A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1976_01_14_3p.txt
HÉTKÖZNAPOK
Zárható telefon
Külföldön járva az ember - ha van pénze, ha nincs - egyebek között megbámulja a kirakatokat is. Érdekes és sokszor hasznos is az ilyen nézelődés, még akkor is, ha néha - nagyanyánk módjára - több-kevesebb elképedéssel olyasmi fordul meg az ember fejében, hogy: Már megint micsoda, ostobaságot találtak ki! Így jártam nem is olyan régen Újvidéken, egy villamossági szaküzlet kirakata előtt. Szebbnél szebb telefonokat kínált az üzlet, nyomógombos és programozható szerkentyűket, amelyek láttán epedve gondoltam arra, hogy legalább közönséges, tárcsás telefonnal sikerüljön egyszer fölhívnom a Széchenyi térről csak a Klauzál teret - öt perc alatt. Csodálkozni viszont csak akkor kezdtem, amikor az egyik készülék tárcsajában egy kis elegáns biztonsági zárat pillantottam meg.
- Hát ezt ugyan mi a csodának találták ki? - mondtam magamban. S már-már kezdtem a szokásos meditációt; - Igen, ezek a vállalatok, ahol csak a haszon meg a minél többet eladni a cél, kitalálnak minden bugyutaságot, hátha a még nagyon is jó régit valaki ilyen ostobaságért mégiscsak újra cseréli. Aztán hirtelen leesett a tantusz!
- No, nem a telefonnak, hanem nekem. Mert csak ekkor jutott eszembe a nálunk még csak újdonságszámba menő távhívás. Mert mi történik akkor, ha a gyereknek játszani támad kedve, s puszta szórakozásból és teljesen véletlenül, de fölhívja New Yorkot vagy Tokiót, s netán néhány ezer forintos telefonszámlát kell fizetni egy kis ártatlan csínyért? Rossz rágondolni. Úgyhogy bátorkodom javasolni a telefongyárnak, no meg a postának, hogy találjanak ki nálunk is ilyen bugyutaságot. Azt hiszem, mi, szülök, biztonságosabban éreznénk magunkat.
A cikk eredeti linkje...... 1.
