A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Halasi Tükör - ht_1994_01_19_2p.txt
Le lehet írni, csak nem leírható...
A vállalkozások korát éljük.
Van, aki azért vállalkozik, mert van rá pénze és vannak elképzelései. Más pedig azért, mert erre rákényszerül, mivel a létszámleépítések miatt csak ez a lehetősége maradt. Mindkét kategória örömmel vette a távközlési üzem azon ajánlatát az elmúlt évben, hogy 120 ezer forintért vállalkozói alapon telefonhoz jut. Enélkül manapság ugyanis vállalkozni nem igazán lehet sikeresen. Telefonhoz jutni pedig manapság sem egyszerű dolog. Az természetes, hogy a távközlés is vállalkozik. A szerződésben azt vállalta, hogy ha a megrendelő befizeti a 120 ezer forintot, 1993. október 30-ig a távbeszélő hálózatot a telefon dugaszoló aljzatáig kiépíti és biztosítja a távbeszélő főállomás hálózatba való bekapcsolását. A megkötött szerződésnek volt két lényeges pontja. Nevezetesen, hogy a megrendelő tudomásul veszi, hogy a hálózatra történő további bekapcsolások esetén a fejlesztés összegéből a távközlési igazgatóság nem térít vissza. Az előfizetői jogviszony megszűnése esetén csak a beruházási hozzájárulás összegét, a 90 ezer forintot téríti vissza.
Ezzel szemben a szerződés záró pontja leszögezi, hogy az APEH Bács-Kiskun megyei Igazgatóság 42292/92. sz. állásfoglalása szerint az egyéni vállalkozó - függetlenül attól, hogy az állomás milyen műszaki megoldással került kiépítésre - az átadott összeget költségként elszámolhatja.
Mint általában a dolgok nálunk, ez esetben sem alakultak simán. A bekötések némi késéssel, de elkészültek, ám amikor a vállalkozók most az év végi zárásra készülnek, derült égből villámcsapásként érte őket a hír, hogy a szerződéssel ellentétben nem lehet elszámolni költségként a befizetett 120 ezer forintot. Ebből 15 ezer, legjobb esetben is csak 30 ezer forint számolható el.
Az egyik egyéni vállalkozó - biztos, ami biztos alapon - levélben kereste meg a megyei APEH-et, a telefonbekötés költségének elszámolása miatt.
A válaszban udvariasan közlik, hogy a távközlési üzemmel kötött megállapodásban szereplő állásfoglalásról nem tudnak, ilyet nem adtak ki.
Félreérthetetlenül leírták, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény mellékletében elszámolható költségként a telefon, rádiótelefon, telefax, CB-rádió, telex telephelyre történő beszerelésekor a készülék ára és a beszerelés díja. Ennek csupán a fele számolható el, ha a magánszemély lakása és a telephelye műszakilag nem elkülönített.
A vállalkozókkal kötött szerződés szövege az, hogy fejlesztési összegként fizetik be megrendelők a 120 ezer forintot.
Valóban van egy állásfoglalás, a PM Jövedelemadók főosztálya 40.223/93. számú állásfoglalása, mely leírja, hogy ha a telefon létesítésért az üzemeltető fejlesztési hozzájárulás címén kéri meghatározott összeg átutalását, akkor azt a befizetőnek adózott eredményéből kell teljesíteni. Ha a telefontársaság nem fejlesztési hozzájárulás címén kéri a befizetést, hanem azt bevételként számolja el, nincs akadálya annak, hogy a befizető azt költségként vegye figyelembe.
A befizetésnél igazolást kell kérni a telefontársaságtól arra, hogy a 120 ezer forintot bevételként számolja el. Ezek után természetes, hogy a telefontársaság csak 30 ezer forint anyagköltségről ad igazolást, mert a 120-szor 120 ezer forintot nem számolja el bevételként, hanem fejlesztési hozzájárulásként kezeli.
Azt is megtudtam, hogy azt a bizonyos megtévesztő állásfoglalást a Csongrád megyei APEH adta ki, mivel a megyei távközlési üzem a szegedi távközlési igazgatósághoz tartozik.
Így jelenleg ott tart az ügy, hogy a százhúsz vállalkozóval olyan megállapodás lett kötve, ami szövegezésében pontatlan, a költségmentességre való hivatkozás pedig olyan állásfoglalás alapján került leírásra, amit másik megye hatósága adott ki, s amiről kiderült, hogy ahogy leírták, nem is igaz.
Mivel az állásfoglalás nem jogszabály, így az abban leírtak nem jelentenek feltétlen igazságot, s kötelezően követendő eljárást. Annyiban nem igazán jelentős a szerződésben szereplő, valójában hibás állásfoglalás.
Az azért elgondolkodtató, hogy amikor a telefontársaság megtudta, hogy a leírtakkal ellentétben a vállalkozó mégsem írhatja le költségként a befizetett pénzt, erről nem értesítette a vállalkozókat. Holott, ha ezt megteszi, talán néhányan még időben elállhattak volna a drága pénzen történt bekötéstől.
Így a távközlési üzemtől megtudtam, hogy aki most, utólag döntött úgy, hogy nem tart igényt erre a drága telefonbekötésre, azt teheti, hogy hagyományos telefonigényt nyújt be, s ha majd ennek bekötése elérkezik, ennek kötelező befizetési költségét levonják a 90 ezer forintból, s a különbözetet majd ezt követően visszakaphatja.
Természetesen kamatmentesen.
Dr. Horváth Róbert
A cikk eredeti linkje...... 1.
