A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1976_01_25_9p.txt
Az olvasók leveleiből
Postaláda
Levelek a telefonról
"Magas láza volt a kisfiamnak egy héttel ezelőtt, vasárnap. Hogy a lehető leggyorsabban orvost hívhassak hozzá, az áramszolgáltató vállalat Kossuth Lajos sugárúti székházának portájáról szerettem volna telefonálni. De a portásnö viszszautasitotta kérésemet azzal, hogy a nyilvános telefonfülke az Anna-kútnál van. Hiába érveltem, hogy nem mozijegyet rendelek, hanem orvost hívnék. Ez végül is a ruhagyár portájáról sikerült, az idős bácsi megértőbb volt. Tudtommal nem tiltották meg a portásoknak, hogy segítsenek a bajban."
Valóban nem, ilyen rendeletet nem hozott a DÉMÁSZ igazgatósága , Sípos Gáborné (Szeged. Kossut h Lajo s sugárút 54.) jól sejtette ezt. S hogy az ilyen magatartás nem általános, azt szerencsére a ruhagyári portásbácsi azonnal bizonyított a is. "Amíg az érkező és induló buszokra várunk, vagy ha átszállás közben van még fél óránk, ügyes-bajos dolgainkat lebonyolíthatnánk telefonon is. Csakhogy a Marx téri pályaudvaron nincs nyilvános telefonállomás. A forgalmista munkáját nem zavarhatjuk, a sugárúti posta pedig reggel és este nincs már nyitva!" - így szól a másik telefonos levél, amelyet, - bár tudjuk, hogy a nyilvános telefonállomás létesítése nem csupán a posta jószándékán múlik - , mégis figyelmükbe ajánlunk.
A cikk eredeti linkje...... 1.
