Délmagyarország - dm_1991_03_13_130p.txt
Kiszombor, Ferencszállás, Klárafalva
Vonalra várva
A szegedi vonzáskörzetbe tartozó 28 kistelepülés közül van három, amelynek telefonközpontja mindmáig kézi kapcsolásos rendszerű. Kiszombor, Ferencszállás és Klárafalva. Mindhárom a határhoz vezető nemzetközi út mentén fekszik, vagyis jó helyen ahhoz, hogy vállalkozókat fogadhassanak. Csak hát a telefon.
Kérdéseinkre Kálmán Miklós, a Szegedi Távközlési Igazgatóság fejlesztési igazgató-helyettese válaszol.
- Hogyan maradhatott le e három település az eddigi telefonfejlesztésekről?
- A kérdés így feltéve eléggé sarkított, bár azon a területen valójában nem történt automatizálás. A távközlési hálózat műszaki hierarchiája következtében a vidéki körzetek csak a különböző elosztópontok fejlesztése révén vonhatók be a hálózati bővítésbe. Kiszombor, Ferencszállás és Klárafalva a makói góckörzetbe tartoztak, ez pedig nem volt benne az eddigi automatizálási programunkban. Átmenetileg annyit próbáltunk tenni, hogy a korábban Makóra helyezett konténerközpontból e kistelepülések postahivatalai egy-egy telefonszámot kaptak, s így a telefonkezelőnek már nem kellett, mondjuk a budapesti hívást Makón és Szegeden keresztül kapcsolnia, ami akár egy egész napig is tarthatott. Ma a kezelő az automatán elérhető állomásokat automatán tudja hívni.
- A mostani kilátások szerint mikortól számíthat e három község arra, hogy a kézi kapcsolású rendszer helyett automata telefonközpontot kaphatnak?
- A Távközlési Vállalat fejlesztési elképzelése szerint előbb a nagyobb városokban építené ki a gerinchálózatot, illetve azokat a tranzitpontokat, amelyek biztosítanák a körzeti bővítést is. A pénz viszont nem elegendő arra, hogy minden kistelepülésen automatizáljunk. De a csomópontokon felkínáljuk a lehetőséget azoknak, akik üzleti vállalkozásban kívánják továbbépíteni a hálózatot.
- Ez azt jelenti, hogy a helyi polgármesteri hivataloknak kellene vállalkozókat keresniük?
- Igen, a polgármesteri hivatalok és más vállalkozók szervezőmunkáját várjuk az új telefonhálózat létesítésére és üzemeltetésére. A Távközlési Vállalat anyagilag is közreműködne ebben, persze már nem akkora nagyságrendben, mint eddig. Az önerős építkezésre ugyanis nem számítunk már, inkább úgy gondoljuk, ha valamelyik település vagy lakos hajlandó a telefonra áldozni, akkor üzleti formában tegye. Mi körülbelül 20-40 százalékos arányban tudunk részt venni benne.
- Ha mégsem akadna üzleti vállalkozó, a Távközlési Vállalat mikor volna képes biztosítani a fejlesztést?
- Csak hozzávetőlegesen tudom megmondani: 1995 körül. Március végére véglegesedik a már említett fejlesztési program, és ami pénz ezután megmarad, abból fejlesztjük a helyi hálózatokat. Persze, elsősorban a nagyobb városokban, ahol a lehető legnagyobb impulzusszámot tudjuk elérni, hiszen, ezekre a helyekre amúgy is telepítenünk kell, ahhoz, hogy egyáltalán új körzeteket hozzunk létre. Ha például Szegeden nem történik fejlesztés, akkor egyetlen környékbeli település sem kapcsolható be az automata hálózatba.
- Nemrég beszélhettem Ferencszállás, Klárafalva és Kiszombor polgármestereivel. Azt panaszolták, hogy telefon híján községeiket elkerülik a vállalkozók. Időlegesen tud-e ezen segíteni a Távközlési Vállalat?
- Igen, már létezik egy faluprogram, amelyet három éven belül kell megvalósítanunk. Eszerint valamennyi településen, ha nem is automata, de éjjel-nappali telefonszolgálatot biztosítanánk, s ezenkívül nyilvános állomásokat is, amelyek visszahívhatók lennének. Ha pedig már ezt a minimális áramkört kiépítettük, akkor meg kell próbálnunk a vállalkozók számára - amilyen számban igénylik - automata telefonállomásokat biztosítani. Egy ilyen csatlakozás ára azonban bizonyosan magasabb lesz, mint egy lakásállomésé, vagy egy közületi állomásé.
Somogyi P. Sándor