A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1974_09_18_4p.txt
A telefonhírmondótól a "beszélő újságig"
Emlékezés Puskás Tivadarra
A 130 esztendeje született Puskás Tivadar azon szakemberek egyike volt, akiket legkiválóbbak között tart nyilván az egyetemes technikatörténetem. A lexikonok A. T. Edison munkatársaként, a telefonközpont és a telefonhírmondó feltalálójaként emlékeznek meg róla. A szűkszavú megfogalmazás azonban csak kevéssé fejezi ki munkásságának a jelentőségét, életművének nagy horderejét. Mai telefonkészülékünk őse 1876. március 10-én továbbította először a feltaláló, A. G. Bell bostoni pedagógus által jól érthetően tagolt mondatokat. Az akkor 29 éves Bellt csakhamar szárnyra kapta a világhír, s találmánya a szeme előtt futotta be szédületes "karrierjét". Ám arról már akkor és azóta is sokan elfeledkezték, hogy a telefont voltaképpen egy magyar feltaláló gondolata, a telefonközpont tette igazán naggyá, hiszen a központ segítségével lehet a telefonkészülékeket egymással kapcsolatba hozni. A telefon feltalálása idején kétféle készülék volt kapható Amerikában. Az olcsóbb készülékkel mintegy 1,8 km, a drágábbal pedig 6 km távolságra szavatolták a beszélgetést. Bárki vehetett készüléket, s megtehette, hogy például az üzlethelyiségét és a lakását összekötötte telefonnal. Ám az volt a baj, hogy egy bizonyos készülékről mindig csak a vele közvetlen összeköttetésben levő másik készülékkel lehetett beszélgetést folytatni.
Mindenki mindenkivel
Így állt a telefon ügye, amikor Puskás Tivadar felkereste Edisont, felvázolta előtte a telefonközpont gondolatát. Puskás azt mondotta: a készülékeket ne kössék össze egymással közvetlenül, hanem minden készülék vezetékét vezessék be egy központi helyre, ahol egy kapcsolótáblán bármely két állomás összeköthető egymásal a beszélgetés tartamára. Az ebből származó előnyök nyilvánvalóak voltak, így Puskás tervei nyomán csakhamar elkészültek először Amerikában, majd Európában az első központok. És voltaképpen ekkor kezdődött meg a telefon bámulatos térhódítása. (Budapesten 1881. május 1-én nyílt meg az első "messzeszóló központ", ötven előfizetővel.
- Az első központok - mai szemmel nézve - nagyon kezdetlegesek voltak. A hatalmas kapcsolótáblák előtt állva kellett dolgozni, szüntelen hajlongva, ide-oda ugrálva, hogy a kezelők a kívánt kapcsolást létrehozhassák. A központkezelő kapcsoláskor az egyik dugót a hívó, a másikat pedig a hívott állomás kapcsolóhűvelyébe tette, így hozván létre a fémes kapcsolatot. Minden kapcsolóhüvely fölé egy kis jelzőberendezést helyeztek el és egy számot, valamint azt is megoldották, hogy csengetéssel miként lehet értesíteni a központot, illetve a központ miként csengethet ki a hívott állomásra. Az ún. LB (local battery) központrendszereknél az előfizető lakásán, a CB (central battery) rendszereknél a központban voltak elhelyezve az áramszolgáltató telepek.
"Nagysádka" helyett automata
Időközben - az 1920-as évektől - a telefonos kisasszony munkáját fokozatosan automata vette át. A Rotary-rendszerú központokból a kagyló felemelése után élő hang helyett gépi jel: tárcsázási, folyamatosan bőgő hang jelentkezik. A készüléken számozott tárcsa van, amelynek elforgatásakor az áramkör annyiszor szakítódik meg, amennyit egy-egy szám jelöl. A megszakításokból eredő impulzusokat a központ felveszi, rögzíti, s a kapott "információ" alapján a gép kikeresi az előflzető számát, és összekapcsolja a két állomást. Az utóbbi évtizedben még ennél is újabb megoldás született: a Crossbar-rendszer, amelyből kiiktatták a forgó, mozgó - tehát kopó és elhasználódó - alkatrészeket. Helyettük elektromágnesek, elektronikai elemek végzik el a kapcsolást, nagy gyorsasággal. Talán Bell, Edison és Puskás képzelete sem tudott olyan messzire elrugaszkodni, mint ameddig a telefon fejlődése napjainkig a valóságban eljutott.
A "beszélő újság"
Ma, a rádió és televízió korában alig tudjuk elképzelni, milyen hallatlan szenzáció volt a maga idejében Puskás Tivadar másik világhírű találmánya, a telefonhírmondó. A párizsi 1881. évi világkiállítás talán legbámultabb terme a telefonhírmondóé volt, ahol a fal mellett álltak a látogatók, és néma csendben, fülükre szorított telefonkagylón át színházi ás operaműsort hallgattak. A későbbi budapesti Telefonhírmondó útján központi stúdióból, illetve az események színhelyéről kapták a legfrissebb híreket, majd később e művészeti események közvetítéseit is az előfizetők. Ez a "beszélő újság" a telefon egyik gyakorlati mellékhajtása volt.
A cikk eredeti linkje...... 1.
