A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1974_07_31_3p.txt
Mentsük, "aki" menthető
Tarjáni gondokról
Város - Szeged szélén. Ez Tarján. A tökéletes város fogalmát azonban mégsem meríti ki, hiszen a lakásokon kívüli összkomfortról egyelőre - tudjuk jól - nem beszélhetünk. Évek nehéz munkája, sok-sok pénz árán lesz csak képes a Belvárostól független, önálló életre ez a városrész. És addig is segítőkészséget, okos ötleteket várunk a hivataloktól és a szakemberektől, hogy a lehetőségekhez képest minél kényelmesebbé váljék a tarjáni élet is. Az ott lakók pedig nem tehetnek mást, mint mindezt megértéssel tudomásul veszik. Ez a megértés azonban csak addig indokolt, amíg a józan ész is belátja, hogy nagy összegekről, sok munkát igénylő tervekről van szó. Jogos a berzenkedés, ha ötletszegénység, szervezetlenség miatt szenvednek hátrányt a tarjániak bármiben is.
- Nemrég olvasóink is értesülhettek arról lapunkban, hogy 1976-ban Szegeden is "öröm lesz telefonálni". Most - mi tagadás - inkább bosszúság, főként a hivatalokban, ahol bizony percek, vagy órák telnek el "vonalkereséssel", de legalább a remény megvan rá, hogy egyszer majdcsak felbúg a várva várt hang. De mit tegyen a távbeszélő ilyen boszszúságaitól és örömeitől egyaránt megfosztott tarjáni lakos, akinek éjszaka valamelyik hozzátartozója - emberek vagyunk -, rosszul lesz? Villamos, busz ilyenkor nem közlekedik, s nemcsak telefonja, autója sincs sokunknak. Tehát nincs más választás, csak a nyilvános telefon. Az van Tarjánban, nem is egy. A legközelebbi készülék, mint ilyenkor lenni szokott, biztos nem működik. Irány a következő! De mit is tárcsázzon az ember? Taxiállomást, orvosi ügyeletet, a mentőket? Melyik autó jön még oly sürgős esetben is házhoz, a hívó telefonszáma nélkül? Ezzel pedig a fülkéből tárcsázó nem tud szolgálni. Mit tehet tehát az ember? Rábízza magát a szerencsére, s addig ténfereg, amíg egy szabad taxit nem talál, amelyik beviszi a beteget az éjszakai ügyeletre. Ne fessünk sötét képet: mindezek után még idejében. Egy bizonyos: Tarján autóval és telefonnal nem rendelkező lakóinak sem szűnhet meg az a lehetősége éjszaka sem, hogy kapcsolatot teremtsen a Belvárossal. Nem kérhetjük azt, hogy azonnal szereljenek minden lakásba telefont, hogy a buszok éjszaka is járjanak, s bár nem lenne világot megrengető tett, azt sem követeljük, hogy a rendelőintézetben valamiképpen szervezzék meg az éjszakai ügyeletet. Azt azonban minden tarjáni köszönettel és megnyugvással fogadná, ha a gyógyszertár éjjel is rendelkezésére állana. Nemcsak azzal, hogy gyorsan gyógyszerhez tudná juttatni a rászorulókat, hanem azzal is, hogy telefonja révén a mentők a tarjániakat is "menthetnék", ha szükséges, hát éjszaka.
Ch. A.
A cikk eredeti linkje...... 1.
