A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1992_12_22_289p.txt
Telefonos számlaháború Kalocsán
A Matáv egy kalocsai építőipari cégnek 308 ezer forintos telefonszámlát küldött.
A társaság - mely általában havi 15-16 ezer forintot szokott fizetni - nem egyenlítette ki a számlát. Az ügyvezető arra hivatkozott, hogy tőlük külföldre senki nem telefonálgatott, biztosan tévedés lehet a számlázás mögött. Kérte a Matávot, hogy küldjenek részletes kimutatást a hívásokról. A hírközléssel foglalkozó társaság válaszában arra hivatkozott, hogy a számlálókészülékük jó, ám részletes kimutatást technikai okokra hivatkozva nem tudnak adni.
Halló! Ki, mennyiért beszél?!
Valaki beszél, az biztos. Nem is keveset! Ezt látszik igazolni a kalocsai Generál Kft. részére ki kézbesített, ez év márciusára vonatkozó 308 ezer forintos (!) telefonszámla is. Az építőipari szolgáltatásokkal foglalkozó, helyi érdekeltségű cég 15-16 ezer Ft-ot szokott fizetni. A számla láttán a vállalat vezetőinek először leesett az álla.
- De mi történt azután? - kérdeztem dr. Szabó Ferenctől, a kft. ügyvezető igazgatójától.
- Természetesen határidőn belül befizettük a szokott öszszeget, és számlapanasszal éltünk. Azt hittük, hogy postafordultával megjön a helyesbítés, hiszen ez csak tévedés lehet.
- De nem így történt...?
- Nem. Megírták, hogy a számlálókészüléket megvizsgálták, és hibát nem találtak, továbbá, hogy egy szakemberük itt a helyszínen megvizsgálta a vezetékeket, és sértetlennek találta. Felszólítottak, hogy fizessük be a hátralékot. Mi persze újabb levelet küldtünk, felhíva a figyelmüket arra is, hogy az általuk követelt őszszeg többévi beszélgetésünket fedezné! Sem export, sem import ügyletekkel nem foglalkozunk, ennyi pénzt pedig belföldön lehetetlen eltelefonálni. Ezért kértük, hogy a márciusi beszélgetéseinkről küldjenek részletes kimutatást, mert legalább tudni szeretnénk, hogy mely szám hívásakor keletkezett ez az óriási összeg. De kimutatást - technikai okokra hivatkozva - nem adtak. Ezután hosszas levelezés következett, de a válasz szinte szóról szóra ugyanaz volt mindig, csupán a befizetendő összeg változott.
Hol több lett, hol kevesebb.
- Gondoltak arra, hogy esetleg mégsem a Matáv a hibás?
- Először megfordult a fejünkben, hogy esetleg valamelyik éjszakai portás telefonálgat külföldre. De sem azelőtt, sem azóta? Csak épp márciusban, csaknem 300 ezer Ft értékben? Most már szégyellem magam, hogy ez egyáltalán eszembe jutott, hisz az alkalmazottaink becsületes emberek!
- Mit tudnak most tenni?
- Várunk. Bosszantó, hogy a Matáv - erőfölényét kihasználva - ránk akar verni egy számlát, melynek jogosságát igazolni nem tudja. Csupán arra hivatkozik, hogy az ő számlája jó. Kérem! Mi meg arra hivatkozunk, hogy ennyit nem telefonáltunk és nem fizetünk. A Matáv tehát nem kapja meg a követelt összeget, de a bérlő sem lehet elégedett: telefonját kikapcsolták. 308 ezret helyben eltelefonálni az 43 teljes nap. ha az éjszakai és a hétvégi kedvezményes díjszabást figyelmen kívül hagyjuk...
Telefonon felhívtuk a Matáv Rt. kecskeméti üzemvezetőjét, Gyenes Gézát, aki elmondta: a kalocsai panaszról tőlünk hallott először. Az viszont tény, hogy a 76-os körzeten kívüli területeken nem áll módjukban tételes számlát adni. A kalocsai ügyről általánosságban azt mondta az üzemvezető, hogy amennyiben a berendezésekben számlálásra utaló hibát nem találnak, akkor nem tudják az összeget jóváírni. A konkrét ügyben azonban nem ő az illetékes, hanem a szegedi központ szakembere, akit ma az üggyel kapcsolatban meg fogunk keresni.
- Nóczy
-----------------------------------------------------------
Kommentárunk...
Nézőpont
Kávébirodalom, telefonhatalom?
Hámori Zoltán írása
A telefon olyan, mint a férj a feleségnek, illetve a feleség a férjnek. Nélkülözhetetlen. Viszont gyakran idegesítő, és sokba kerül.
Mennyit számláz a telefontársaság? Mái - első oldalunkon induló - cikkünkből kiderül, hogy a számlázó szerint annyit, amennyit beszélnek a készüléken, a fizető szerint meg húszszor annyit. A vita ismerős. Nemegyszer írtunk erről. A napokban kézbesíti előfizetőinek a telefontársaság új szolgáltatásainak listáját. Ebben a tételes számlakérés lehetősége is szerepel. Mikor, mennyit, hova beszélt a boldog telefontulajdonos? Ezt persze külön ki kell fizetni.
Mint ahogy azt is, ha letiltatom lakásomról a külföldre menő hívásokat. De nem ám egyszer nyúlhatok a zsebembe, hanem havonta. Minden hónapban ki kell fizetnem kétszáz forintot azért, mert nem akarok külföldre telefonálni. Biztos akarok lenni a dologban. Tehát havonta spórolhatok a szolgáltatónak azért, hogy ne szolgáltasson.
Érdekes megoldás.
Mondjuk bemegyek a pékhez körülnézni.
- Milyen kenyeret kér? - kérdezi.
- Semmilyen
- Akkor tíz forint.
A végén még én jártam jól, mert bármennyit kérhetett volna. A telefonosok például dicséretes önmérsékletről tettek tanúbizonyságot, amikor csak kétszáz forintot követelnek havonta azért, mert nem csinálnak semmit. Négyszázat is számlázhatnának. Csak rajtuk múlik. Mint minden olyan cég, amelynek nincs versenytársa, maga ellenőrzi önmagát, s vitás kérdésekben hosszas vizsgálat után kideríti, hogy neki van igaza.
Sajnos így van ezzel a többi szolgáltató is. A vízért, a gázért, az áramért hovatovább odaadjuk egész fizetésünket. Ha az amúgy is sokat sokalljuk, akkor ők derítik ki az igazságot. Nem sok az. hanem pont jó - mondják általában. Ráadásul mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy milyen elképesztő mértékben fognak emelkedni jövőre az energiaárak. Nem is akarom leírni az adatokat, mert így karácsony előtt jobb a békesség.
Azon azonban tényleg elcsodálkoztam, hogy még a kávéforgalmazók is a bőrünkre gazdagodnak. Ugyancsak mai lapunk első oldalán szerepel, hogy a nagy cégek összefogtak. Miért? Hogy egységesen emelhessék az árat. Megbüntették őket. Sokra megyünk vele.
Régi igazság, hogy mindig a védtelenen, a fogyasztón csattan az ostor. Aki nem azért tehetetlen, mert nincs elég esze ahhoz, hogy tegyen valamit a saját érdekében, hanem azért, mert egyszerűen nem kap rá lehetőséget. Vitatkozni a gázművel, telefontársasággal? Alkudni az üzletben a kávéra? Kinevetnének. Holott egyáltalán nem nevetséges, s mindennél többe kerül a bizalom elvesztése.
Tényleg, megvan még?
