Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1970_08_09_90p.txt

Csak néhány perc hiányzott...

KÉT BÁTOR POSTÁS HŐSTETTE

A kecskeméti leninvárosi bérházakat járva Juhász Ferenc postakézbesítő éppen arról beszélt Baranyi József kézbesítőnek, mi mindenre kell ügyelni munka közben. A 41 éves Juhász Ferenc 19 éves postai gyakorlatából jól tudta, mindent meg kell magyaráznia helyettesítőjének, hogy a lakók, a küldeményt várók szabadsága idején is pontosan megkapják leveleiket, postájukat. Tizenegy óra felé járt az idő. A Lenin tér 8. számú ház B. lépcsőházában a leveleket szortírozták a szekrényekbe, amikor Baranyi József megszólalt:

- Te, Feri, valami füstöl.

Juhász Ferenc, aki egyébként munkásőr is, amint beleszimatolt a levegőbe, gyorsan határozott:

- Indulás az emeletre ...

Kettesével vették a lépcsőfokokat, lihegve a nehéz postástáska súlya alatt. Zihálva értek fel a harmadik emeletre. A 30-as számú lakás ajtajának réseiből újjnyi vastagon szivárgott a feketés füst.

- Becsengetek -, s vészjóslóan felberregett a lakásban a villanycsengő. - Nincsenek itthon - állapította meg Baranyi és a zsebéből néhány kulcsot húzott elő, hátha sikerül kipattintania a zár nyelvét.

- Ez nem megy - prüszkölt Baranyi a füsttől

- Feri... Mit tegyünk? - vált egy pillanatra bizonytalanná. - Talán be kellene tömi az ajtót... Juhász Ferenc nem tétovázott. Széles vállát nekifeszítette az ajtónak, s az egy recsenéssel kitárult. Ebben a másodpercben hatalmas füstfelhőbe kerültek.

Térden csúsztak be a konyhába, ahonnan egyre sűrűbben áradt a füst. Juhász felfedezte, hogy a konyhaasztal tetején arasznyi lángnyelvek csapnak fel.

- A vízcsapot keresd! - kiáltott társára, aki már szédelegve csúszott a kőpadlón. Juhász szinte utolsó erejével húzta ki a konnektorból a villanyvasaló zsinórját. A vasaló alatt már lángokban állt az asztal lapja, s mintegy fél méterre a tűztől, ernyedten lógott a felmelegedett propán-bután gázpalack gumicsöve.

- Most!... Ide a vizet

- sürgette társát Juhász Ferenc.

Baranyi kétdecis pohárral - ez akadt először a kezébe - leöntötte az izzó asztalt, majd kétségbeesésében kezéből tölcsért formálva, locsolta az átmelegedett bútorokat. Később megtalálták a vödröt, s ebből árasztották el a konyhát.

- Most már kinyithatjuk az ablakokat - törölte meg verítékező homlokát Juhász.

A lépcsőházban találkoztak a házfelügyelővel.

- Zárja be az ajtót - mondta a tűzoltás történetét befejezve Juhász Ferenc. - Nekünk még dolgunk van, néhány levelet el kell juttatnunk a címzetthez.

A házfelügyelő remegett a történet hatására.

- Ha tíz percet késnek ... Nem is tudom, mi történt volna.

A két postás kézbesítő hőstettének híre a megyei hivatalvezetőhöz is eljutott. Juhász Ferencet és Baranyi Józsefet bátor helytállásukért jutalmazásra terjesztette fel a Szegedi Postaigazgatósághoz. Köszönet és megbecsülés illeti őket, hiszen saját életük kockáztatásával nemcsak egy lakás berendezését, de a ház több lakójának testi épségét, anyagi javait mentették meg.

G. G.