Szögedi Telefon (Interurban)

Délmagyarország - dm_1970_01_15_3p.txt

Várják őket az olvasók

Hírlapkézbesítők között a főpostán

Hajnalban a Vár utcában randevúznak a hírlapkihordók. Munkaeszközeik, a kerékpárok békésen sorakoznak egymás mellett, amíg gazdáik az épületben átveszik a napi adag újságot. Pónyai Mihály, a hírlaposztály vezetője kalauzol.

- Az 529-es hírlapmozgót várjuk - mondja.

Ezzel az autóbusszal szállítják Budapestről a napilapokat. A színes folyóiratokat vonaton hozzák. A buszban menet közben kötegelik az újságokat, hogy a közbeeső városokban, a hirlapelosztókban minél kevesebb időt töltsenek az átadással. Hajnali fél 5-kor már Szegeden van az autóbusz. 12 ezernyi fővárosi napilap érkezik reggelente a főpostára és ennek több mint kétszeresét - 26 ezer előfizetéses példányt - tesz ki a Délmagyarország, amit a kézbesítőknek naponta szét kell hordaniok. A vonat általában késik, de májustól - kísérletképpen - Budapest és Szeged között beállítanak egy postavonatot, amely kizárólag újságokat és egyéb postai küldeményeket szállít. Igy remélik, hogy ezek után nem fog késni a napilap.

Dombegyházi Pálné és Kovács Lászlóné, a két legrutinosabb hírlapkézbesítő munkájáról beszél.

Dómbegyháziné: - Január 12-én volt tíz éve, hogy elkezdtem ezt a szakmát. Higgye el, a mi munkánkhoz is kell szakértelem. Emberekkel foglalkozunk, nyugodtakkal és ideges természetűekkel egyaránt, de nekünk soha nem szabad indulatosan beszélni. Naponta több mint 500 újságot hordok szét. a Belváros egy része az enyém. Egy éve helyeztek ebbe a körzetbe, azelőtt külterületen dolgoztam.

Kovácsné: - öt éve vagyok hírlapkihordó. Nekem is a Belvárosban van a körzetem. Az első két hét nagyon nehéz volt. de utána belejöttem és most már én is "fejből" hordom szét a lapokat. Tudom, hogy melyik házba, s kinek milyen újság jár. A munkánkat megkönynyítették a lépcsöházakban néhány éve felszerelt postaládák, s így csupán vasárnaponként és inkasszáláskor kell az emeleteket járni. Dombegyháziné: - Sajnos, a legnagyobb igyekezet ellenére is vannak emberek, akik méltatlankodnak. Mindenki reggel akarja olvasni az újságot, s ha nem kapják meg 8 óra előtt, bennünket hibáztatnak. Nem akarok mentegetőzni, de ha késünk a kézbesítéssel, akkor előttünk a vonat vagy a "mozgó" késett. Ahogy megkapjuk a lapokat, azonnal rohanunk.

Kovácsné: - A nagy igyekezetét egyesek úgy "hálálják meg", hogy amikor megyünk a pénzért, a függöny mögül kilesnek, s ha látják, hogy jön az újságos, nem nyitnak ajtót. Ilyenkor a saját pénzemből fizetem ki az előfizetés díját. Egy kellemetlen élmény: nem találtam otthon egy orvoscsaládot, kifizettem a díjat, és amikor kértem a húsz forintot, még ők voltak megsértődve.

Dombegyháziné: - Ideális munkának tartom a hírlapkihordást. Igaz, hogy 4-kor kelek, de délelőtt már otthon lehetek a gyermekeimmel. Egyelőre még bírom erővel és remélem, még sokáig.

Kovácsné: - Megszerettem a munkámat és a körzetemet. Szinte mindenkit ismerek. éppen ezért nem vállaltam könnyebb területen a kézbesítést, pedig 2-300 forinttal többet is kaptam volna. Ha kell, mindig szívesen helyettesítek más körzetben. Eddig még nem volt semmi panasz rám, ezt le is kopogom.

Túl sok idő azonban nincs a beszélgetésre. Az emlegetett 529-es hírlapmozgó közben megérkezett, kezdődik a lapok kiosztása. Dombegyházi Pálné és Kovács Lászlóné is átveszik csomagjaikat. Várják őket az olvasók.

Ács S. Sándor