A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Halasi Tükör - ht_1991_07_19_5p.txt
A gyerek még nem ír, nem olvas, csak telefont rongál!
El kell mondanom, hogy szívügyem a tízemeletes mellett álló nyilvános telefonfülke.
Egy fiatal hölgy, neve nincs, státuszát illetően két gyermekes anyuka, apróságait sétáltatva, eléri a nevezett telefonfülkét. Ajtó kivágódik, első gyerek be, s már húzza is lefele a láncon béklyózott telefonkagylót:Hajjó-hajjó!
A beszélőrész csavargatása nem hoz eredményt. Segítőtársa a még nála is apróbb kis imposztor nyafogva birkózik a kagylóért. A készüléket rángatják, közben nyavicskolnak. Az édesmama is odaér, s olvadó mosollyal szemléli a két "telefonálót". Egy óra körüli az idő, járókelő alig, csupán egy szemlélője akad az "ügynek". Nem is hagyja szó nélkül az eseményt, bármilyen aranyosan ráncigálják is a készüléket a kistestvérek.
- Asszonyom! Nem látja a fülkén a felíratot? Kíméld, óvd a telefont, mert életet menthet!?
No hogy nem dől össze a világ ekkora tettetett naívságtól, ami ebből az anyukából szivárog!
- Hát nem látja, hogy ezek még kisgyerekek? Ezek még nem tudnak olvasni!
"Vérig sértetten", affektáló hangon beszól a fülkébe: "Gáborkaaa! Gyere ki, szólt a néni!"
Aranyos, nem?
Ne azért jöjjön ki a gyerek, mert nem az ő játékoskedvére van a telefon, hanem ... mert szólt a néni.
Harrnos Jenő
A cikk eredeti linkje...... 1.
