A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)


Délmagyarország - dm_1929_11_23_185p.txt

Az olvasó rovata

A modern postahivatal

Tiszteli Szerkesztőség!
Nagy örömmel olvastuk a lapok híradását a szegedi főposta épületének belső alakításáról és modernizálásáról. Nem akarok most arról szólni, hogy mennyire volt már szükség erre, hogy milyen elmaradott, kopott és alkalmatlan volt a városnak ez a legelső postahivatala. A mostani modernizálás valószínűleg megfelel a hivatal minden kívánságának, kérdés azonban, megfelel-e mindenben a postát használó közönségnek is? Amit eddig látunk belőle, nem alkalmas arra, hogy minket, közönséget egészen megnyugtasson e tekintetben.

Modern postahivatal mindenütt a világban, olyan mint egy jól berendezett üzlet. Annak is kell lenni! Tehát minél hozzáférhetőbb és kényelmesebb legyen, nemcsak a "kiszolgáló" személyzete, hanem a "vásárló közönség" részére is. Egy nagy terem, felülvilágitással s köröskörül az összes schalterek egy helyen, együtt csomagot, pénzt, levelet, táviratot ugyanabban a helyiségben lehet feladni, értékjegyek árusítása, posterestante, postatakarék, mind egymás mellett van. Azonkívül van ott elegendő ülőpad, vagy szék és megfelelő rekeszes íróasztal a közönség kényelmére. Így van ez még Ausztriában is, még a szegedinél sokkal kisebb postahivatalaiban is. Nálunk, ugy látszik, ezt nem lehetett megcsinálni, mert látom, hogy földszinten jobbra is, meg balra is lesznek schalterek, tehát a kapubejárati előcsarnoktól kettéosztva. De nem elég, még az emeleten is lesznek, ami már öreg hiba. Nem tudom, lesz-e még az emelet jobboldalán is, de mostani háromfelé való szétszakítottság is elég kényelmetlen a postát használó közönség szempontjából. Talán mégis el lehetett volna helyezni az összes schaltereket a földszinten, ha erre a célra felhasználják az egész földszintet s nem vesznek el abból a kezelés részére igen tekintélyes részt. Azt fogják erre mondani, hogy a csomagkezelést nem lehet emeletre, vagy pincébe helyezni. Dehogy nem lehet, ma, a villanylift korszakában ezt is lehet, csak a közönséget, a pénzt és jövedelmethozó közönséget nem lehet emeletre, vagy pincébe dirigálni. De még a kérdés modern megoldására is lett volna egy lehetőség. Ha teszem az egész udvart a lépcső első podesztjének magasságában - tehát félemelet magasságban - egy modern vasbetonszerkezettel álboltozzak, üvegtetővel befedik, akkor ott el lehetett volna helyezni. Az összes sehaltereket. Alatta pedig megmaradt volna a villannyal megvilágított udvar, az épület többi része pedig felszabadult volna s minden helyisége kezelésre és adminisztrációra lett volna használható.

Végül még egy szerény kérésünk volna a posta főnökségéhez. Az uccai levélgyüjlőszekrénv még nincsen megcsinálva, tehát még nem késő s megvalósítható amit kérünk. Valljuk be, hogy egy kicsit mucsai volt a régi állapot, amikor a két levélbedobó nyílásra rá volt írva, hogy helybeli és vidéki. Például ha én egy levelet Berlinbe vagy Budapestre adtam fel, akkor azt a vidéki gyűjtőbe kellett dobni, mert Szegedenek, vagyis a szegedi postának vidék Budapest, vagy Berlin. Kérdem, nem volna jó ilyen felírásokat alkalmazni: 1: helybeli, 2. magyarországi (vagy belföldi), 3. külföldi. Ez talán elsősorban a posta érdeke is volna, mert ezzel egyszerűbbé válik a kezelés, a levelek szortírozása. De a közönség is megvolna kimélvé attól a dilemmától, hogy egy Szanfrancískóba szóló levelét a helybeli, vagy a vidéki szekrénybe dobja-e. Azonkívül okvetlenül kell egy nagyobb szájnyilásu, nyomtatványok részére való külön gyüjtőszekrényt alkalmazni, ugy ahogy az mindenütt a világban van. Egy példával fogom illusztrálni, hogy miért kell ez. Nemrégen külföldről kaptam egy levelet, amelyben egy ismerősöm írta, hogy a nemrégen Szegedről az ő cimére érkezett egy nyomtatvány, amelyben nyilván a szegedi levélgyüjtőszekrényben belecsúszott egy kisebb idegen levél. Mellékelve visszaküldte ezt a levelet azzal, hogy dobjam be újra a levélszekrénybe, hogy végre odaérjen jogos tulajdonosához - egyhónapi késéssel. Nem minden ember olyan lelkiismeretes, mint az én külföldi ismerősőm, s ebből látható, hogy milyen bizonytalan egy-egy levél sorsa és utja, ha olyan szekrénybén gyűjtik, ahol ujság, nyomtatvány, levél, együtt gyűlik össze.

Tisztelettel: Dr. Cs. K.























A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
Home
Delizsánsz.
1928   <<   1929   >>   1930