A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Vasárnapi Ujság - 1897_01_24_51p.txt

A TÁVIRÓ BERENDEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE.

A táviróhivatalok ajtaja kezdettől fogva csukva volt és van ma is a nagy közönség előtt. Oda betekinteni általában csak azoknak van megengedve, a kiknek ott hivatásból kifolyólag kell foglalkozniuk. Még az alkalmazottak családtagjainak is csak engedólylyel lehet egyes kivételes esetekben a küszöböt átlépni, s így nem csoda, ha igen kevés azoknak a száma, a kiknek a táviró berendezéséről s az ott végbemenő lázas munkáról fogalmuk van.

Ennek az elzárkozottságnak a jogosultságát az magyarázza meg, hogy a táviróhivatalok falai csupa titkot őriznek. Ritka távirat az, mely állami, üzleti, családi vagy egyéb természetű titkot ne tartalmazna. E titkok szigorú megőrzésére az államot a törvény kötelezi, s ezért az állam viszont a táviró alkalmazottait esketteti fel arra, hogy e titkot szigorúan megőrzik. Még csak arra nézve sem szabad senkinek felvilágosítást adniok : ki, honnan, mikor és kinek küldött táviratot.

E titkokat őrző falak közé akarom a tisztelt olvasót bevezetni és az érdekes berendezést s annak működését bemutatni.

Legtöbb látni való van minden esetre a székes fővárosban, a hol a roppant forgalomhoz képest egy központi és 28 fiókhivatal van berendezve. E 29 táviró-berendezés közül legérdekesebb a központi táviróhivatal, mely a Korona-herczeg-utczában levő posta- és távirópalotában van elhelyezve.

Ennek az óriási épületnek a Koronaherczeg-utcza felé néző homlokzatán négy bejárója van. A szerviták épülete melletti bejáró fölött mindjárt szemünkbe ötlik e felírás : "Táviratok feladása".

Itt bemenve, udvariasan üdvözöl az egyenruhás kapus és táviratlapokat kínál. Jobbra fordulva tágas földszinti terembe lépünk, mely két részre van osztva. Egyik része a közönség iróterme, másik része üveges korláttal van elkerítve, mely mögött a táviratokat elfogadó hivatalnokok ülnek.

A közönség részére fentartott helyiségben írószerrel ellátott köralakú iróállványok vannak felállítva. Ez állványokon minden táviratfeladó számára külön rekesz áll rendelkezésre oly módon elkerítve, hogy irásközben a szomszédja a táviratába nem tekinthet bele.

Az üvegfalakkal körülzárt táviratfeladó helyiség négy toló ablakkal van ellátva. Ezeken kell a táviratokat benyújtani. A tisztviselő az átvett táviratot elolvassa, a szavakat megszámlálja, a díjat megállapítja, átveszi a díjnak megfelelő levélbélyeget s a táviratlapra ragasztja, bélyegzővel átüti, a kezeléshez szükséges adatokat a táviratlapra feljegyzi, mindezt egy pár pillanat alatt. E munkával 11 tisztviselő foglalkozik, élükön egy felügyelővel. Az elfogadott táviratok pedig 5 perczenként légnyomású csöveken jutnak fel a harmadik emeleten levő gépterembe, a hol feldolgoztatnak.

A mint a harmadik emeletre jutunk s balkézre az üveges falakkal elkerített előcsarnokba lépünk, tompa moraj üti meg füleinket. Ez a működésben levő távírógépek zakatolása. Benyitva, balra és jobbra óriási folyosóhoz hasonló két terem tárul elénk, melyek egymással összefüggőleg L alakot képeznek.

Az egyik a koronaherczeg-utczai, a másik pedig a zsibárus-utczai homlokzatot egészen elfoglalja,
egyiknek hoszsza 55, a másiké 70 méter. A Koronaherczeg-utcza felé néző teremben vannak
két oldalt egymás mellé állítva, a gyorsan dolgozó Hughes-féle távírógépek, melyek a táviratokat
nyomtatott betűkkel írják a papír-szalagra.

         

A zsibárus-utczai részen a terem két oldalán egy-egy oly hosszú vaslábu asztal áll, mint a milyen hosszú a terem. E két óriási asztal, melyeknek végei a Gránátos-utcza felé néző részre is átnyúlnak, a kevésbbé gyorsan dolgozó Morse-féle gépekkel van megrakva, melyeknek jegyeit csak az olvashatja, a ki azokat ismeri.

         

Minden gép mellett egy-egy alkalmazott ül - férfiak és nők vegyesen, - a kik kizárólag a táviratoknak a dróton való továbbításával és átvételével foglalkoznak. A munka menetét, melynek gyorsnak és pontosnak kell lennie, továbbá az egész berendezés üzemképességét ellenőrző és felügyelő közegek kisérik állandó figyelemmel, a kik azonnal ott teremnek, a hol valami akadály mutatkozik.

A Hughes-teremben 40 betünyomtató gép van két sorban felállítva, a Morse-terémben levő két óriási asztalon pedig 122 távírógép dolgozik.

         

         

A szolgálat éjjel-nappal tart szünet nélkül. A munkát délelőtt 116, délután 105, és éjjel 25 alkalmazott végzi felváltva. A napontai munkaidő átlag 8 óra, 5 naponként éjjeli virrasztással. A táviratok szétosztásával és rendezésével 51 ember foglalkozik. A termek, asztalok és gépek tisztán tartását s a táviróvezetékek és galván-telepek gondozását 8 műszerész és 30 szolga végzi. Az egész személyzet létszáma 398-ra rug, kik közvetlenül Dávid Endre posta- és távirda-főfelügyelő vezetése alatt állanak.

A két gépterem szögellésénél, a padlás fölött, vasbordákkal körűlhálózott kupola emelkedik. E köröskörűl porczellánharangocskákkal felszerelt kupolán futnak össze az összes drótok, melyek az ország fővárosát egyrészt a szomszédos államok fővárosaival és élénkebb forgalmú gócz-pontjaival, másrészt a magyar állam területén levő jelentékenyebb helyekkel közvetlenül kötik össze. A bevezetett drótok száma 136. Ezek közül azok, melyeken a táviratváltás élénk, a gyorsabban dolgozó Hughes-rendszertű betü-nyomtató gépekkel vannak ellátva. Ilyen gépezeten óránként 5-600 szót lehet eltáviratozni. A kisebb forgalmú drótok pedig Morse-rendszerű gépekkel dolgoznak, melyek munkaképessége csak mintegy fél akkora, mint a Hughes-gépeké.

         

Legnagyobb a forgalom Bécscsel, melyet hét drót köt össze Budapesttel. Minthogy azonban a forgalom rendszeres lebonyolítására e hét drót sem elégséges, a szükséghez képest e hét drótból egyen vagy kettőn Duplex-Hughes-rendszer-rel dolgoznak.

E kettős gépezet úgy van berendezve, hogy egy és ugyanazon a dróton egy és ugyanazon időben, egy táviratot küldeni, egy másikat pedig átvenni lehet.

A drót két végén, úgy Budapesten, mint Bécsben, két-két tisztviselő ül; egyik folyton csak továbbítja a táviratokat, a másik pedig állandóan átveszi. E duplex-géppel 1800-2000 szót lehet óránként feldolgozni.

A nagyobb zakatolással dolgozó Hughes-gépek azért vannak külön teremben felállítva, hogy a gyengébb kopogással működő Morse-gépek hangját el ne nyomják.

A két teremben működő 40 Hughes- és 122 Morse-gép zakatolása egyhangú morajjá folyik össze, a mihez hozzávéve még a vezénylő és felügyelő tisztviselők s a táviratok ide-oda hordozása közben futkosó szétosztok mozgását s a gépek felhúzásával járó recsegést és szemlélve azt a lázas tevékenységet, melylyel minden egyes gép-kezelő igyekszik az előtte fekvő táviratoktól, melyeknek sora végtelen, megszabadulni: mindez rendkívüli hatással van az emberre. A tisztviselő azonban szépen eligazodik a zűrzavarban.

A gyorsan pergő gép megmondja neki, hogy vele akar-e dolgozni az idegen hivatal vagy mással; megmondja, melyik hivatal tartja a drótot lefoglalva; hallja, mikor kezdte a más két hivatal a munkát s mikor fejezte be. Ha végeztek, beleszól, bemutatja magát s kinálja táviratát. A szólított hivatal bemutatással felel, s ha akadályozva van, kéri, hogy várjon egy pillanatig. Ha ellenben nincs elfoglalva, kéri a táviratot s gyorsan át is veszi, javítja, nyugtázza, végül udvariasan megköszöni s mindezt nem a társadalom kifejezésével, hanem a távírógép nyelvén, mely előre megállapított jelekben röviden, de elég hangosan szól.

Mindenki gyorsan igyekszik végezni, mert tudja, hogy a drótra másoknak is szükségük van, a mennyiben 6-7 táviróhivatal is van ráakasztva.

A táviratok kínálása, az egymással dolgozó hivatalok kölcsönös bemutatkozása, a kétely kifejezése, a várakozásra való felhívás, a tévedések jelzése, a kezdet és a vég mind a gép társalgásából érthető meg. A tisztviselő ily társalgás közben rá sem néz a papírszalagra, kíméli szemeit, mert előre tudja, hogy 8 órai merő nézésben s az egymás után sorakozó pontok és vonások olvasásában, érthető nyelvre való lefordításában és papírra tevésében ugy is kimerül.
E tekintetben jobban megy a sora némileg annak a tisztviselőnek, a ki Hugbes-rendszerű gépen dolgozik, mert az ő gépe nyomtatott betűket lök ki magából, a melyeket olvasni könynyebb, leírni pedig nem szükséges, mert a gépből kifolyó papírszalagot darabokra vagdalva közvetlenül a táviratlapra ragaszthatja.

Mielőtt azonban a két géprendszer működését részletesen bemutatnám, czélszerűnek látom a termek berendezéséről szólani.

A mint mondám, az épület sarkán emelkedő kupolán 136 drót köti össze a központi távíró-hivatalt a külvilággal. A drótok egymástól elszigetelve, közvetlen a kupola alatti kis terembe futnak össze s ott a villámhárítóhoz vannak kapcsolva, mely készüléknek az a feladata, hogy a tisztviselőket és a gépezeteket a villámcsapás veszélyétől megoltalmazza. E szobácskában van egyszersmind elhelyezve az a készülék is, melynek segélyével tetszés szerinti időben bármelyik táviróvezetékre nézve meg lehet határozni, hogy üzemképes állapotban van-e vagy nincs.

E szobácskából csigalépcső vezet le az ellenőrző közegek helyiségébe, a hol az egyik képünkön látható főváltó van elhelyezve. E szerkezet egymásra keresztbefektetett rézlemezekből van összeállítva. Az összes drótok a villámhárítótól ehhez a szerkezethez vezetnek. Elefántcsont-fogantyúval bíró dugaszoknak egyik lemezpárból a másik lemezpárba illesztése által képes az ellenőrző hivatalnok bármelyik drótot bármelyik gépezettel összekötni. Képes bármelyik drót folytonosságát megszakítani, bármelyik távíróvezetéket a másikkal kötni össze, a villámot a gépezetektől elszigetelve, közvetlenül a földbe vezetni, szóval a vezetékek, a gépezetek és a föld közt tetszése szerinti összeköttetéseket létrehozni.

         

A vezeték a főváltótól a padló alatt elhelyezett facsatornákban összenyalábolva és egymástól elszigetelve, a képeinken látható gépasztalokhoz, illetőleg az egyes Hughes-féle gépekhez vezetnek. A gépasztalok lapja alatt fölnyitható csatornákban futnak egyik géprendszertől a másikig, a Hughes-féle gépekhez pedig üres vaskandelábereken át jutnak el. A villamos erő összes útai, melyek ide vezetnek és itt sokszorosan szétágaznak, teljesen rejtett utak s ezért abból a rengeteg dróthálózatból, mely az összes gépezeteket elárasztja, egyetlen szálat sem lehet látni, mely a falakon vagy a padlón futna végig. A laikus ennélfogva ámulattal van eltelve, midőn ide belépve, csak azt látja, hogy minden gépezet mozog, hogy itt Temesvárral, amott Berlinnel, odább Kassával, Belgráddal, mellette Bukaresttel, stb. beszélgetnek oly gyorsan és oly közvetlenséggel, mintha azok az asztal túlsó végéről szólnának, de az erőt, utat és módot, mely ezt lehetővé teszi, sehol sem látja. A villamosság másodperczenként, vagyis a mig szemünk egyet pislant, sok ezer kilométer utat fut be. Ezzel szemben az említett városok távolsága áramnak ekkora út semmi, s pl. azon pillanatban midőn a berlini táviróhivatalnok jeladó készülékét megnyomja, a budapesti jelvevő gép megszólal. Időkülönbség nem észlelhető.

Az erő, mely a Budapesttel összeköttetésben levő táviróberendezések gépezeteit mozgásba hozza s az innen kiinduló táviratok felvételére képessé teszi, a géptermek melletti két külön szobában van felhalmozva. Erős polczokkal ellátott állványokra mintegy 4000 darab Meidinger-féle galvánelem van kettős sorokban felállítva s a vezetékekkel külön váltóval összekötve. Ebből a nagy elektromos forrásból, a váltó megfelelő dugaszolása által akkora mozgató erőt indíthatunk útnak bármely irányba, a mekkorára szükség van. Minél nagyobb távolságra fut a drót s minél több táviró-hivatal van ráakasztva, annál nagyobb erő kell ahhoz, hogy az utat megtéve, a drótra akasztott összes táviróhivatalok gépezeteit írásra képessé tegye. A telepkamarák mellett terülnek el a mosdó és pihenő termek, a hol az éjjeli szolgálatot tevő hivatalnokok szünet közben lepihenhetnek és reggel magukat felfrissíthetik. E termek mellett van a ruhatár.

Ismerve a helyiségek berendezését, lássuk már most, minő utat tesz meg táviratunk, mely a földszintről a légnyomású csövön a gépterembe került, addig, mig a drótra jut.

Midőn a földszinten dolgozó hivatalnok, az elfogadott táviratokat bőrtokba illesztve, a csőbe helyezte, csengetéssel jelzi a 3-ik emeletre, hogy érkezik a küldemény. A gépterem egyik fülkéjében ülő hivatalnok e jelre a csőbe nyúl, kiveszi a bőrtokból a táviratcsomagot, számba veszi, a táviratokat sorszámaik szerint rendezve, jegyzékbe irja, ellenőrizvén ez által, hogy két távirat ne kapja ugyanazt a számot s hogy valamelyik távirat el ne tévedjen.

A kifutók a táviratokat átveszik, sietnek velük az irányítóhoz, a kinek az a feladata, hogy a távirat rendeltetési helyét elolvasva, szines irón-nal azonnal ráírja annak a táviróvezetéknek a számát, a melyen azt továbbítani kell.

E hivatalnok élő katalógus. Ismernie kell feltétlenül a belföldi összes táviróhivatalokat, biztosan kell tudnia, hogy melyik hivatal melyik számú dróthoz van kötve, tudnia kell, van-e Budapesttel közvetlen összeköttetése vagy nincs, szóval alaposan kell ismernie a belföldi távíróhálózat összes útait s a külföldi összeköttetésekből könyv nélkül kell tudnia legalább is azokat, melyek a szomszédos államokba vezetnek s ezen felül a világ telegráfhálózatának főbb irányait. E tisztviselő gyors és pontos munkájától függ, hogy a táviratok téves útra terelés következtében ne szenvedjenek késedelmet.

A táviróvezeték számával ellátott táviratokat a kifutók azonnal az illető géphez viszik s a továbbítással foglalkozó tisztviselő elébe rakják. E tisztviselő a háromszoros díjjal fizetett sürgős táviratokat az egyszeres dijjal fizetett közönséges táviratok elébe sorozza s a feladási idő sorrendjében táviratozza el. Előnye egyéb tekintetben egyik táviratnak sincs a másik fölött.

Most kezdődik a táviratok továbbítása az elektromos utón. Az ide vonatkozó részletek igen érdekesek. Egyik képünk egy Morse rendszerű teljes táviró - berendezést tüntet fel, melyen a táviratot továbbítani is, átvenni is lehet. A mellette ülő tisztviselőt képünk abban a helyzetben tünteti fel, midőn táviratot továbbít.

A továbbításnál a táviratban foglalt betűket, bárminő nyelven legyen is irva a távirat, átfordítja táviró jegyekre s e jegyeket - melyek pontokból és vonásokból állanak - gyorsan kopogtatja le készülékén. E közben ügyelnie kell arra, hogy a gépe le ne járjon, s vezetnie kell az előtte fekvő jegyzőkönyvet, mely mutatja, hogy a táviratokat mikor, minő sorrendben, és hova továbbította. Nagy könnyebbség a továbbítóra nézve, ha minél több nyelvet ért, mert akkor a szavak értelméből a különben el nem olvasható betűkre is rájöhet.

A továbbításnál nehezebb munka a táviratok átvétele. A mint ugyanis a távolban levő táviróhivatal magát bemutatja s átvételre kinálja táviratát, a vevő jelzi, hogy készen van. Felhúzza irókészülékének óraművét, megindítja a gépet, s a papírszalagról leolvasva a Morse-féle távíró-jegyeket, közönséges írással betüről-betüre a táviratlapra írja, figyelve arra, hogy a hivatalos rész, a czím, a szöveg és az aláírás egymástól elkülönítve legyenek. E közben a gépből folyó papírszalagot balkezével tekercsbe göngyölíti, a leírt szavakat megszámlálja, összehasonlítja a hivatalos részben jelzett szószámmal s ha eltérés nincs, az átvett távirat adatait jegyzőkönyvbe beírja; feljegyzi a távirat hivatalos részére, hogy melyik dróton, melyik hivataltól, mikor vette át s mindezek valódiságát névaláírásával megerősíti. Azután az átvételt nyugtázza, s hogy az elferdítést lehetőleg elkerülje, visszaad minden számot, kétes szót és nevet, melynek helyességében kételkedik. Ha a továbbító hivatal ezt helyesli, a távirat átvétele be van fejezve. Ha azonban a szavak számára nézve eltérés van, ezt közös eljárás utján kiigazítják oly módon, hogy az átadó tisztviselő előrebocsátja a szavak számát s aztán minden egyes szó kezdőbetűit újból továbbítja. Az átvevő az előtte fekvő táviratból az egyes szavakat, kezdőbetűik után egyenként ellenőrzi s ha oly kezdőbetűt kap, melyre a megfelelő szót nem találja, félbeszakítja az átadót s kényszeríti, hogy a helyesnek talált utolsó szótól kezdve a táviratot ismételje. Ily módon az átvevő, az általa kihagyott szóra rájön s hibáját kijavítja.

Mindennek gyorsan, legfeljebb egy pár perez alatt kell megtörténni, mert az átadó előtt még több távirat van, sőt az átvevő elébe is rakott már néhányat a kifutó, és azon kivül a drótra akasztott többi hivatalok is várják, mikor végez a két együtt dolgozó, hogy ők is sorra juthassanak.

A Morse-gépnél való munka azonban, feltéve, hogy a táviró-vezeték teljesen üzemképes állapotban van, a gépezet hibátlan s az ellenfél szintén gyakorlott; nem oly megerőltető, mint a Hughes-gépnél.

Egyik képünk a Hughes-féle betünyomtató gép mellett ülő tisztviselőt ábrázolja abban a helyzetben, a mikor a táviratokat továbbítja. A hivatalnok oly magas széken ül, hogy lábai nem érhetik a földet. Ennek azért kell igy lenni, hogy a 6O-70 klgnyi súlyt, mely a gépezetet mozgatja, nagyobb erőkifejtéssel legyen képes, a jobb lába alatt levő lábitó segélyével felhúzni akkor, ha a gép csengetője arra figyelmezteti. E gépnek akkor is járnia kell, mikor a táviratot továbbítja. A továbbítandó táviratok a gép fölötti állványon nyugszanak. A tisztviselő a zongorához hasonló billentyűzeten előre betanult fogásokkal veti a drótra az egyes betűket, kezejárását azonban nem kisérheti figyelemmel, mert szeme a táviraton függ, s csak időnként vethet egy-egy pillantást a gépből kifutó papírszalagra, mely a távirat továbbított másodlatát tartalmazza. E futó papírszalag az ő ellenőrzője. Erről látja, hogy a táviratok továbbítása úgy történt-e, a mint ő akarta. A távirat továbbítása közben gépét - mely 5 perczenként lejár - minden egyes esetben 13 lábnyomintással felhúzza. Ha ezt csak akkor teszi, mikor arra éppen szüksége van, egy óra alatt körülbelől 150-szor kell a lábítót lenyomnia s a 60 kilogrammnyi súlyt felhúznia. Minthogy azonban agya az olvasással és munkája ellenőrzésével van elfoglalva, öntudatlanul is mindegyre nyomkodja lábítóját, mint a takács a szövőszéket s igy szellemileg és testileg is teljesen kimerül, mire a 8 órai munka után leteszi irónját. Gazdagabb államokban e munkát egy gép mellett két tisztviselő végzi, egyik továbbít, a másik ellenőrzi s időnként egymást felváltva pihennek.

Képzeljük ehhez még a táviratok jegyzőkönyvelését, a vele együtt dolgozó hivatal ideges türelmetlenségét, az idegen nyelvű rosszabbnál-rosszabb írásokat, s jöjjön még hozzá árvíz, gabonaárak csökkenése vagy emelkedése, mely események a táviratok számát és sürgős voltát néha megkétszerezik: el lehet képzelni, minő munka az, a mit táviró-tisztviselőink végeznek. Utóbbi időben a központi táviróhivatal tisztviselőinek munkáján könnyítve lett az által, hogy a Hughes-gép súlya automatikus módon villamos erővel huzatik fel s ennélfogva a tisztviselőnek a lábitót nem kell használnia.

A központi táviróhivatalnál naponként átlag 2086 darab táviratot adnak föl, 3136 darabot kézbesítenek és 7100 darabot kezelnek átfutólag, az összes forgalom tehát naponta átlag mintegy 12,200. A napi bevétel átlag 950 frt. Az összes feldolgozott táviratok darabszáma megközelíti évenként a 4 és fél milliót, mely összeg az egész ország forgalmának mintegy 60 százalékát teszi.

A megérkezett táviratok kézbesítő osztálya a földszinten van berendezve, s a megérkezett táviratok kézbesítésével, 10-10 perczenként való indítással, 6 tisztviselő és 85 kézbesítő foglalkozik.

Kiss József.











A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
Home
Delizsánsz.
1896   <<   1897   >>   1898