A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Halasi Tükör - ht_1993_10_13_4p.txt
Telefonálunk
Azaz csak telefonálnánk,
de Kiskunhalason ez nyilvánosból nehezebb vállalkozás, mint az élet vizének keresése a népmesékben. Ha Bell úr -a telefon feltalálója a Teremtő tévedése folytán kicsiny városunkban támadna fel, joggal kiállthatná: Anyám én nem ilyet akartam! Még a néhai brazil császár is eképpen módosítaná híressé vált felkiáltását: Jé, ez nem beszél!
Mert valóban... próbáljunk csak meg elindulni a kertvárosból -vezérelve azon hiú remény által- ma sikerül telefonálnunk. Az első nyilvános készülék ott van mindjárt a kertvárosi Presszóval szemben. Üde sötétzöld színe vonzza a tekintetet. Beleillik az utca hangulatába, mintha csak egy UFO részeg sofőre dobta volna le, egy végigzüllött éjszaka után. A készülék mindent tud, mindent akar, csak egyre nem képes: vonalat adni. Lehet vele játszani, varázsingának használni... csak telefonálni nem.
Így nem marad más hátra, mint továbbállni. Alig kell mennünk egy félórácskát, máris kirajzolódik előttünk a keresett telefonfülke. A változatosság kedvéért ez narancssárga és iker. Reménykedünk, a készülékek közül egyik talán üzemképes. S valóban míg az egyik használhatatlan, a másikban tökéletes a harmónia. Belépünk, szorongva emeljük le a kagylót és csodák csodája, van vonal. Megnyugodva vesszük elő tízforintosunkat, bedobjuk... a készülék máris elnémul. Idegeink ebben a pillanatban egy koncerttermi hárfa húrrendszerére emlékeztetnek, ám mi... akkor sem adjuk fel. Félénken visszaakasztjuk a kagylót, nehogy megsértsük az érzékeny lelkületű készüléket, és várjuk vissza pénzérménket. De minden hiába,, a készülék pajkos és most: "Itt a pénz - hol a pénz című népi játékot játsza. Mégsem adjuk fel.. nem és nem! Egy jól irányzott ütés, a készülék megriad és máris megjelenik a várva várt pénz: egy ötforintos. Ekkor döbbenünk rá, nem telefonkészülékkel állunk szemben, hanem egy pénzváltó automatával, amely potom 50% kezelési költséget számol fel.
Ha ezután még mindig megmaradunk eredeti elképzelésünk mellett: "Csak azért is telefonálni fogunk!" egyszerűen továbbmegyünk. Ha van kitartásunk -márpedig van- és némi felderítő vér is szorult ereinkbe- egyik ősünk indián nyomkereső volt- találunk is egy másik fülkét, egy órán belül -a belvárosban. Amint megpillantjuk, ujjonghatunk, hiszen már messziről látszik: a készülék üzemképes, ugyanis pontosan 321-en állnak sorba előtte. Mi is beállunk a sor végére, majd elővesszük tudományosan is elismert matematikai készségünket, számolni kezdünk: ha mindenki csak két percet beszél, akkor pontosan 642 perc, azaz 10 és háromnegyed óra múlva sorra is kerülünk. Ha netalán sürgős a dolgunk... és mondjuk éppen Kiskunmajsára akartunk telefonálni, azt a megmaradt pár kilométert játszi könnyedséggel lefutjuk és így személyesen is elintézhetjük ügyünket...
...minek ehhez telefon, kérem!
-forgó-
A cikk eredeti linkje...... 1.
