Szögedi Telefon (Interurban)

Postás-közlöny - pk_1877_10_28_1p.txt 44.

Elmélkedés a távírdának postávali egyesítése fölött.

A "Postai rendeletek tárá"nak 19-ik számában fel vannak sorolva azon kisebb postahivatalok, melyekkel a távirda hivatal egyesittetni fog. Ezeknek száma 235. Mivel pedig ezen egyesítés által minden állomásnál évenként 50 frt le vonatik - így összesen évenként 11750 frt takarittatik meg. De ha tekintetbe vesszük, hogy a megállapított 250 frt fizetés is csak az év végével egészittetik ki ezen összegre - ennek kamatját véve - még többre is rúg.

De mért éppen most reducáltatik a régi 300 frt fizetés ? azért e, hogy a szegény postamester a megélhetés gondjaival még jobban küzdjön ? a vagy ő kevésbé érdemli meg az évi 300 frt fizetést, mint azon magán vállalkozó, ki eddig kezelte a távírdát?

Ez oly kérdés, a melyre válaszolni az egyéni felfogás szerint több féleként lehet.

Eddig legalább a postamester az expeditiok végzése után csekély gazdasága után is nézhetett, s távolléte alatt a levelek felvételét s kiadását nejére, vagy éppen családja valamelyik tagjára bízhatta -- de most, ha a távírdát átveszi, nem távozhat, mert azt magának kell lesnie, daczára annak, hogy a felelősség őt terheli: avagy ha ügyei rendezése végett pár napra eltávozott, azt minden fenakadás nélkül teheté - de most mozdulnia sem lehet, hanem a legegyszerűbb ügy végzését is ügyvédre kell bízni, mi pedig hogy mennyivel kerül többe ? felesleges mondanom. Igaz, hogy mindezen igen könnyen segíthet, oly módón, ha kiadót tart, s ennek átadja a távirdai fizetését - de ez esetben a mellett, hogy egy ismeretlen egyénért felelősséget vállal, azt éven át ingyen élelmezi, s igy a helyett, hogy valamit nyerne avagy könnyítene magán - éppen az ellenkezőt éri el.

Igaz, hogy évente 11,750 frt megtakarítása szép eredmény ! de ha tekintetbe vesszük, hogy ez által 235 egyén - vagy család megélhetése nehezittetik meg s tétetik majdnem lehetetlenné: ugyan kivánatos-e ? Hiszen a távirda eddig is a kimutatá ? sok szerint mindig deficitben volt, melyet a postának kellett fedezni; igaz hogy ez által a deficit ott kevesbül - de mértéppen a szegény postamesterek vaunak kiszemelve arra, hogy ez összeg az ő különben is sanyarú életükön nyeressék meg ? avagy mért nem egyesittetett akkor, midőn még jobb fizetés volt ? hiszen ők úgy is eleget küzdenek, s jobban reájok fért volna az eddig idegenektől élvezett jobb fizetés. Megtörténhetik azon eset is, hogy a postamesternek leányai vannak, s ezek valamelyikét óhajtja alkalmazni - de a kiküldött tiszt nem képes 6 hét alatt őt megtanítani - nem lévén képes a postamester leányainak magasabb nevelést adni - s igy uj 6 hétig ott marad, ez esetben 60 frtot kell fizetnie, s már ekkor évi fizetésének csaknem felét oda adja. De megtörténhet az is, hogy éppen e leánya férjhez megy - ekkor újra tisztet küldenek ki, hogy egy uj hivatalnokot képezzen, s igy meglehet, hogy egész évi fizetését a tisztnek adja. Igaz ugyan, hogy a tisztet élelmezni s lakással ellátni nem tartozik - de ez már bevett szokás, hogy ott léte alatt mindennel elláttatik: s igy az első évben bizony körül-belül ingyen szolgál, ha csak a kiküldött tisztnek - ki ezen idő alatt rendes fizetését is huzza - meg nem hagyatik, hogy ellátást a szegény postamestertől elfogadnia nem szabad.

De ha már a család egy tagja megtanulja a távirdát mért ne taníthatná be az nejét, vagy gyermekeit ? hogy azon esetben, ha neki távoznia kell - helyettesíthesse, a nélkül, hogy egy tiszt ki küldése válnék szükségessé ? hiszen akkor már ő is épp úgy be taníthatná, s igy legalább lehetséges lenne az, hogy minden fennakadás és baj nélkül távozhatna, vagy megbetegedvén, tiszt kiküldése nélkül is eszközölhető lenne a szolgálat, hiszen a felelősség úgy is őt terheli.

Avagy a vizsga letétel csak azért szükséges, hogy ott az esküt a titoktartásra letegye ? azt hiszem, egy családtag sem akarja azt, hogy a hivatalostitok elárulása miatt apja, vagy a család hivatalát -is igy kenyerét elveszítse. De jól van tehát, ismerjük el a titoktartást nélkülözhetlen kellékének az eskü letételét - azt kérdem, nem tehetné le a család bármely tagja az esküt, ha oda haza tiszt küldése nélkül is elsajátítván a távirászatot, vizsga tételre jelentkeznék ? azt hiszem, igen.

Igaz, hogy 250 frt jövedelem is jól esik a postamesternek, s bár ez is 50 frt-tal - sőt többel - kevesebb, mint volt eddig a magán válalkozóké - de legalább tehát az lenne elérhető, hogy a kiküldendő tisztnek - ki fizetését úgy is húzza - ne kellene semmit adni, vagy legalább az élelem s ellátáson kívül a 30 frt megmaradna ; vagy ezt megadván - élelmezést ne fogadna el; - s ezen kívül még az fontosabb s igy kívánatosabb, hogy a családfő vagy annak egy tagja megtanulván a távirást, a család még egy más tagját is betaníthatná arra tiszt kiküldése nélkül, hogy igy ügyei rendezése végett távozhatna a hivatalból a nélkül, hogy e miatt rá a felelősségen kívül egyéb teher hárulna.

Mert ugyanis, ha a postánál alkalmazhatók a családtagok anélkül, hogy ez akadályokba ütköznék - mért ne lehetne ez lehetséges a távírdánál is ? hiszen azt hiszem itt sincs nagyobb felelősség, mint ott (?) s a titok tartás itt is szent.

Agárdy.

Kérem, nézze meg a teljes újságot a dokumentumtárban.