Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1974_12_07_44p.txt

A solti postafőnök

A Szegedi Postaigazgatóság irányítása alá három megye - Csongrád, Bács-Kiskun és Békés - postahivatalai tartoznak. Valamennyi között a solti volt az első, amely annak idején, 1958-ban kiérdemelte a kiváló hivatal címet. S azóta még hét alkalommal szolgált rá a kiváló, háromszor az élüzem, s ugyancsak háromszor a szocialista munka hivatala kitüntető elnevezésre.

Az elismerés-sorozat a solti posta közösségének példás munkáját fémjelzi. S tegyük hozzá: olyan munkatársi gárda helytállását, amelynek élén évtizedek óta egyazon vezető: Hitre Erzsébet áll. Róla, a szakmai berkekben, s a helyi lakosság körében egyaránt elismert és tisztelt postavezetőről hallottam a közelmúltban, hogy nyugdíjba készül.

- Ó, csak pletyka volt az egész! - vágja ki magát kedélyesen a főnökasszony, de rögtön megtoldja: az értesülésem nem volt éppen alap nélküli.

- Én már túlszolgáltam, hiszen 56 éves vagyok! - mondja szinte dicsekvőn. az olyan emberek jogos büszkeségével, akiknek arca, külleme fiatalosabb a koruknál. Mert a solti postafőnökasszony ilyen. Sötétbarna, kontyba fésült hajában kevés az ősz hajszál. Kerekded arca csupa derű. Meleg-barna szeme is fiatalítja.

- Az igazság az, hogy ahogyan közeledett a nyugdíjkorhatár, egyre jobban éreztem, milyen jó ezen a pályán! Jól képzett, a szívemhez nőtt gárda, az én nevelésem ... Kérelmeztem, hogy maradhassak, s az igazgatóság engedélyezte. Külön is kértem, mert a véleménye nagyon fontos nekem, hogy kérdezzék meg a helyi pártbizottságot is. Bár én pártonkívüli vagyok... És nagyon-nagyon boldog voltam, hogy Szabó elvtárs, a pártbizottság titkára azt mondta: "hogyne, egyetértünk, maradjon Erzsike!" Én itt érzem boldognak magam ...

- Lehetséges, hogy ezt az érzést nevezik hivatásszeretetnek? - kérdezem, a főnökasszony pedig csillogó szemekkel és többszöri bólintással jelzi: igen. pontosan erről van szó.

--------

Pedig a pályafutása nem úgy kezdődött, hogy ha törik, ha szakad."akkor is postamester lesz". Hiszen négy esztendeig munkát sem kapott sehol, miután 1936- ban elvégezte a polgári iskolát.

- Abban az időben külön szerencsének számított, hogy 1940. január 1-én mint szellemi ínségmunkást, felvettek a községi elöljáróságra adminisztrálni. És mijen sokat jelentett az a havi 40 pengőcske! Mégsem tudtam beletörődni: egyhangú munka és főleg, semmi lehetőség az előrehaladásra ...

A nővérem postamester volt Hetényben, az ő segítségével sikerült bekerülnöm postahivatalba, Kurtakeszire. Elég reménytelenül indult: rendetlen hivatal volt. Lesöpörték az asztalt, olyan hanyagnak találták a munkát a soproni igazgatóság ellenőrei. Emiatt tanfolyamra sem akartak engedni, mondván- itt nem tanulhattam semmit. Úgy gondoltam, nincs mit veszítenem és írtam Sopronba, az igazgatónak: hazamegyek, ha nem mehetek tanfolyamra. Solton épp akkor, 1941- ben volt a nagy árvíz, édesanyámék háza is összedőlt... És táviratilag kaptam a választ: felvettek!

Így kezdődött, ez volt Hitre Erzsébet eljegyzése a postai szolgálattal, amelyet 1944 decembere óta Solton teljesít. A felszabadulásig mint postamesteri kiadó, utána huzamos ideig - megbízás nélkül - a hivatalvezető helyettesnőjeként látta el a munkát és az idei november 19-én múlott el 24 éve, hogy megkapta a vezetői kinevezést.

--------

Nagy felelősség és még több munka következett. Nagyon sok hajnal virradása érte hivatalában a solti postafőnököt. Mert bizony. adódott gond és nehézség is az idők folyamán. Olyan például, mint a munkaerőhiány, és vándorlás. De arról az igazgatóság soha nem tudott, hogy voltak időszakok, amikor mindössze két-három szakképzett munkatárssal oldotta meg feladatait a solti posta.

Miután szót ért valamilyen aláírni valóval betért munkatársával, az iratszekrényből kemény fedelű füzeteket vesz elő Erzsike és magyarázza:

- Ez a három szemlekönyvünk telt meg 1946 óta. S olyan érdekes, mintha csak most lenne, szinte minden mozzanatra visszaemlékszem! Még a személyre is, aki az igazgatóság részéről a bejegyzést tette. Elmarasztaló nemigen van benne ... A legemlékezetesebb számomra mégis ,1958. április 4-é. amikor először lettünk kiválóak. Az elismerést dr. Dános István, az akkori igazgató adta át és indokolta. Akkor nagyon elgondolkoztam: ezek szerint figyelnek bennünket, tehát nekünk is még jobban oda kell figyelnünk a munkánkra! Még lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy mi minden lehetett volna még jobb is. És ugyanakkor elhatároztam: a lehetőségek szerint mi. a tőlünk telhető maximálisat adjuk!...

--------

Pillanatnyi szünet támad, s a főnökasszony arcáról mintha komorabb mondanivaló gyülekezését olvasnám le. Tévedek. Mert így folytatja:

- Mindenkinek kívánom az olyan irányú rosszat, mint amilyet nekem volt szerencsém meg kapni. Azt, hogy valaki megfogja a kezemet, hogy no, most nem ezen úton, hanem így tovább .., Ilyen is volt és csak, nagy hálával gondolok mindazokra, akiktől ilyen támogatást kaptam!... És látja, ma is sokszor érzem, hogy hogy nem lehet sem eleget tanulni, sem eleget átadni. Nagyon fontos például megérezni, hogy melyik módszert, kinek... De talán annál sincs jobb. mint amikor az igazgatóság ellenőriz és értékel, melyik kezelő munkája miért szép. Kimondhatatlanul jólesik. mert érdemes volt morogni, meg-megostorozni...

- Sokszorosan megtérül, amit az ember ad. Az én kollégáim nagyon ügyesek valamennyien! Rózsika, Macus, Ica, Margitka és Pista, az egyszem fiunk! Meg a kis Fodor Juli. Ott látom a múltkor asztalán a desszertet, ő pedig csillogó szemekkel újságolja: tessék elképzelni, az állami gazdaságtól kaptam, mert jól, gyorsan kapcsoltam!... Legutóbb, egy ideig más feladatkört látott el Juli. de most ismét a telefonhoz kerül vissza. A körforgás szocialista vállalásunk, hogy minden osztály munkáját megtanuljuk. Ez a 44 órás munkahét, az egymás helyettesítése, miatt is fontos. Most. karácsony előtt azonban mindenki az eredeti helyére áll, hogy gördülékeny legyen a munka.

Kis - szünetet tartva, arcomat fürkészi, majd így szól:

- Szabad dicskednem? Mert a mi hivatalunkban a legfiatalabb munkatársnak is 2 évi szolgálata van, de a többség 5-10, sőt azon felüli munkaviszonnval rendelkezik! A kézbesítőink - férfiak a javából! Csak egyetlen példát: a Petőfi brigád november 7-e tiszteletére 45 új előfizető szervezését vállalta a Párt központi és megyei lapjára. És november 1-re teljesítette! Nálunk a nyáron egyetlen előfizető nem mondta le az újságot. A Népszabadság és a Petőfi Népe előfizetői létszáma jelenleg kereken ezer!

Amikor kérelmeztem, hogy maradhassak, itt, a megyében, az egyik ifjú kolléganőm csodálkozva kérdezett: "Te már mehetnél és mégsem teszed? Nem értelek ..." Voltak pedig nehéz napok, a jövésmenés, amikor, két-három osztály munkáját kellett ellátnom. Akkor a lelkiismeretem nem engedte volna, mert ha az kiabál, annál rosszabb semmi nem lehet! Amikor minden jó lett: azért nem szeretnék menni.

--------

Épp most. amikor bővítés, átalakítás előtt áll a hivatal?! Itt vannak a tervek, kivitelezőt keresünk. Ha igaz, jövőre kapunk a kézi kapcsolású helyett egy korszerű telefonközpontot. Egyik helyiségünkbe a solti rádióadóval kapcsolatos berendezések kerülnek, s talán még öltözőnk is lesz. Kora tavasszal kezdődik a bővítés. Ezt még végig szeretném csinálni!

Egyébként az utánpótlás itt van, választási lehetőséggel. Olyan kollégák, akik az igazgatóság igényének meg is felelnek!

Perny Irén