Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1987_08_13_92p.txt

FŐVÁROS ES VIDÉK KÖZELÍTÉSE

Miként alakul a telefonellátottság az évtized végéig

A számok sokat mondanak: 1955-ben Magyarországon száz lakosra 3,5 telefonállomás jutott, s ez az akkori európai átlag 70 százaléka volt. Azóta a hazai beszélőhely-sűrűség több mint négyszeresére emelkedett, mégis tovább nőtt elmaradásunk az európai átlaghoz mérve, mivel korábbi önmagához képest a kontinensen 6,4-szeres volt a fejlődés. Ráadásul a nemzetközi mezőnyben való lemaradás mellett további belső torzulások is megfigyelhetők, hiszen a fejlesztések az idők folyamán főként a fővárosra koncentrálódtak, s így a vidék elmaradása nőttön nőtt. És mit látunk, ha a vidék rovására fejlesztett budapesti telefonhelyzetet vizsgáljuk, összehasonlítva más fővárosok adataival?

A kép itt sem biztató. Moszkva minden száz lakosára 40, Athénban 54, Prágában 57, Becsben 75, Stockholmban pedig kiugróan magas, 135 telefonállomás jut. Budapesten mindössze 35. Vidéken ennél is kedvezőtlenebb a helyzet. Az igények mind nagyobbak, s átlagosan 10-15 évet, vagy ennél is hosszabb időt kell várni telefonra. A várakozók száma megközelíti a félmilliót, de lehet, hogy többen vannak, hiszen a Postán számolnak az úgynevezett "reménytelen várakozók" tömegével, akik - úgy is hiába alapon - be se adják kérelmüket.

A közelmúltban egy szakmai tanácskozáson elhangzott, hogy a VII. ötéves tervidőszakban tovább várható a távközlési szolgáltatások iránti igények dinamikus növekedése. A hagyományos értelemben vett távközlési szolgáltatások mellett mind nagyobb lesz az igény új szolgáltatások iránt is. Sok-sok új telefonra lesz tehát szükség, de ez még nem minden, mert a megfelelő színvonalú távbeszélő-szolgáltatás mellett számos előfizetőnek szüksége lesz különféle adatátviteli, valamint a telefon- és az adathálózatot integráltan alkalmazó új szolgáltatásokra. Az ipari termelés struktúrájának remélt változása, nemkülönben a számítástechnika egyre nagyobb szerepe a termelés irányításában és a termelési folyamatokban, továbbá az a józan igény, hogy hatékonyabb legyen a mezőgazdasági termelés, együtt és egyenként is nagyobb követelményeket támasztanak a távbeszélő-hálózat szolgáltatásaival szemben.

Aligha mondunk újat vele, hogy a szolgáltatás minősége nem romolhat tovább, mert súlyosan veszélyeztetné a gazdaság terveinek valóra váltását. Az Országgyűlés egyik tavalyi ülésszaka óta sokak számára az is ismeretes, hogy a mostani tervidőszak, ha nem is lesz képes gyökeresen felszámolni a több tervciklusban felgyülemlett hátrányokat, fordulópontot jelent mégis.

A már említett szakmai tanácskozáson - amelyen a Magyar Posta VII. ötéves tervi távközlési fej lesztését vitatták meg a szakemberek - rögzítették a fejlesztés legfőbb elveit. Eszerint elsődleges teendőként meg kell állítani a rekonstrukciós elmaradások további halmozódását. A fejlesztésre szánt öszszegek szűkösségé miatt korábban a telefonhálózat szinte minden áron való bővítését szorgalmazta a Posta, hogy gyarapítani tudja bevételeit. E szándékot nem igazolta a gyakorlat: hiába lesz több telefonállomás, a felújítások elmaradása miatt a hálózat egésze egyre rosszabb hatásfokkal működik. Az évtized végéig a működőképesség javítása végett ki kell cserélni 140 ezer telefonállomást kiszolgáló elavult központberendezést, a vállalatoknál, intézményeknél a belső telefonhálózat mellékállomásait a külvilággal összekapcsoló alközpontokban legalább 110 ezres kapacitást, és 700 ezer kilométert meghaladó telefonér-hálózatot.

És akkor még egyetlen új előfizető sem kapott telefont. Nem kicsik az új bekapcsolások feladatai sem: 1990 végéig Magyarországon a 100 lakosra jutó telefonellátottságot a jelenlegi 14-ről 16,8-ra fejleszti a Posta. A számítások szerint a telefonhálózatot érintő beruházások összértéke 40 milliárd forintra rúg majd a VII. ötéves tervidőszakban. Ez a minden eddiginél nagyobb feladat jókora erőfeszítést követel a Magyar Postától is, meg a hazai ipartól is; az utóbbiról jelzésként annyit, hogy a tervezett fejlesztés távközlési berendezéseinek négyötödét a hazai ipar fogja szállítani.

A fővárosban a központok és a hálózat kritikus állapota miatt a beruházások többsége rekonstrukció lesz, persze azért számítani lehet a kapacitások mérsékelt növekedésére is. A feladatot egyébként némiképp bonyolítja, hogy a variációk számának kimerülése folytán 1988- ban Budapesten át kell térni a hétjegyű telefonszámokra.

Mint már volt róla szó, nagy az aránytalanság a vidék és a főváros telefonellátottsága között. A Magyar Posta a VII. ötéves tervidőszak egyik alapvető feladataként kezeli ennek az aránytalanságnak a megváltoztatását. Ennek jegyében teljesen befejeződik a megyeszékhelyeken a telefonközpontok rekonstrukciója, bővítése. Tizenegy megyeszékhelyen túl vannak már ezen a munkán. Miskolcon befejezés előtt áll a tervidőszak legnagyobb ilyen jellegű beruházása, aminek összértéke kétmilliárd forint. Székesfehérvár, Veszprém, Zalaegerszeg, Szolnok, Szombathely és Kaposvár van még hátra az évtized végéig, ezek egyenként 1-1,5 milliárd forintos beruházások.

Hazánkban 1928-ban helyezték üzembe az első automata telefonközpontot. Most, csaknem hat évtizeddel később, még mindig csaknem kétezer olyan kézi kapcsolású telefonközpont működik, amelyik csak a század eleji színvonalú szolgáltatásokra képes. Mellettük - a 3064 település közül ötszázban - automatikus távhívásra alkalmas telefonközpontok működnek. A mostani tervidőszak telefonfejlesztési feladatai sorában rangos helyet kapott az automatikus központok számának gyors növelése, hiszen a VI. ötéves tervidőszak végén még a városoknak is több mint a fele nélkülözni volt kénytelen ezt az európai viszonylatban teljesen mindennapos szolgáltatást. A VII. ötéves tervidőszak végére - és ez már számottevő fejlődés - több mint a kétszeresére emelkedik az automatikus távhívásba bekapcsolódó települések száma. Nem kevésbé fontos, hogy a Magyar Posta kialakítja az úgynevezett régióközpontokat, amelyek révén végre megszűnik a telefonösszeköttetésekben a Budapestcentrikusság, és javulni fog az átviteli és a hangminőség.

A Magyar Posta Központjában arról tájékoztattak, hogy végül is 1990-ig - a rekonstrukció 140 ezer állomásán kívül - körülbelül 260-280 ezer állomáskapacitás tiszta szaporulat érhető el, ami lehetővé tenné 200-210 ezer új főállomás üzembehelyezését. Távközlő-hálózatát a Posta a későbbiekben természetesen a legkorszerűbb rendszerekkel, berendezésekkel kívánja fejlesztem. Mivel a híradástechnika gyors ütemű innovációját, az elektronikus, digitális technikában mutatkozó nagyarányú fejlődést a hazai ipar csakis némi késéssel képes követni, az ilyen típusú rendszerek szállítására valószínűleg csak az évtized utolsó időszakában kerülhet sor.

Fejér Gyula