Szögedi Telefon (Interurban)

Békés Megyi Népújság - bmn_1990_11_06_49p.txt

Tuloktülök-telefon

"Kisasszony, kérem, kapcsolja!"

- Örülnek is, meg nem is. Van is telefonjuk, meg nincs is. Felveszik a kagylót, de nem tudnak tárcsázni. Várnak olykor 30-40 másodpercet, míg beszól a kisasszony: kapcsolom!

- Mielőtt jutalom ellenében feltenném a kérdést, melyik városról van szó (országszerte sok ezer választ elehetne fogadni, talán megyeszerte is többet), elárulom: Mezőhegyesről. Onnan kérték: menjünk ki, nézzünk szét. Az csak rendben lenne - mondják -, hogy a gyerekek kedvenc meséjében a Flinstone család tulokszarvtülkön telefonál. No de túl vagyunk már a kőkorszakon, nem?

- A mezőhegyesi posta vezetője, Sulyok Sándor alaposan áttanulmányozza újságíróigazolványomat. Sőt, az érvényességét is megnézi, csak ezután áll velem szóba:

- A város pár évvel ezelőtt azzal fordult a postához, hogy 440 előfizetőnek készüléket kössenek be. Mindannyian azt hittük, kapunk egy modem központot. Ehelyett? Jutott egy leadott, kézi kapcsolású telefonközpont. Joggal érzik az előfizetők, hogy be vannak csapva. Keresse csak meg a polgármestert, kérdezze, neki mi a véleménye?

- (Sulyok Sándor jóvoltából megnézhetem a telefonközpontot. Hárman vannak szolgálatban, és ahogyan azt a 60-70 évvel ezelőtti filmeken látjuk, húzzák, dugják a zsinórokat szinte megállás nélkül. Becslésem szerint század eleji technikát látok.)

- Kassai Béla polgármester érkezésemkor az irodáját rendezi:

- Két-három évvel ezelőtt kértük a telefonhálózat bővítését. A meglévő 220-as központra már nem lehetett új igénylőket rákötni. Tárgyaltunk a Szegedi Postaigazgatósággal, ők azt tanácsolták; létesítsünk önerős beruházást. A témával kapcsolatban falugyűlést hívtunk össze. Mezőhegyesen akkor 140-en igényeltek készüléket. Részletes tájékoztatást kaptak arról, hogyan, milyen formában juthatnak például OTP-kölcsönhöz. Végül 440-en 25 ezer forintot fizettek be a telefonvonalra.

- Kiderült-e a tárgyalások elején, hogy kézi kapcsolású állomást kapnak?

- Se arról nem volt szó, hogy kézi, se arról, hogy crossbar rendszerű lesz a központ...

- Azt hiszem arra senki sem gondolt, hogy kőkorszaki körülmények között telefonálhatnak majd.

- Lehet, hogy senki nem gondolt... Mindenesetre a Távközlési Vállalat a bekötési határidőt teljesítette.

Való igaz, hogy felkeresnek engem is a panasszal: eltelik 30-40 másodperc is, mire a központban felveszik a hívást. Ígérték, rövidesen legalább egy nyilvános fülkébe olyan készüléket szerelnek, amelyik alkalmas lesz a távhívásra. (Groteszk dolog; van a lakásban, telefon, mégis le kell ballagni a városba, hogy crossbáron vidékre tárcsázzon a polgár!)

- Beszélgetésünk közepette Remport Katalin országgyűlési képviselő érkezik a polgármesterhez :

- Hozzám is jönnek panasszal ugyanúgy, mint a polgármesterhez. Sérelmezik ezt a rendszert. Tisztában kell lennünk azonban azzal, ha ezt nem fogadjuk el, akkor esetleg jövőre, vagy azután a duplájáért juthattunk volna készülékhez. Kényszerhelyzetben voltunk, vagyunk. A szentesi képviselőtársam elámult, amikor elmondtam, a Szentesen leszerelt központot kaptuk meg. Azt mondta, nem véletlenül szerelték le. Annyira elavult, hogy szinte használhatatlan volt. Lám, felújították, és most itt van. Eljutott hozzám az az információ is, hogy Mezőkovácsházát tovább fejlesztik: digitális rendszerű központot terveznek. Ahelyett, hogy előbb mi kapnánk crossbart. Szóval még mindig a régi elvek érvényesülnek.

- Mennyiben segíti az orvos munkáját ez a kézi kapcsolású telefonállomás - kérdezem dr. Várkonyi Lászlót.

- A munkámat természetesen sok mindenben segíti. De ahhoz például, hogy intézkedni tudjak egy csabai, vagy gyulai kórházi elhelyezésben, fél napot a telefon mellett kell töltenem. Tehát így nem maradhat, hiszen ez a rendszer ázsiai állapotokhoz hasonlítható megoldás. Másfelől viszont a betegeim boldogok, hogy egy-egy sürgős esetben telefonvégre kaphatnak.

- S voltaképpen ez a legfőbb gond a telefonközponttal : mert a legkevesebb, hogy tárcsa nincs a készülékéken, hogy pár percet várni kell-e a központos hölgyre vagy sem. A súlyosabb probléma az, hogy a távhívásra órákat, sőt fél vagy egész napot is várni kell. Akinek kocsija van, azzal hamarabb elintézi ügyes-bajos dolgát például a megyeszékhelyen, mint ennek a vadonatúj-ósdi telefonrendszernek a segítségével. Tudniillik, rengeteg a távhívás, zsúfoltak a vonalak, így nem ritka, hogy a hívó, elunva- megelégelve a készülék szomszédságában a várakozást, törölteti a hívást.

- Kolozsiné a telefont szervező intézőbizottság elnöke volt: - Előrelépés, hogy egyáltalán megvalósulhatott ez a központ. De ha a technikát nézzük? Bizony ez a rendszer csak ideig-óráig megoldás. Helyben elérhetjük az orvost, s ez is valami. Nagy csalódás volt az embereknek, amikor megtudták, vaktárcsás telefonkészülékeket kapnak. Hiába is lenne a legkorszerűbb tárcsás telefonjuk, csak játékból tárcsázhatnának. De ha ránéznének, legalább nem a múlt, hanem a jövő jut(hat)- na az eszükbe.

- Szentmihályi Ferencné örül: - Hát hogyne! Három éve várunk telefonra. Nyilván teljesebb lenne az örömünk, ha a rokonságot, ismerősöket közvetlenül tudnánk tárcsázni.

* * *

- Dallamkürtös telefoncsengés adja tudtára Vojnár Lászlónak, a távközlési igazgatóság szegedi vezetőjének, hogy keresem. Ez igen - gondolom -, semmi csörgés, helyette kellemes dallam. Ez már valami! Ez technika! De térjünk a tárgyra. A mezőhegyesi állapotokról kérdezem:

- Pénz híján csak a bővítésre volt lehetőségünk. Mert tudja, nem a szándék, hanem az anyagiak vezetnek egy-egy telefonhálózat kiépítésében - válaszol higgadtan, korrektül Vojnár László.

- Létezik még Magyarországon, a XX. század végén ilyen elavult rendszer?

- Hogyne! Kétezer településen még ilyen sincs Bezárják a postahivatalokat 4 órákor, és nem tudják használni a készülékeket... Gondolom, tudja, hogy technikailag messze lemaradtunk Európától. Mezőhegyesen pedig kezdettől tisztában voltak azzal, hogy csak ilyen központra telik ...

Béla Vali