Szögedi Telefon (Interurban)

Postás-közlöny - pk_1877_07_29_1p.txt 31.

A levél keletkezése és kifejlődése.

Dr. H e r r m a n n, a nemzetgazdászat tanára a bécs-ujhelyi katonai akadémián, kinek kezdeményezése folytán történt a levelezési lapoknak 1869-ben Ausztria-Magyarországban való alkalmazása, egy röpiratot irt, mely kiterjeszkedik a levelező lap feltalálására és terjedésére, valamint a levél keletkezésére és kifejlődésére is. Herrmann szerint a levél hírnökök és követek intézményéből származik. Eleintén megelégedtek azzal, hogy egy minden beavatottra nézve érthető symbolum útján terjesztettek valamely hirt; egy fáklya háborúra szólított fel, egy pálmaág jelképezte a békét, egy vörös virág a szerelmet stb.

Nem sokára azonban ily jelképek már nem voltak többé igen használhatók azon körülmény tekintetbe vételével, hogy igen gyakran szükségessé vált a híreknek okvetlen s minden körülmények között való titokban tartása. Ekkor segélyt nyújtott az eközben feltalált irás jegyeivel, melyeket eleintén csakigen kevés ember volt képes megfejteni: az írott közlemények képezték a "levelet."

A mi az iró anyagot illeti, ez eleintén a lehető legkezdetlegesebb minőségü volt: állatok bőrei és fahéjak; erre következtek csont- és fából készült táblácskák viaszkfelülettel, melyek tartósabbak voltak, többszörösen lehetett ezeket használni és, - ha szükségesnek mutatkozott, gyorsan olvashatatlanokká tétethettek.

Ezen táblácskákat a papyrustekercs s a Krisztus születése előtt való harmadik században feltalált pergamen szorították háttérbe. A len- s pamutból készült papirossal uj fejlődésü időszak kezdődik a levelekre nézve; csak most vált kényelmessé s kellemetessé a levelezés; a papirosból készült levélnek bármilyen kívánt nagyságot lehetett adni, ez vékony volt, könnyen lehetett reá írni, becsomagolni, elküldeni s őrizni, s mind e mellett még azon megbecsülhetetlen előny is volt, hogy kis alaknál sokkal többet lehetett közölni, mint előbb. Az újkor mindinkább tökéletesbitette a papirost, s különösen a levélpapirost; nemsokára kitűnt simaság a szin tisztasága s különfélesége s az alakra vonatkozó nagyobb választék által.

Az írni- s olvasni-tudás ügyességének gyors terjedése miatt arra kellett gondolni, hogy a levél tartalmát kiváncsiak szeme előtt el lehessen rejteni. A papyrustekercsnél vagy a pálmalevélnél, melyet az angol-keletindiai posta még mai napság is levélként tovább szállít, egy egyszerű háncs zsinór képezte a zárkészüléket. Az ókorban oly ügyesen tudták a csomót előállítani, hogy csak beavatottak voltak képesek azt megoldani. Nem sokára azonban áttértek arra, hogy a zsinór végeit egy viaszkba vagy agyagföldből készült pecséttel zárták el.

Midőn elkezdték a leveleket papírra írni, akkor ezt csak összehajtani s kívülről lepecsételni kellett. Azonban még a pecsételés is nem sokára feletti körülményessé vált, úgy hogy az ostyához folyamodtak, azután a papírból készült pecsétmárkához. A levél helyes kézbesítésére vonatkozó vezetőként a felirat maga magától kínálkozott. A meddig a leveleket csak egyszerűen összehajtották s kívülről pecsételték, közvetlenül a levélpapír külsejére alkalmazták a feliratot. A felírás ezen neme azonban ép úgy mint most is még számos esetben már üzleti okoknál fogva czélszerütlennek bizonyult de; arról kellett gondolkodni, hogy a tulajdonképeni levelet külön takaróba (boríték, couvert) tegyék. Sokáig a levél írója maga vágta ki ollóval borítékát. Csak négy évtizeddel ezelőtt Anglia practikus iparos népe azon meggyőződésre jutott, hogy a költség s időtakaritás szempontjából, s egy szép külső elnyerése végett előnyözte a levélborítékoknak gyáriutón nagyban való előállítását. A gyártás óriási mérveket öltött, 1867-ben naponkint állítólagosan Angliában 3 millió, Francziaországban 2 1/2 millió levélboritékot állítottak volna elő; egy bécsi czég 1870-ben állítólagosán naponkint egy egész milliót készített volna el.

Kérem, nézze meg a teljes újságot a dokumentumtárban.