A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1992_02_03_3p.txt
Finnországban csökkennek a telefondíjak
"Nemigen szeretem a külföldi utakat - tiltakozik Póda Jenő - A sok protokollt, fogadást, nehezen tűröm. Ez egy jó út volt, kevés protokollal és sok munkával, érdekes tapasztalattal. Az MDF országgyűlési képviselője nemrég tért haza Finnországból, ahol tíz napot töltöttek el az ottani telekommunikációs rendszer tanulmányozásával. A téma Póda úrnak - ki civilben számítógépes szakember - ez szakmába is vág. A küldöttségben a parlamenti pártok egy-egy képviselőjén kívül (a Fidesz nem küldött senkit) tagja volt több minisztériumi szakember, s néhány tefontársaság (például a Matáv) képviselője. A tervek szerint a kormány e héten benyújtja a távközlési törvény tervezetét, ezt nyílván a finnek is megtudták, ezért időzítették így a meghívást. Képviselőnket kérdezni se kellett, egy szuszra mondta végig, mit tapasztalt.
- Meghívónk a szállítási és telekommunikációs minisztérium volt, s szerintem igen figyelemreméltó, hogy ott a telekommunikációnak külön minisztériuma van. Aki ott a távközlésbenél és mozog, azzal mind találkoztunk - előadásokon, és kötetlen beszélgetéseken egyaránt. Finnország telekommunikációban második hatalom a világon. Vonalsűrűségben a világon a negyedik (száz lakosra 54 vonal jut), rádiótelefonban második (száz lakosra 57 vonal), hatékonyságban második-harmadik, a számítógépes adatátviteli hálózatok kiépítettségében és adatforgalomban ugyancsak második. Ráadásul náluk az utóbbi időben csökkennek a távközlési tarifák.
- Ezt hogy tudták elérni?
- Jelentős a verseny. Körülbelül 30 évvel ezelőtt tartottak ott, ahol mi most - kiépítettségben és szabályozottságban egyaránt. Addig a telefon állami monopólium volt, s akkor kezdték el ezt oldani. Ma 50 magántársaság mellett a nagy állami társaság versenyképes. A magánok fedik le az ország területének egyharmadát, ahol azonban a lakosság kétharmada él. A gyérebben lakott nagyobb területen pedig a Telecom Finnlandnak van ellátási kötelezettsége. És az állami cég versenyképes árban, gyorsaságban, megbízhatóságban. Ezen kívül az állami társaságnak ellátási kötelezettsége van: ha egy magáncég csődbe megy, és egy másik magáncég nem vásárolja meg a vonalait, akkor belép az állami társaság, tehát senki egy percig nem marad telefon nélkül. A technikai színvonal meg olyan, hogy a hívásoknak fél százaléka hiúsul meg. Még a fülükön is telefon van. Ha egy finn 5 percig nem telefonál, akkor úgy érzi magát, mint egy magyar, ha ébredés után három órával még nem ivott kávét.
- Azt egyértelműen megértették velünk, hogy lépcsőket nem lehet kihagyni; például a rádiótelefonok kiépítésével nem lehet megúszni a vonalas hálózat telepítését. Azt nálunk se vitatják, hogy egyes körzetekben ne maradjon meg az állami monopólium. A vita arról folyik, hogy a gerinchálózat állami kézben maradjon-e. Amikor a skandináv országok ezt a döbbenetes fejlődést produkálták, a gerinc állami tulajdon maradt, ám a magáncégek akkora nyomást gyakoroltak, hogy az állami cég is ugyanolyan eredményekre kényszerült, mint a magáncégek. Ez azt mutatja, hogy a nagy állami cég is működhet hatékonyan. -
- A "telefonvonalon" azért tapasztalható némi előrelépés nálunk is...
- Igen, és reméljük Szegeden is javulni fog a helyzet. Tamperébe is eljutottunk, amely Szeged-nagyságú városka, s épp ott is van egy olyan nagy rádiótorony, mint amilyen itt épül. Az is bent van a városban, annak is étterem van a tetején, és az egész környéket kiszolgálja. Megszokták az emberek, nem zavar senkit.
- A finneknek jelent valamit a velünk való rokonság?
- Hogyne! Imádnak bennünket, sokkal jobban bennük él a rokonság tudat. Mindenféle prospektusban, könyvecskében benne van a nyelvi családfa.
- Azt hallottam, elég drága ország.
- Nagyon drága! Most az ő gazdaságukban is olyan válság van, amilyen a 30-as évek óta nem volt. Ez a szovjet piac összeomlása miatt következett be. Tavaly alig volt munkanélküli, most 14 százalék, az év végére 20-at jósolnak. Naponta csuknak be az üzemek. De a kezelése azért jellemző: akiknek még van munkájuk - persze a kormány kezdeményezésére - bérük 10-15 százalékáról lemondtak, hogy ne kelljen leértékelni a finn márkát. Ilyen konszenzus van. Azt hiszem, ezen is érdemes lenne elgondolkozni.
M. T.
A cikk eredeti linkje...... 1.
