A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Vasárnapi Ujság - vu_1897_11_28_803p.txt

SÜRGÖNY ÉS TELEFON SODRONYVEZETÉK NÉLKÜL.

Utóbbi időben többször találkozunk a sodronyvezeték nélküli sürgönyzés, jobban mondva a szikrasürgönyzés eszméjével; hallunk egyes kísérletekről e téren, a nélkül azonban, hogy valami tényleges eredményről lehetett volna beszélni. Most azonban Slaby titkos tanácsos Berlinben dr. Dietz és Arco gróf segítségével oly szerencsésen működött, hogy a kitűzött feladat jóformán megoldottnak mondható. Ugyanegy sodronyon egy és ugyanazon időben két különböző sürgönyt küldött a nélkül, hogy ez legcsekélyebb zavart vagy érthetetlenséget okozott volna ; az utóbbi napokban e kísérletet a berlini műegyetemen hallgatói előtt, még pedig sikeresen, ismételte. Az egyenáram ugyanis, mely a távirdai hirek továbbítására felhasználtatik, az úgynevezett távirósodronyok belső részében folytatja útját. Slaby a szikrasürgönyzés körül tett kísérletei alkalmával most megállapította, hogy az elektromos sugarak a szabad légben folytatott útjukban mohón és előszeretettel keresik fel az utjokba akadó sodronyokat s ezek külső felületén siklanak tova, még pedig fokozottabb gyorsasággal és a nélkül, hogy a huzal belső részére, annak magvára bármely módon befolyást gyakorolnának. E megfigyelése alapján sikerrel járt aztán azon kísérlete, hogy a sodrony belső részén egyenárammal, külső részén, jobban mondva felületén pedig a szikrasürgönyzés segélyével két különböző értesítést továbbítson. A kísérlet eredménye ugyanis az volt, hogy az egy és ugyanazon sodronyon egy és ugyanazon időben leadott sürgőnyök minden megcsonkítás nélkül érkeztek meg rendeltetésük helyére. Slaby t. tanácsos előadása főleg azért bírt oly nagy érdekkel, mert ez alkalommal eddigi meddő kísérleteiről is beszámolt. Az eredetileg és tulajdonkép olasz találmány közzététele előtt is tett volt Slaby ugyancsak dr. Dietz segédkezése mellett kísérleteket a szikrasürgönyzésben, a nélkül azonban, hogy számbavehető eredményeket érhetett volna el. Nevezetesen a múlt télen, ugyancsak az ottani műegyetem tornáczain tett kísérletei alkalmával alig juthatott 50 méternél nagyobb távolságra.

Slaby az olasz találmánynak Angliában történt bemutatásánál jelen levén, visszatérte után maga is kísérletezett. A német császár minden hasznos iránt lelkesedvén, eleitől fogva nagy érdeklődést mutatott az ügy iránt, sőt, hogy a kísérletek nagyobb arányokban is folytathatók legyenek, a potsdami királyi kerteket bocsátotta a tudós rendelkezésére. A fő kísérleti állomást a matrózállomás képezte, melynek hajóslegénysége szintén szabad rendelkezésére állott. E helyen állíttatott fel az "elfogadó"-, mig az "indító" állomás a Pávaszigeten volt. Az első kísérlet meghiúsult. Kitűnt ugyanis, hogy a használt műszerek túlságosan érzékenyek s ezüsttartalmuk felette nagy. Az érzékeny műszerre már a körlég elektromossága is befolyással volt s ennek folytán egyre működött még akkor is, mikor nem sürgönyöztek. A további kísérletek azt mutatták, hogy mennél érzéketlenebb a műszer, annál jobbak az eredmények.

Slaby most töltelékül csak nickel darabkákat használ, de olyanokat, melyek hegyesek, élesek, szaggatottak. Ily csövek mellett a kísérletek nagyon jól sikerültek. Miután a Pávaszigetről a matrózállomás nem látszott s a közlekedést nagy nehézségek között csak csónakok segélyével lehetett fentartani, az "indító" állomás a Sackrov nevű templomba helyeztetett át, a radiátor az oszlopcsarnokban állíttatott fel, mig az elektromosságot felfogó sodrony a templom tornyán alkalmazott árboczon erősíttetett meg. Itt pompásan ment a dolog; csakis egy ízben mondott csütörtököt a készülék, még pedig épen két órával a császár érkezése előtt. Szerencsére azonban ráakadtak a zavar okára. A fenyegető eső miatt ugyanis az "indítót" beljebb helyezték el a templomba; ugyanekkor a sodronyt mintegy két méternyi hosszban körülbelül fél méternyire a padlótól ezzel egyenközűen helyezték el s ez okozta a bajt. Mikor azután visszaállították az eredeti állapotot, a császár jelenlétében is nagyon jól sikerült a kísérlet. Most újból a Pávaszigetre helyezték át az "indító" állomást, de ismét nehézségekkel kellett megküzdeniök: kitűnt, hogy fák állottak az "indító" sodrony közvetlen közelében s ezek a sugarakat felfogták. Legjobbnak találták, ha ugy az "indító", mint a "fogadói" állomáson is látszanak a sodronyok. Már a közéjük furakodott vitorla, sőt egy gőzösnek felemelkedő füstje is kisebb zavarokat okozott, melyek a Morze irókészülék betűinek elhomályosulását, elmosódottságát idéztek elő. Igaz ugyan, hogy a szikrasugarak vastag tárgyakon, sőt még épületeken is áthatolnak, de az erőveszteség ilyenkor felette nagy. Hogy a Pávaszigeten alkalmazott sodrony jobban lássék, 25 méterről 65 méterre meghosszabbíttatott s a Havel vizében csolnakon helyeztetett el; de csak akkor értek el valóban kedvező eredményt, mikor a fogadó állomáson is 65 méterre hosszabbították meg a sodronyt.

Az egész eljárásnál felette fontos a sodronyok hoszsza s e szerint a sodrony nélküli sürgönyzés elnevezése tulajdonkép helytelen, mert a szikrasürgönyzésnél is, bár nem mint összekötő és folytonos vezeték, de mint "indítón" és "fogadó" nagy szerepet játszik a sodrony. Az azonban épenséggel nem baj, ha a sodrony toronymagasságra vezettetik is fel függőlegesen a levegőbe.

Slaby-nak érdeme annak a megállapítása, hogy a sodronynak vízszintes alkalmazása se baj, csakhogy ilyenkor fő gond fordíttatik arra, hogy a sodronyok egyenközü helyzetben legyenek. Az eddig ismertetett kísérletek mind csak három kilométernél valamivel hosszabb távolságban történtek. A császár buzdítására azután tovább mentek.

A léghajózási osztályt is igénybe vették s ennek segítsége mellett hosszabb távolságra, Schönberg és Rangsdorf között (21 kilométer) folytatták a kísérleteket. Eleinte arra gondoltak, hogy a két léghajót fogva tartó köteleket lehetne felhasználni az elektromos sugarak felfogására; a hatás azonban felette nagy, sőt túlságos volt, a készülék nyugalomra se juthatott. A második kísérlet, telefonhuzalok segélyével, már jobban sikerült, de most is mutatkoztak oly jegyek, melyeket nem küldtek, fel nem adtak. Csak midőn egészen vékony, 6,4 milliméternyi huzalt használtak, volt a siker teljes. Kár, hogy a kísérleteket ekkor abban kellett hagyni; de okvetlenül folytatni fogják.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az átruházás, a továbbítás lehetősége a sodronyok hosszaságától függ. Egészen tiszta levegőben, a tengerparton a sodrony minden méterje után az áramnak a szabad légben sodrony nélkül folytatott 500 méternyi útra lehet számítani. A Dover és Calais közötti 40 kilométer távolság legyőzésére tehát 80 méter hosszú sodrony elég volna; az Amerikával való összeköttetésre 2000 méter, oly hosszúság tehát, melyet léghajók segélyével szintén könnyen legyőzhetünk. Hogy ily nagy távolságban lehetséges lesz-e sürgönyöznünk vezetékek nélkül, részben attól is függ, hogy az elektromos sugarak hogy viszonylanak és alkalmazkodnak a föld görbületéhez; ha egyenes az útjuk, akkor 191 kilométer hosszú földrétegen - szelvényen - kell áthatolniuk.

A gyakorlati alkalmazhatás egyik, jelenleg még fennálló akadálya továbbá még az, hogy bárki, ki alkalmas "fogadó" készülékkel bir - tehát akár az ellenség is - felfoghatja az útnak indított sürgönyöket. Kérdéses, hogy sikerül-e oly fogékony készüléknek feltalálása, jobban mondva elkészítése, hogy csak az egyöntetű, úgyszólván egymáshoz hangolt sugarak legyenek felfoghatók. Egyelőre az úgynevezett "ellenség" az egész ilynemű sürgönyzést meghiúsíthatja azáltal, ha nagy áramú készüléket működtet, mely az ellenfél által indított jeleket egyszerűen megsemmisíti, eltörli. A tengerészetre, a hajózásra azonban már most is nagy fontosságú a találmány. Nagyon hamar eljöhet már az az idő, midőn minden hajón lesz oly "felfogó" vagy "fogadó", mely a világító tornyokról adott figyelmeztető jegyeket még ködös, borús időben, vagy éjjel is továbbítani képes oly híreket és jeleket, melyeknek erősségéből a távolságra is következtetni lehet.

Nem lesz érdektelen itt egyúttal megemlíteni azt is, hogy az 1900 ban tartandó párisi világkiállításon a sodronyvezeték nélküli távbeszélést is be akarják mutatni. A szintén érdekes találmányról még közelebbi részletesebb adatokkal nem birunk; az azonban előre is megállapítható, mily természeti törvények alapján válik e kísérlet is lehetővé. Két tényezőt kell ez irányban szem előtt tartanunk; elseje az, hogy ama természeti törvény, mely szerint a hangnak ereje a távolság négyzete szerint csökken, a mi légkörünkben csak néhány kilométernyi távolságig áll; nagyobb távolságokban a hanghullámok alakja okvetlenül olyként változik, hogy a hang továbbvezetése sokkal könnyebben lehetséges, sokkal gyorsabb. Hogy példával éljünk, az 1891. évi április hó 23-án Rómában légberöpült puskaporgyár robbanásának hangja akkora volt, hogy 250 kilométernél nagyobb távolságra is meghallották. A másik törvény az, hogy a levegőnek a hang terjedése által okozott megrázkódtatása még akkor is működik, és észlelhető, mikor azt a fül már meg nem hallja. Ha például egy üres vizvezetéki cső elején pisztolyt sütünk el, az ez által előidézett hanghullám még 50 kilométernyi távolban is kimutatható, holott a fül már mi hangot sem hallhat. A zenei hangok ugyanígy változnak s egy bizonyos távolságban olyan zajjá változnak, melyben az eredeti hangok már fel nem ismerhetők. A légben elsivító puskagolyó oly hanghullámot alkot, mely nem vastagabb egy milliméternél s az emberi dobhártyára egy percznek százezred résznyi idejéig hat, a fül által tehát alig hallható.

A sodrony nélkül működő telefonnak fő feladata tehát csak az, hogy a fül számára az általa már meg nem különböztethető léghullámokat, melyeket a messze távolban valamely hang alkot, megfelelő készülék által eredeti erejébe átváltoztassa. Hogy ezt a feltaláló mi módon, milyen eszközökkel éri el, ez nincs még közhírré téve, ámbár állítólag azt a feladatot, hogy sodronyvezeték és elektromosság segélye nélkül, még pedig nagy távolságokra is, beszélhessen s a hangot eredeti erejében visszaadja, sikeresen megoldotta. Minden esetre különös azonban,hogy e találmánya közrebocsátásával, nagy fontossága mellett is az 1900-ik évig késik.

Varjas Károly.





















A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
Home
Delizsánsz.
1896   <<   1897   >>   1898