Szögedi Telefon (Interurban)

Vasárnapi Ujság - vu_1921_09_25_208p.txt

FÉNYTELEFON ÉS BESZÉLŐ MOZGÓFÉNYKÉP.

Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett egy fiatal magyar mérnök, Mihály Dénes találmánya, az az új szelénczella, mely egyszerre lehetővé tette a távolbafényképezés gyakorlati megoldását. A háború és a forradalmak zűrzavara megakadályozták akkor a találmány nemzetközi kihasználását s csak most kezd lehetővé válni, hogy gyakorlatilag keresztülvihető alakba öntsék a távolbafényképezés új módszerét, azonban a kísérletekkel eltöltött évek nem multak el haszon nélkül s a Telefongyár laboratóriumában azóta egész sorozat új találmány született meg ezalatt az új szelénczella alapján.

A legújabb és legjelentősebb lépés a szelén különös tulajdonságának kihasználásában a fénytelefon és ezzel kapcsolatban a beszélő mozgófénykép, a mik további érdekes haladást jelentenek az energiák egymásba változtatásának terén. A szelénnek tudvalevően az a magában álló tulajdonsága van, hogy elektromos vezetőképességét változtatja a fényh atása alatt. Erősebb fényben jobban vezet, gyöngébben nehezebben s ez a tulajdonság ad egyetlen módot arra, hogy a fényhatásokat közvetlenül át tudjuk változtatni elektromos hatásokká. Az előtt csak az volt a baj, hogy a szelén érzékenysége nagyon kicsinynek bizonyult, azonban Mihály Dénesnek sikerült oly érzékenynyé tenni a szelént, hogy az általa készített czellák másodperczenként sok ezer egymásután következő fényimpulzust is megéreznek. Ezzel a szelénczellával egyszerre meglett a módja annak, hogy minden gyakorlat szükségletet kielégítően meg tudjuk oldani a fénynek elektromos energiává való közvetlen átváltoztatását s ez által vált lehetővé képeknek elektromos úton való továbbítása, a távolba=fényképezés.

Az energia különböző alakjait egyébként szinte kivétel nélkül át tudják alakítani egymásba a fizikusok és eddig csak a fény és az elektromosság közti közvetlen kapcsolat nem volt még meg. Most, hogy ez is megvan, a szelén közbeigtatásával újból egész sorozat lehetőség áll rendelkezésre s ezek közt a legérdekesebb a fény és a hang közt való kapcsolat létesítése. A hang és az elektromosság a telefonnál könnyűszerrel változtatható át egymásba. A hangenergia a telefon elektromágnese révén elektromos áramrezgésekké alakul át s a hallgató-kagylóban az elektromos rezgések közvetlenül visszaváltoznak hangrezgésekké. A szelén czella viszont az elektromos áramrezgéseket és a fénykülönbségeket tudja egymásba változtatni - nyilvánvaló tehát, hogy a telefon és a szelénczella kombinálásával közvetlen kapcsolatot teremthetünk a hang és a fény között is. A hangot át lehet változtatni fénynyé és a fénysugarat meg lehet szólaltatni.

A fénytelefonnak tehát az a lényege, hogy a hangot a fénysugár továbbítja minden egyéb vezeték nélkül. Egy erős reflektor fénye a telefonkagyló tükörfelületű membránjáról verődik vissza s mikor a membrán rezeg, a visszavert fénysugár konvergencziája a rezgéseknek megfelelően változik. Szemmel nem lehet észrevenni a fénykévében semmilyen változást, de ha ez a fénykéve a szelénczellára esik, a czella megérzi a fénysugarak szapora erősségváltozását és a bekapcsolt telefon hűen visszaadja a leadó telefon beszédét. A leadó és felvevő telefonkagyló közt nem kell semmilyen drótösszeköttetés és tisztán a reflektor erősségétől függ, hogy a fénysugár milyen messziről tudja megszolaltatni a telefont. Tengeren a hajók erős fényszórói tíz-tizenöt kilométerre elvilágítanak, tehát ebben a távolságban kényelmesen beszélgethetnek egymással a reflektorjaik fénykévéjének közvetítésével.

Magának a fénytelefonnak ebben az eredeti alakjában alig van egyéb gyakorlati alkalmazása, mint épen az említett tengeri fényszórók felhasználása közvetlen beszélgetésre. Az elv azonban továbbfejleszthető, amennyiben a telefonkagylóról visszavert fényt le lehet fotografálni egy folytonosan mozgó filmszalagra s az így megörökített hangot aztán ismét le lehet vetíteni, meg lehet szólaltatni. A fény a filmen sötét és világos vonalak sűrű egymásutánjában rögzítődik az eredeti hanghullámoknak megfelelően, az átvilágításnál pedig a szelénczella a fényárnyalatokat újra hanghullámokká változtatja vissza a telefonkészülékben.

Így teszi lehetővé a szelénczella a beszélő mozgófényképnek egy új megoldását, mely nem a fonográfot, hanem a telefont használja fel a hang visszaadására. Ez a megoldás elsősorban azért jó, mert eleve biztosítja a hang és a kép egyidejűségét, szinkronizmusát. Az eddigi beszélő mozgófényképeknél mindig az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy a vetítővászon megett felállított fonográf mozgását nem lehetett állandóan együtt tartani a kép mozgásával és így a beszéd és a mozgókép sohasem halad párhuzamosan. Sokféle szinkronizáló berendezést eszeltek ki, de mindegyik csődöt mond valamilyen pontban, míg a szelén-czellás fénytelefon és a mozgófénykép összekapcsolása egy csapásra megoldja ezt a fontos problémát. A mozgófénykép filmszalagjának egyik oldalán kéthárommilliméteres sávon van lefotografálva a hang, egyidejűleg a képfelvétellel s így természetes, hogy mindig együtt is marad a hang a megfelelő mozdulattal. A leadásnál a lefotografáit hangot a fénytelefon felvevő készüléke változtatja vissza hanggá és a vászon megett felállított hangosan beszelő telefon teljes hűseggel kíséri a képet a vetítés alatt. Ez a megoldás minden tekintetben megvalósítható s technikai szempontból csak az még a feladat, hogy a hangosan beszelő telefon hangját lehetőleg meg lehessen tisztítani minden gépszerű mellékzörejtől, a mi a beszéd tisztaságának rovására van, ámbár természetes, hogy mint a gramofonnál és a közönséges telefonnál is mindig meg lehet érezni a különbséget az élőhang és a mesterséges hang között, úgy a beszélő mozgófénykép nél is minden bizonyára mindig meg fog maradni valami mesterkéltség a hangszinezetben.

A régóta várt beszélő mozgókép tehát már csakugyan gyakorlati megvalósításhoz közeledik és természetes, hogy a mai néma mozgóképeket ez az új lehetőség sok tekintetben át fogja alakítani. Pótolni talán nem fogja, mert hiszen a mozgófénykép művészete már olyan kialakult formában állapodott meg, hogy a beszéd szinte feleslegessé. vált náluk és talán legfeljebb csak a képek felírását szükséges beszéddel helyettesíteni. Bizonyos az is, hogy a beszélő mozgófénykép megint egészen új műfajt teremt meg, a mi különbözni fog a színháztól is, a mai mozitól is, míg viszont a találmány lényege a mai képek mellett is alkalmázható olyan alakban, hogy a filmen a kísérő zene is rajta lehet, tehát a mozgófényképszínházaknál nem lesz szükség zenekarra, mert a kép maga szolgáltatja a kísérő zenét is.

Mihály Dénes szelén-czellája ebben az új alkalmazásban is dicsőséget jelent a magyar technikai tudás számára s csak azt kell sajnálnunk, hogy a gyakorlati megválósítást át kell engednünk a külföldnek. Különösen a németek érdeklődnek iránta és nagyón valószínű, hogy úgy a távolba fényképező, mint a beszélő mozi Berlinből fog megindulni világhódító útjára.

Sz. K.