Szögedi Telefon (Interurban)

Békés Megyi Népújság - bmn_1986_02_22_173p.txt

Halló! Hogy állunk - a telefonnal?

Álmok, vágyak, és a szakadékon túl a valóság

A hazai telefonhelyzetet néhány éve még divat volt szidni. Ma már csak szidni sem sikk, mert mint valami traumát, megváltoztathatatlan állapotot, csendes vagy dühödt belenyugvással lassan tudomásul veszi mindenki. Ezzel kell együtt élnünk - ez a végsummázat. Pedig, ha valahol, hát akkor itt a megyében nemigen lenne ok a panaszra (legalábbis, ha az utóbbi öt évet nézzük), mert új telefonközpontok épültek, és közel hatezerrel növekedett a telefonállomások száma. Persze, sietve hozzá szokás tenni: kiböjtöltük. Mert az országban a megyeszékhelyek és a megyék között utolsóként várni a távhívóhálózatba kapcsolást, nem jelent valami nagy rangot. Ami történt - hálózatbővítés a megyében -, tisztes előrelépés, de valljuk meg, az üdvösséghez kevés. A megyék rangsorában csupán a 16. helyhez elég, ami fordítva nézve, hátulról a negyedikhez. A száz lakosra jutó 7,2 telefonállomás Békés megyében jóval a 8,7-es vidéki átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy mintegy hatezer készüléket kellene hálózatba kapcsolni ahhoz, hogy elérjük a vidéki átlagot. A hetedik ötéves tervre szóló legmerészebb elképzelések szerint sem kap ennyi állomást a megye, miközben nyilván az országos átlag tovább emelkedik.

A mezőny végén

- Akinek nincs telefonja, azt a nagy megyei eredmények mit sem érdeklik. A szomszédjába bekapcsolt készülékeken neki nem csörögnek, s ő sem csönget onnan másoknak - legfeljebb szívességből. S a bucsaiaknak, gesztieknek, biharugraiaknak és a megye további 14 kistelepülésén élőknek is sovány vigasz az eddigi eredmény, amikor náluk a postahivatal bezárása után - a segélykérő telefonon kívül - nincs nyilvános készülék.

- Ezrek, ha nem tízezrek reménykednek valamilyen csodában, amelytől telefont kaphatnának. Amint azonban általában nincsenek csodák, úgy a "telefonfronton" sem várhatók. A Magyar Posta vezetői sem ígérnek, mert nincs miből. Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke kendőzetlen őszinteséggel beszélt a Békés megyei tervegyeztető tárgyaláson a hazai telefonhelyzetről. (Őt hallgatva vált érthetővé igazán, hogy minden kritika, amely a postát éri, mennyire nem a postának, legalábbis nem a posta jelenlegi vezetőinek szól.)

- A statisztikai adatok szerint a száz lakosra számított telefonsűrűség hazánkban 14 körül van, ami mindössze ahhoz elegendő, hogy - Európát nézve - ne legyünk a legutolsók, (összehasonlításul: Svédországban ez a szám meghaladja a nyolcvanat!) Az államtitkár elmondása szerint az ország nemzeti jövedelméhez viszonyítva - egy tisztes európai átlagot számolva - húsz-huszonkettes sűrűség lenne kívánatos. A jelenlegi, hazai 1,4 millió telefonállomásból kiindulva a húszas sűrűséghez hatszázezer, a huszonketteshez pedig nyolcszázezer telefont kellene hálózatba kötni.

Pénz nélkül?

- A nagy kérdés: miből? A hatodik ötéves tervben 210 ezerrel növekedett a telefonállomások száma. A jelenlegi tervidőszakban az előző ötévinél 72 százalékkal magasabb összegből mintegy 280-300 ezer készüléket helyeznek üzembe. De ebből mindössze 160 ezer az új bekötés, a többi rekonstrukció. Hol van ez a szám a nemzeti jövedelemszint szerint kívánatos hat-, illetve nyolcszázezertől? Több pénzt a telefonfejlesztésre (!) - mondana a laikus. Csakhogy a tervidőszakban a Magyar Posta a rendelkezésére álló beruházási és fejlesztési öszszegből így is szokatlanul nagy részt, hetvenhat százalékot fordít a telefonhálózat fejlesztésére. A többi, mintegy huszonnégy százalékból kellene javítani az ugyancsak sokak által kifogásolt egyéb postai szolgáltatások és a műsorszórás színvonalát, valamint a postahivatalaink állapotát. (A megyei postások a megmondhatói, mennyire ráférne az épületekre is a pénz)

Bíznak a kötvényben

- Sokan a kötvényben bíznak. (Ahol meg bevezették, ott egyesek ilyen-olyan indokok alapján a kivételben, a mentesítésben.) A Magyar Posta elnökének véleménye szerint a kötvény nem csodaszer, annak ellenére, hogy pillanatnyilag meggyorsítja a hálózatfejlesztést. A kötvénykibocsátás csak elodázza a problémát, mivel a pénzeket egyszer majd vissza kell fizetni. Ráadásul a lakossági kötvény felső határa - figyelembe véve a telefonra vágyók anyagi tűrőképességét - huszonötezer forint, miközben egyetlen állomáshely kiépítése az országban átlagosan hatvanezer forintba kerül. (Egyáltalán, kérdés, kinél mennyi a tűrőképesség felső határa; jól emlékszünk, néhány éve még a 4-6 ezer forint belépési díj is a csillagos ég határának tetszett.)

- Ezek után talán hihetetlennek tűnik a hír: a Magyar Posta és a Békés megyei vezetői közötti február 6-i tervegyeztető tárgyaláson biztató megállapodás született. Igaz, a megbeszélésen - amelyen a hivatalos látogatáson itt tartózkodó dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes, országgyűlési képviselő is részt vett - a tárgyalási javaslatot előterjesztő megyeiek a realitásokból indultak ki. Akadtak persze olyan kérések is, amelyek teljesítésére most nincs pénz, de - a megállapodás szerint - a tervidőszak közepén ezekre még visszatérnek. Ide tartozik a békéscsabai központ bővítése négyezer állomáshellyel, a békésié Bélmegyerrel együtt ezerrel, ésezerrel, és Köröstarcsa bekötése Mezőberényhez. Jelentősen javult viszont a helyzet Sarkadon, ahol - egységies hálózatban Kötegyánnal, Újszalontával, Méhkerékkel és Sarkadkeresztúrral - 1987 végére, 1988 elejére ezer állomás kapacitású központot helyeznek üzembe és kapcsolnak be a távhívóhálózatba. Hasonlóan ezres központot építenek 1988-1990 között Eleken (egységes hálózatban Kétegyházával). Ugyancsak ekkora automata konténerközpontot és új postaforgalmi épületet kap Mezőkovácsháza (egységes hálózatban Végegyházával). Szarvason mintegy 220 millió forintos beruházással 1987 közepére háromezres kapacitású automata központot építenek. A megvalósításhoz 25 millió forint értékben kötvényt bocsátanak ki. Várhatóan még a tervidőszakban bekötik Szarvasra Békésszentandrást és Csabacsüdöt. Kondoroson ezres központot adnak át, és ide kapcsolják be Kardost, örménykutat és Hunyát.

Megyei tervek és gondok

- Orosházán egyelőre a legfőbb gond a jelenlegi postaépület állapota. Várhatóan 1990-re elkészül az új postaforgalmi és műszaki épület, s ha a határidő nem csúszik, úgy még a tervidőszak utolsó évében hozzákezdhetnek a négyezres kapacitású - hazai és nemzetközi távhívásba egyidejűleg bekapcsolt - automata központ szereléséhez.

- Szeghalmon a terv ezres, távhívásba is bekapcsolt konténerközpont telepítését irányozza elő. (Füzesgyarmat is innen kapna mintegy 50 vonalat.) Ennek a bővítésnek a lehetőségét a térségben talált szénhidrogénmezők feltárásával egyidejűleg vizsgálják meg, és annak hírközlési rendszerével együtt szeretnék megvalósítani. Gyulán a két darab ezres konténer cseréjét, pontosabban helyette, épületben 4 ezres központ telepítését szeretné elérni a városi tanács. Erre azért van szükség, mert a jelenlegi konténerekhez újabbak nem kapcsolhatók, tehát a hálózat ezen az úton nem bővíthető. Az új, tervezett központhoz a tanács a volt járási hivatal épületében helyiséget ajánlott fel. A gyulai bővítés azon múlik, sikerül-e értékesíteni és menynyiért a konténereket, s hogy az így kapott pénzhez lesz-e miből hozzátoldani akkora összeget, amelyből kialakíthatnák az új központot.

Telefonálni muszáj

- A tervegyeztető tárgyaláson ígéretet kapott a megye arra, hogy a posta megpróbál néhány, a távhívóhálózatba is bekapcsolt vonalat vezetni azokra a kistelepülésekre, amelyek a hagyományos telefonhálózatra vannak kötve. Ezeket a vonalakat - gazdasági megfontolásból - termelőegységek és közintézmények kapnák. Hasonlóan ígéretet tett a posta arra is, hogy megvizsgálja a gazdaságilag elmaradott térség hírközlésének fejlesztési lehetőségét, és Almáskamaráson, Nagykamaráson, Magyardombegyházán, Kisdombegyházán, Újszalontán, Mezőgyánban és Geszten megoldja a központ éjjel-nappali folyamatos működtetését.

- És végezetül egy igazán jó hír a távhívásba bekötött készülékek tulajdonosainak: az év végén bekapcsolják a megyét a nemzetközi távhívóhálózatba.

- Navigare necesse est, vivere non est necesse - vagyis: Hajózni muszáj, élni nem - mondták a régi rómaiak. Éppen száz évvel Bell úr híres találmányának megszületése után megtanultuk: telefonálni is muszáj. Mi több - átvitt értelemben - élni, pontosabban ütemesebben előrehaladni is csak a telefonnal együtt lehet. Mert hovatovább gazdasági kérdéssé válik nálunk a telefonkérdés (Ha nem az már most!?) A megyei helyzetről országos öszszehasonlításban nehéz szépeket mondani. Tendenciájában viszont annál könynyebb. Mindenesetre maradjunk a puszta tényéknél: 1980 és 1990 között tehát két tervidőszak alatt megduplázódik a telefonállomások száma a megyében. Bell úr emlékére és a magunk örömére!

Árpási Zoltán