A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Szegedi Napló - szn_1895_08_10_191.txt
- Villamos mizériák.
A villám, mióta a föltaláló urak révén az emberiség szolgálatába szegődött, sok apró rúgásban részesité már a publikumot. A drótok, amiken a villamosság szaladgál, rettentő előszeretettel zavarodnak meg. Magyarországon minden embert le lehet szidni szamárnak telefon utján, mert másnap, amidőn magyarázatot kérnek, ott a vonalzavar. A voualzavar igen jeles rém, amely fölüti a fejét mindenütt.
A vonalzavaroknak két faja van. Létezik közönséges polgári vonalzavar és létezik állami vonalzavar. Csodálatos, hogy az állami berendezésű drótok iránt sokkal jobban érdeklődik ez a zavar, mint a polgári huzalok iránt. Legalább Szegeden ameddig magánvállalat volt a telefon, a legöregebb gyorsbeszélök sem részesültek annyi mizériában, mint most, mikor az állam átvette a drótokat. Mióta a drótok államivá váltak, egyre jobban érezhető, hogy ott a tekintetes magyar állam a birtokos, a monopólium tulajdonos, amely konkurrencziától nem félvén, olykép bánik el a telefonnal, mintha az valami trafik volna.
Sokkal több elromlott telefongép vetődik fel naponta nálunk, mint ahány fiumei czápa a lapok úgynevezett hasábjain, sokkal többször csönget hiába az ember a gépen, mint az éjjeli hazatérő a házmesternek. A telefoabérlő közönség kezd abba a stádiumba jutni, hogy ha fontos ügye van, kocsiba ül s úgy szalad a másik bérlőhöz, mert az állami drótokon elvégezni az ügyet gyorsan nem lehet.
A lecsöngetést a központban nem akczeptálják s nem kapcsolják ki rendesen a huzalokat. Ez a legnagyobb baj. Ha egy bérlő a másikkal beszélt azután egy harmadikkal akar szót érteni, jobb, ha nem is nyúl a telefonhoz. Mert hiába csönget le mindkét fél, nem akczeptálják.
Ezek a panaszok hallhatók uton-utfélen a telefon ellen, amelytől pedig azt várta mindenki, hogy állami kezelés alatt elfogadhatóbb lesz, mint azelőtt volt. De bízón nem igy van, sőt ellenkezőleg úgy van, hogy ha Edison ezt a mi villámgyors villamos drótbeszélőnket látná, közjegyző előtt mondana le összes föltalálói dicsőségéről s visszatérne a kezdet nehézségeihez, a lapkihordáshoz, amely kevésbé jövedelmező üzlet ugyan, de legalább nem hoz szégyent az emberre.
Szegedi Napló, 1895. augusztus (18. évfolyam, 183-208. szám)1895-08-10 / 191. szám
A cikk eredeti linkje...... 1.
