A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1991_09_27_6p.txt
A főfelügyelet nem tárgyal
Feszültség az új telefonbesorolás körül
Január óta érvényes az új telefonsorolási rend (a kormány 121991.1.18. számú rendelete). Elkészültek az új listák, de maguk a távközlési vezetők sem elégedettek a mostani helyzettel, amely több feszültségforrást is rejteget.
- A várakozók többsége még tavasszal "megkapta a beosztását," és nem kis értetlenséget szült a sok alacsony sorszám. A hirtelen örömre azonban csak keveseknek volt oka: mint az utólagos magyarázatból kiderült, a besorolást "tápegységenként" kellett (volna) érteni, vagyis a biztató első helyezés csak annyit jelentett, hogy a várakozó egy viszonylag szűk körben - lépcsőház, utcaszakasz első a telefonra áhítozók között.
- De feszültség "magasabb körökben" is indukálódott. Lipp István, a Magyar Távközlési Vállalat kereskedelmi igazgatója a "Telefontos" című lap számára arról nyilatkozott, hogy a kormányrendelet megalkotása előtt elmaradt az egyeztetés, nem kérték ki a MATÁV véleményét. Az feltétlenül indokoltnak látszott, hogy kormányszinten igyekezzenek megoldani a feszült helyzetet, amely a kóros telefonhiány miatt már régen országos méreteket öltött. A probléma túlnőtt a vállalati kereteken.
- Arról sem szabad megfeledkezni, hogy eleve nem létezik "jó elosztás," mert a kimaradók mindig fölsorakoztatnak olyan érveket, amelyek semmivel sem kevésbé jogosak, mint a kiválasztottak indokai.
- Eddig egy 1975-ben született vezérigazgatói utasítás volt az elosztás alapja. A fontossági sorrend így szólt: nyilvános készülékek, közületi és magánelőfizetők. Ezeken belül még léteztek kiemelt csoportok, kategóriák (például a közületek között is akadtak közületebbek," mint az egészségügy, vagy az országos hatáskörű szervek). A magánszemélyek csoportjában hat alcsoportot választottak szét.
- A távközlési vezetők kötvénykibocsátással próbáltak enyhíteni a gondokon, de ez csak részleges megoldást hozhatott. Országos közvélemény-kutatással térképezték fel azokat az igényeket, amelyek az új liosztás alapjai lehettek volna. Végeredményként a várakozási idő és a munkakör kombinációjaként működő besorolási rendszert dolgoztak ki, és elképzeléseiket megismertették felettes minisztériumukkal is.
- Az akkori - 1989-es - távközlési törvénytervezetbe be is építették ezeket a javaslatokat, megoldás mégsem született. Az 1991. januári kormányrendeletet viszont már konzultáció nélkül fogalmazták meg, ráadásul ellentmondások, tisztázatlan, félreérthető, kellőképpen nem kifejtett részletek zavarják á végrehajtást.
- A fő szabály most is az igénylés beérkezésének ideje. Az egészségügy, államhatalom, államigazgatás, közbiztonság ezután is előnyt élvez. Ugyancsak kedvezőbb helyzetben marad a közület, a kötvényes, pénzes fejlesztés. Az üzemvezető szubjektív lehetősége és jogköre pedig csökkent a korábbiakhoz képest.
- Dr. Juhász József megbízott osztályvezető arról beszélt, hogy a rendelet nyilvánosságra hozatala után a távközlési vállalat azonnal egyeztető tárgyalást kért a Posta és Távközlési Főfelügyelettel, de a találkozó nem jött létre. így aztán a pontatlanságok miatt előfordulhat, hogy a felügyelet másképp értelmezi a rendeletet, mint a MATÁV.
- A rendelet "nagyvonalúságára" jó példa, hogy az életvédelmet közvetlenül szolgáló szervezetek közül csak néhányat nevez meg, majd a felsorolást "satöbbivel" zárja le. Emellett olyan szabványra, előírásra is hivatkozik, ami ma még nem létezik.
NY. P.
A cikk eredeti linkje...... 1.
