A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1993_10_07_12.txt
Simai Mihály
Telefondorlat
Nem akarok másik számot...! Miért is akarnék? Jó nekem az a rongyos-régi 319-795. (Ha 25 évig jó volt...) Hanem a Matáv nevű ezredvégi istenség másképp döntött vala, s közlé a megfellebbezhetetlent, imigyen:
"Értesítem Önt, hogy az előfizetésében üzemelő 319-795 számú távbeszélő állomásának kapcsolási száma MŰSZAKI OKOK MIATT (kiemelés tőlem) 1993. május 04-től 320-036-ra változik. Kérem fenti tájékoztatásom szíves tudomásulvételét."
A levél dátuma április 22. volt. Hát, hogy is mondjam, nem tomboltunk az örömtől. Meg lehet ezt tenni manapság az állampolgárral?! És mi a csudák azok a MŰSZAKI OKOK? Aztán - időhiány! - mégse mentünk utána, csak a szükséges óvintézkedéseket tettük meg: értesítettük a baráti kört - ekkortól ezen meg ezen a számon...
Igen ám, de mit ad a mindenható MATAV?! Május 4-én a feleségem haza akar szólni az új számon, de V. Józsefné jelentkezik a Gogol utcából. Nem, kérem, ez az ő száma, csekély 22 éve. Nosza, gyors telefon illetékeséknek, amit ők szépen tudomásul is vettek. A többi: néma csend...
Vélhettük, hogy jobb belátásra tért, aki az egész kavart csinálta, netán icipicit el is szégyellte magát (?).
Rosszul véltük.
Mert október 5-én - minden előzetes értesítés nélkül - megjelent két szerelő a folyosónkon, s közölték: most kapcsolnak át. - Na ne...! - mondom én -, ezt már egyszer elfuserálták, és különben is, csak úgy ukmukfuk...? Ezt azért ne tegyék! Aztán tisztázódott, hogy ez már egy másik szám, sőt az is, hogy kivel ikresítenének az urak: bizonyos Cs. Beátával, mely fedőnév alatt viszontag ügyvédi iroda működik, aminek forgalmáról van némi képem...
Közöltem a derék fiúkkal: ne kapcsoljanak át, előzetes értesítés nélkül ez nem fair, majd beszélek a föntebbvalókkal. Ebben is maradtunk, úgy délután fél kettő tájban. Illetve én azt hittem, hogy: ebben...
Kerestem az igazgató urat, nem tudják adni. A titkárnő aztán megígérte, hogy visszahív a szerkesztőségben az efféle ügyek egyik illetékese. Nem hívott vissza. S mikor az illetőt én keresem, az ő titkárnője nem tudja adni. TÁRGYAL. Hiába kérem, hogy velem tárgyaljon. Megadom hát egyrészt a szerkesztőségi, másrészt az otthoni számomat - hívjon már ott, ha kitárgyalta magát. Hátha én is tudok valami újat mondani neki.
Ember tervez, MATAV végez. Hogy is tudnék?!!?
Hazatérve, nejem közli velem, hiába tárcsázott. Aztán az is kiderül: én se tudom visszahívni A. urat, vagy bárki mást, ugyanis telefonom nem üzemképes. Magyarul: töksüket...
Finom jelzéséül talán annak, milyen fülekre találand előfizetői panaszom?!? Vagy egyszerűen: bosszú, amiért - eléggé el nem ítélhető módon! - tiltakozni merészeltem egy diktátum ellen?!?
Nekem még ilyen egyértelműen egyetlen cég sem mutogatta a lángpallosát. Látjátuc, feleim, szümtükkel, mik vogymuk...?
Isa telefontalanítottac vagymuk...
A cikk eredeti linkje...... 1.
