A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1993_06_07_91p.txt
A kupica tetején
Biztosan van más neve is a szegedi új telefonközpontnak, én ezt halottam: kupica. Mert olyan, ha kisebb lenne, koccintani lehetne vele. Ital ugyan nincsen benne, de mostani minőségében ez inkább kimondottan szerencse.
Akárhányszor elmegyek előtte, mindig az a benyomásom támad, erősen túlméretezték. Amikor a vásárhelyi porcelángyárat még csak papiroson tervezgették, már kijelölték a helyet a tükörképének, mert a folyamatos és állandó fejlődésre föl kell idejében készülni. Azt gondoltam, itt is maradt egy merőkanállal kötelező előrelátásból, noha sorra buknak meg a korábbi túlzások. A tervező eloszlatta volna első szóra minden aggodalmamat, de nem nagyon hittem neki. Azt mondta, van rátartás, mert fejleszteni kötelező, de külön sallang nincsen.
Ebben a szakmában a fejlesztés inkább csak zsugorodást jelent. - Nem hiszem, hogy tovább lehetne törpíteni a mostani berendezéseket.
Ezt ugyan elküldöm agyacskám hátsó felébe, mert aki a dugdusós telefont föltalálta, az se gondolta volna, hogy egyetlen kártya legalább nyolc előfizető összes beszélgetéséhez elég, de egy riport elindításához ennél több nem is kell.
A bejáratnál kiderül, modernebb ajtó egyelőre nem is lehet. - A kulcsluk is kártyára jár, hiába akarunk bemenni, és hiába döngetik mások előttünk is, utánunk is az ajtót, addig nem nyílik, amíg a képernyők elől föl nem áll a kapus, és meg nem nyomja kellő kikérdezés után a gombot. Az is a modernség jele előttünk, hogy visszapillantó képernyő van. Ha megfordítaná a székét, közvetlenül láthatná, amit a képernyő egyenes adásban közvetít. Gonoszkodás ez csak, ne tessék komolyan venni!
Már bent is vagyunk a műszaki épület leglelkében, a diszpécserek termében. Kellemes hűvös, teljes a tisztaság, patikának is megfelelne. Gondoltam arra is, az egyelőre fölösleges szobákat akár butiknak is kiadhatnák, amíg a további fejlesztés el nem foglalja azokat, tehát szuperpatika is jöhetne ide, de az előbbi kártyás ajtó ezt is elhessenti. Pedig holtbiztos, rákényszerül a vállalat is, hogy értékesítse addig is az értékesíthetőt, amíg szüksége nem lesz rá. Különben úgy járna, mint a tápai komp. Ott is fölépítették a dolgozók - pénzéből - a panorámás kitekintőablakkal fölszerelt központi épületet, és a vége az lett, hogy az egész céget el kell adniok.
Mutatják a diszpécserek a csodás ellenőrző berendezéseket, de nem akarunk sokat időzni ezen a tájon. Megint előkívánkozik belőlem a kisördög, és megkérdezem: melyik mutatja a diszpécser vérnyomását, ha baj találna lenni? Biztosan fontos tényező lenne ez is, de egyelőre nincsen rá ketyere. Átlépünk a szomszédba, nyolcan férnek el asztal mellett, bevallják, náluk nélkül nem moccanna a hang se a telefonban, de védik azért az irodistákat tíz körömmel. Egyébként ide futnak be a négyessel kezdődő telefonszámokról a hívások. Tisztelettel helyreigazítjuk tehát a rádió minapi közlését, amely bejelentette, a hatjegyű számok hármassal kezdődnek, kivéve Pécset és környékét. A szegedi új központon kívül négyessel indulnak a kecskeméti, a békéscsabai, a szolnoki, a miskolci körzetben is. Pórias kérdések jönnek elő azonban bennem itt is. Angliából hívnak, mintha a szomszédból szólnának. Petőfiteleppel beszélek, mintha a világ végén lenne. Azt mondják rá, a nemzetközi előírások mindig szogorúbbak, mint a helyiek. Egyszer talán fölzárkózunk annyira, hogy a szomszéd szobába is tudunk érthető hangon telefonálni. A másik okvetetlenkedő kérdés: milyen műszaki hiba történt kezdés után mindjárt?
Az terjedt el a városban, hogy kigyulladt az új torony. Kedves idegenvezetőm azonnal azt mondja, amit régen is mondtak ilyenkor, hogy erre csak a főnökség adhat magyarázatot, és én ugyanúgy nem mentem a főnökséghez most se, ahogy régen se. Akármi volt is, aki itt dolgozik, annak kell legjobban tudnia, és mivel nem áll rendőri fölügyelet alatt se ő, se az újságíró - legalábbis nem tudunk róla -, szívesen vettem volna a közvetlen fölvilágosítást. Azt megírhatja mondja -, a központot érintő műszaki hiba nem volt. Megértem, és magamban rötyögök csak: akkor biztosan ideológiai hiba történt. Hol kérdezhetném viszont, ha nem itt, hogyan lehet lehallgatni a digitális telefonbeszélgetéseket? Először itt is elküldenének valahová, és csak utána mondják, nincs ember, aki ráérne húszezer előfizetővel szórakozni. Bennem biztosan az elmúlt negyven év aggodalmai élnek tovább.
Elismerem.
Fölmentünk a torony tetejébe is, és azonnal eldöntöttük, innen föntről sorozatot lehetne írni. A kupica lába körül elterülő panelváros minden hibája előjön madártávlatból. A nagy szalagház-álom egyik legnagyobb buktatója is, hogy a parkok és ligetek már a tervből is kimaradtak, a megvalósításból meg azok is rostálódtak, amik abban még szerepeltek. Látszanak a szúnyogtermelő záportavak is, és arra gondolunk közben, talán jobb lett volna erdőt tenni helyettük, az is fölitta volna az esetleges záporok vizeit. Megint eszükbe jut, hogy a finnek például, akiknél pedig erdőből van a legtöbb, valósággal beoperálják házaikat a fák alá, nálunk pedig ha egy vonalzó elindul a papiroson, sorra dőlnek a fák, és fölzúgnak a talajgyaluk. Itt terül el előttünk és alattunk az eredmény! A tarjáni fásabb rész valóságos üdülőnek hat már a nagy sivatagban, de több mint húsz év eltelt azóta már.
Ide látszik a postapalota mellé fölhúzott csúnya vastorony is. megkérdezzük természetesen, megmarad-e, vagy fölöslegességében lebontják. Nem kaptunk rá egyértelmű feleletet, mint ahogy arra se, hatással van-e a kisugárzott térerősség a közelben lakókra, netán az itt dolgozókra. De ezt az utóbbit ne értse senki hisztériakeltő szándéknak!
Gyönyörködni kell itt, nem kérdezgetni. Gyönyörű szép terepesztal innen nézve Szeged.
Ördöge van a tervezőnek, nem jött föl velünk. Mire indulnánk lefelé, kiderül, beragadt a lift. Nagy élmény akármelyik riporternek, ha beszalad valahol a madzag, de nem akarom kijátszani nagyon kedves kísérőim rovására, noha tudom, ők aztán igazán nem tehetnek róla. Ami elromolhat, időnként el is romlik, ennyi az egész.
Kulcs föl, lift le. Lekiáltunk indulás előtt: Tamást állítsátok alánk, nehogy túlszaladjunk. Sikeresen földet értünk. Mondják is idelent: szurkoltunk értetek!
Köszönjük.
Horváth Dezső
