezért, de hát csak egy szánk és két kezünk van.
- Tessék mondani, írom... Líbia . . .- és már írja is a számot, amit Gyuláról kértek. Mi pedig a tudakozó szobáját keressük fel Lagzi Györgynével. Szujó Edit ezen az estén egyedül tartja a frontot. Nappal négyen állnak az érdeklődők kereszttüzében. Szúrópróbaszerűen egy pesti címet kérek tőle ... 3-4 másodperc múlva már olvassa is le a mikrofilmes Minox- gépről.
- Általában címeket, számokat kérnek tőlünk. Sokan nehezen értik meg, hogy valakinek a titkos telefonszámát nem mondhatjuk meg, hiszen azért titkos!

A HARMADIK MEGLEPETÉS
Szeretném még megtudni, hogy az új csabai központnak milyen a kapacitása, hány készüléket lehet még rákapcsolni, hányán várnak a megyében telefonra, és főleg mennyi ideig kell várakozniuk?
Miután „hadititkot” kérdeztem, így aztán nem is kaptam választ rájuk! Hogyne! Adjon csak felvilágosítást Szeged. Csaba illetékese nem nyilatkozik! Ügy tűnt, Engedi Antal, a szegedi távközlési üzem osztályvezetője nem ódzkodik kérdéseimre a választ megadni.
- A békéscsabai telefonközpont 8 ezres kapacitású, 5400 előfizetőt kapcsoltunk be ez ideig. A közületi előfizetők gyakorlatilag ki is vannak elégítve. Ami a magánszemélyeket illeti, 1200-1300-an várnak bekapcsolásra. Hogy ki és mikor kaphatja meg, azt körülbelül sem tudom megmondani. Sok mindentől függ. De a gyakorlat szerint 2-3 év volt idáig a várakozási idő. Úgy tudom, a megye vezetői éppen egyeztető tárgyalásokat folytatnak a postaközponttal a telefonközpont fejlesztéséről. Addig is folyamatosan történnek a készülékek bekötései.

21 ÓRA
Mintha csendesedne a "forgalom". Az éjszakás már előkészült munkájához. Lagziné kikísér és búcsúzóul ezt mondja:
- Ezelőtt 7 órában dolgoztak a telefonközpontosok és az is épp elég volt. Azt hiszem, mindenki elképzelheti, hogy napi 8 órát megfeszítve figyelni, beszélni, intézkedni egyfolytában, nem gyerekjáték. Jó lenne, ha megkapnánk ismét a 7 órás munkaidőt.


Béla Vali
A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
1985   <<   1986   >>   1987
dm_1986_01_02_3p
pn_1986_01_08_42p
pn_1986_01_13_71p
pn_1986_01_17_110p
pn_1986_01_23_143p
bmn_1986_01_23_169p
bmn_1986_01_23_173p

bmn_1986_02_01_2p
pn_1986_02_01_3p
pn_1986_02_01_7p
dn_1986_02_02_3p
pn_1986_02_11_64p
pn_1986_02_22_150p
bmn_1986_02_22_173p
pn_1986_02_27_186p
dm_1986_02_28_3p
pn_1986_02_28_194p

pn_1986_03_06_37p
bmn_1986_03_10_83p
pn_1986_03_24_165p
pn_1986_03_27_188p

pn_1986_04_03_24p
dm_1986_04_04_40p
dm_1986_04_08_1p
dm_1986_04_09_7p
pn_1986_04_10_67p
pn_1986_04_10_73p
pn_1986_04_11_79p
bmn_1986_04_14_108p
bmn_1986_04_16_119p
dm_1986_04_28_1p

pn_1986_05_05_23p
dm_1986_05_14_3p
pn_1986_05_17_109p
pn_1986_05_19_122p
pn_1986_05_24_163p
dn_1986_05_26_236p
dm_1986_05_29_8p
pn_1986_05_29_192p
bmn_1986_05_31_234p

pn_1986_06_04_18p
pn_1986_06_07_41p
dm_1986_06_14_97p
dm_1986_06_17_8p
bmn_1986_06_25_287p
pn_1986_06_30_194p
pn_1986_06_30_199p

pn_1986_07_10_71p
pn_1986_07_16_108p
bmn_1986_07_16_126p
pn_1986_07_31_208p
dm_1986_07_31_235p

dm_1986_08_02_22p
dm_1986_08_13_8p
pn_1986_08_18_128p
pn_1986_08_19_125p
dm_1986_09_20_3p
pn_1986_08_29_185p
pn_1986_08_29_192p

pn_1986_09_06_48p

dm_1986_10_02_13p
dm_1986_10_09_8p
dn_1986_10_09_77p
dm_1986_10_11_3p
dm_1986_10_25_1p
pn_1986_10_25_183p
dn_1986_10_25_226p
pn_1986_10_27_197p

pn_1986_11_05_37p
bmn_1986_11_07_53p
bmn_1986_11_13_95p
dn_1986_11_16_139p
pn_1986_11_27_190p
bmn_1986_11_27_204p
dm_1986_11_29_12p

bmn_1986_12_01_6p
pn_1986_12_06_49p
bmn_1986_12_08_59p
bmn_1986_12_18_139p
dm_1986_12_18_140p
dn_1986_12_18_156p
dm_1986_12_20_1p
pn_1986_12_24_184p
dm_1986_12_28_4p
pn_1986_12_28_197p
pn_1986_12_29_203p
pn_1986_12_30_213p

Home
Delizsánsz.