A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Vasárnapi Ujság - vu_1921_10_16_224p.txt

A KÉPTÁVIRATOZÁS UJ MÓDJA.

A közönséges távíró feltalálásával csaknem egykorú a képtáviratozás problémája, hiszen kezdettől fogva érezték a Morse-rendszerű pont-vonás ábéczé nehézségét és azonnal keresni kezdték annak a lehetőségét, hogy rendes betűírást s általában tetszés szerinti rajzot vagy képet lehessen a villamos áram segítségével nagyobb távolságban reprodukálni. A probléma lényege az volt, hogy a fény-energiát elektromos energiává s aztán vissza lehessen változtatni, a mi fizikai szempontból szinte megoldhatatlannak is látszott. A fizika semmilyen módszert nem ismert, amivel a fényt más fizikai energiává lehessen átalakítani s habár ez elektromos lámpákkal sikerült könnyen megcsinálni azt, hogy az elektromos energiából fény legyen, fordítva sokáig még csak a lehetősége is kétséges volt annak, hogy közvetlenül át tudjuk vinni a fényjelenségeket elektromos hatásokba.

A lehetőség akkor merült fel, mikor felfedezték a szelén különös sajátságát. Ez az elem nagyon kevéssé vezeti az elektromosságot, de ha fény éri, akkor az ellenállása csökken s annál jobban vezeti az áramot, mennél nagyobb a fény intenzitása. A szelénnek ez a páratlan tulajdonsága lehetővé tette tehát, hogy közvetlen kapcsolatot létesíthessünk a fény és az elektromosság között s ezzel megszerkeszsztik a képeket reprodukáló telegráfot. Az átviendő képet apró fény és árnyékpontokká lehet felbontani, mint a czinkografiánál s a szelén segítségével pontról-pontra át lehet vinni az elektromos áram közvetítésével a kép egyes elemeit, mikből a felvevő állomáson épúgy rekonstruálódik az eredeti kép, mint a hogy a klisé pontjai is összeolvadnak a néző szeme előtt.

A szelén felhasználásának azonban két nagyón nagy akadáiya van. Az egyik, hogy nagyon nehéz kellően fényérzékenynyé tenni, másik, hogy sokáig megmarad minden egyes fényimpulzus hatása, vagyis nagyon nagy a tehetetlensége. A gyakorlati alkalmazás czéljainak megfelelő megoldást nem is tudtak találni, habár számtalan távfotografáló rendszert konstruáltak már s elméletben valamennyi eléggé szép eredményeket is hozott. Ma már összehasonlíthatatlanul érzékenyebb szelénczellákat tudnak készíteni, mint tíz évvel ezelőtt s a szelén tehetetlenségét is sikerült a minimumra csökkenteni, de a legjobb esetben is nagyon primitív és lassú marad az eljárás és szó sem lehet arról, hogy a képtávíró nagyobb tért hódíthasson magának.

A szelén felfedezése óta a fizikusok teljesen rávetették magukat e különös tulajdonságának kiaknázására és senki sem gondolt arra, hogy más utón próbálja megtalálni a probléma megoldását. Ugy látszott, hogy nincs más mód a fényárnyalatok áramrezgésekké való átalkotására s ez a meggyőződés elterelte a fizikusok figyelmét arról, hogy más oldalról próbálják megközelíteni a megoldást. Most érkezett hir arról, hogy egy franczia fizikus végre mégis elhagyta a szelén alapját és kezdettől fogva más módszert választott a czél elérésére s E. Belinnek ez az új képtávírója első alakjában is ipari alkalmazhatóságot tudott elérni.

Belin a fényképtechnika egy rég ismert faját használja fel, a melynél a kópiák reliefszerűen domborodnak ki a papiroson. Ilyen reliefszerű kép a gumminyomás és minden festékes másolás utján készült kópia, miknél a negatívról való átvilágítás után a papirosról leoldják a festéket azokról a helyekről, miket a negatívon át ható fény nem ért. A kópiákon a festék csak a sötét helyeken marad meg s annál vastagabban, mennél sötétebb a kép illető helye. A reliefszerű domborodás természetesen olyan alacsony, hogy szemmel nem is lehet észrevenni, ha ujjunkat végighúzzuk a képen, megérezzük, hogy az nem sima. Belin ilyen kópiát készít a továbbítandó képről s azt ráfeszíti egy fonográfhengerre. A hengeren finom fonográftű fut végig sűrű csavarvonalban, mint a régi Edisonféle első fonográfnál, vagy a mai diktafonóknál, csakhogy a tű nem a tölcsér membránjához van erősítve, hanem egy telefonéhoz. Mikor a tű végigszalad a reliefképen, hullámmozgást végez és rezgésbe hozza a telefon membránját. Az eredeti fénykép tehát hanggá változik át s mivel a telefon a hang hullámokat elektromos áramingadozásokr változtatja át, máris megvan a keresett megoldás, hogy a fényintenzitás különbségei pontosan átalakuljanak elektromos áramrezgésekké.

A probléma nehezebbik fele meg van oldva. A membrán tűje alatt végigfut a korongra feszített kép, a tű sűrűn egymás mellett fekvő vonalakra bontja s az áramkörben a világos és sötét helyeknek megfelelő rezgések jönnek létre.

A kép felvevése azon fordul meg, hogy a telefonrezgéseket ismét fényhatásokká változtassuk vissza. Erre a czélra a ma már egyre nagyobb alkalmazást találó Blondeu féle osczillográf szolgál. Az osczillográf egy elektromágnes két sarka közt egymáshoz nagyón közel kifeszített két vékony fémszál, mikre apró kis ezüsttükör van erősítve. Ha az elektromágnes tekercseiben folyó áram erőssége változik, akkor a két fémszál mely tulajdonképen egy vezető zárt áramkör - elfordul jobbra vagy balra és a rajtuk levő tükör ezáltal jobbra vagy balra hajlitja el a lámpáról ráeső fénysugarat. A műszer rendkívül érzékeny, a tükör másodperezenként sok ezer rezgést is vissza tud adni, tehát a legszaporább hangrezgést is hűen tudja kisérni. Ha tehát az osczillográf elektro mágneseibe a telefonáramot vezetjük be, a rezgéseket a tükröcske egy ide - oda ugráló fénypont képében adja vissza s ezeket a kilengéseket kell most fényárnyalatokra változtatni. Belin készülékénél a fénypont egy olyan ernyőre esik, mely egyik szélén átlátszó s a másik széle felé fokozatosan átlátszatlanná válik. Az ernyő túlsó oldalán egy lencse vetíti rá a fényt egy hengeren forgó fényérzékeny papírra, a min a fénypont sűrű csavarvonalban szépen reprodukálja a feladó hengeren levő fényképet, mit aztán a rendes úton kell előhívni és állandósítani. Az egyetlen feltétel az, hogy a feladó és felvevő állomás hengere egyforma sebességgel mozogjon, a mi már jelentéktelen feladat.

Belinnek ezt az új rendszerű távfotografalasát már kipróbálták Paris London-Lyon között és hír szerint teljesen bevált, a mi hihető is, mert az egész berendezés ismert és biztosan működő elemekből áll és semmi nehézséget sem okoz az sem, hogy a nagyobb távolságban gyorsan gyengülő egyenáram helyett váltakozó áramot használjanak. Egy 9X12=es nagyságú fénykép teljes átvitele alig ötpercznyi időt vesz igénybe s az átvitt fénykép olyan folytonos, hogy klisét is lehet róla csinálni.

Sz. K.






















A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
Home
Delizsánsz.
1920   <<   1921   >>   1922