A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Békés Megyi Népújság - bmn_1992_03_30_320p.txt
Nyugati szakvélemény:
évi 14 százalékos fejlesztés kell
Távközlés nélkül nem működik a magyar piacgazdaság
- Régen nem elméleti következtetés, hanem gyakorlati tapasztalat: a gyorsuló ütemű privatizáció alapfeltétele az infrastruktúra, s ezen belül a távközlés gyors fejlesztése. A gombamód szaporodó kis- és középvállalkozások számára a telefonos faxvonal, sőt a telex is a hazai és külföldi partnerekkel való kapcsolatteremtés alapfeltétele. Ezen a téren legnagyobb a lemaradásunk a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok mögött.
- A 24 legfejlettebb ipari országot tömörítő gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet, az OECD szakemberei a közelmúltban átfogóan vizsgáltak 7 kelet-európai ország és a Szovjetunió távközlési hálózatának fejlettségi szintjét. Felmérésükből kitűnik, hogy a volt szocialista országokban átlag 10 lakosra jut 1 telefon-főállomás - míg az OECD-országokban 10:4 az arány. (Nálunk a vizsgálat idején 10:1,15 volt az arány, ám a főállomásoknak csak 86 százaléka volt bekapcsolva a távhívásba.)
- A tekintélyes nemzetközi szervezet jelentése - figyelmeztető összevetésként - kitér arra, hogy a gyorsan iparosodó ázsiai országokban a fejlesztés elsődlegesen a távközlés területére összpontosul. Dél-Koreában például az 1978-88 közötti években a telefonvonalak létesítésének üteme ötszörösére növekedett. A magyar telefonia helyzetét viszont a '90-es évtized indulásakor az jellemezte, hogy a rendelkezésre álló főállomások 68 százaléka lakásokban volt, s ezek egy része a kis kft.-k, betéti társaságok telefonjaként működött - miközben több,mint félmillióan várakoztak lakástelefon bevezetésére.
- A sanyarú helyzetet az is motiválja, hogy nemzetközi összehasonlításban fölöttébb sok a mellékállomás: a főállomásokhoz viszonyított arányuk a nyolcvanas évek végére elérte a 93 százalékot. (Tudnivaló, hogy mellékállomásról például külföldi partnerrel kapcsolatot teremteni meglehetősen időigényes, „csúcsidőben” szinte lehetetlen.)
- A telefonhelyzetkép másik érdekes adata: hazánkban 1000 főre körülbelül ugyanannyi távbeszélő fő- és mellékállomás jut, mint ahány személygépkocsi. Ilyen arány elképzelhetetlen a fejlett országokban, ahol a fajlagos telefonellátottság általában két-háromszorosa a fajlagos gépkocsiállománynak- mondják a szakemberek. Az OECD vizsgálta azt is, hogy Kelet-Európában a piac kiépítésével párhuzamosan az ezredfordulóig milyen mértékben kell fejleszteni a távközlés hálózatát. Noha egyáltalán nem rohamléptű piacépítéssel számoltak, prognózisuk szerint a XXI. század kezdetéig kereken 120 millió új vonalra lesz szükség ebben a régióban. Ami hazánkra vonatkozóan azt jelenti, hogy ebben az évtizedben évente átlagosan 14,2 százalékkal kell bővítenünk a telefonhálózatot. (Összehasonlításul: 1978-88 között évi átlagban kb. 5 százalékos volt a gyarapodás.)
- Ebből egyértelműen adódik a következtetés: ilyen mértékű hálózatfejlesztésre a távközlési szolgáltatásokból származó bevételek nem elegendőek. Elkerülhetetlen tehát - természetesen a külföldi tőkebefektetésekkel élve - újabb eszközök bevonása, ami az üzleti élet felgyorsulásával minden bizonynyal még ebben az évtizedben megtérülhet. A nemzetközi információs hálózatokba való bekapcsolódás ugyanis a vállalkozási profit növelésének egyik igen fontos eszköze, s ebből, a különféle adókon keresztül, az állam is jelentősen részesedik. A távközlés „iparága” azt igényli, hogy az ott megtermelt nyereség túlnyomó többségét visszaforgassák és ne vonják el más célokra. A beruházások azonban csak akkor működtethetők jó hatásfokkal, ha rendelkezésre áll jól képzett munkaerő is. Mivel hazánk lekerült a COCOM-listáról, a korszerűsítésnek már nincsenek technikai akadályai.
Ferenczy Europress
A cikk eredeti linkje...... 1.
