Szögedi Telefon (Interurban)

Petőfi Népe - pn_1990_08_07_47p.txt

EZ ITT NEM AMERIKA!

Nyereségérdekeltség "Szocialista" módra

MOTTÓ: "A Magyar Távközlési Vállalat immár nem hatóság, hanem egy nyereségérdekeltséges cég."

(Frischmann Gábor, a távközlési szakosztály vezetője)

Egy magyar származású kanadai vállalkozó (és üzletember) telefont szereltetett hetényegyházi lakásába. Nem is egyet: kettőre volt szüksége. Ott, a tengeren túl megszokta, hogy a telefon magánéletének természetes tartozéka, munkájának pedig alapvető feltétele.

- Csakhogy itthon gyakran kellett nélkülöznie ezt az alapfeltételt, mivel a telefon gyakran elromlott. Egyszer éppen hét végén, amikor országos jelentőségű tárgyalássorozatnak volt résztvevője. Kérte is ázonnal a 03 segítségét. Ehelyett a telefonos hölgytől felvilágosítást és tanácsot kapott. Az előbbi így szólt: a távközlési vállalatnál nincs hét végi ügyelet, pénteken délután is csak gyalogos ügyeletesük volt, aki kis sugarú körben tud mozogni. A tanács pedig így hangzott: ha olyan nagyjelentőségű ügyben fontos az úrnak a telefon, keresse meg az üzemvezetőt. Ö ugyanis elrendelheti a hét végi munkát. A kanadai vállalkozó ezúttal aligha tudta előre, mire vállalkozott: akivel a főnök lakásán beszélt, kikérte magának a háborgatást ...

A vállalat etikája

- Az esetet megírtam a Petőfi Népében, Gyenes Géza távközlési üzemvezető reagált a cikkre. Kifogástalan udvariassággal közölte velem - egyebek között -, hogy Magyarországon tényleg nem javítják a magántelefonokat ügyeletben. Ez soha nem is volt másként -, talán nem tudtam? Azt pedig, hogy ne zavarják őt a szabad idejében, nem ő, hanem a hozzátartozója kérte ki magának (ő azt sem tudta, hogy a kanadai úr van a vonalban). De hát ezt igazán meg lehet érteni - magyarázta -, hiszen legalább tizen, tizenöten zavarják őt hasonló ügyekkel szombaton, vasárnap! Gyenes Géza érvei, nemhogy, megnyugtattak volna, ellenkezőleg! Újabb kérdéseket vetettek fel bennem, ezért arra kértem, beszéljük meg mindezt személyesen.

- Nekem ugyan nincs telefonom, így tapasztalatot sem szerezhettem, de mindabból, amit az üzemvezető a telefonbeszélgetésünkkor elmondott, azt a következtetést vontam le: a távközlési vállalat messzemenően nem úgy viszonyul ügyfeleihez, miként az egy szolgáltató cégtől elvárható lenne. A kanadai vállalkozó telefonját közel félmillió forintért vezették be: teljesen jogos az elvárása, hogy legyen rá bármikor szüksége, működjön is az a szerkezet! De hagyjuk a félmillió forintos készüléket. Telefontulajdonosnak lenni ma, Magyarországon nem olcsó mulatság. Hozzájutni is nehéz, hosszú éveket kell várni a beszerelésre. Kinek mennyit? Ahogyan Gyenes Géza mondta, az attól függ, hol lakik az igénylő. A hálózatban általában több a szabad ér, mint amennyi csatlakozását elbírja a központ. így hát az elosztásnál "súlyoznak". Előnyben részesítik az orvost például és most már a kereskedők, újonnan alakult vállalkozások is hamarabb jutnak telefonhoz. Igaz, ez utóbbiak több mint hétszeres árat fizetnek érte, de hát ha nekik annyira kell...?! Különben egyes helyeken, például Halason, Félegyházán, Pálmonostorán, Lakiteleken már ilyen áron sem tudnak telefont adni. Mennyire objektív adott esetben az igény elbírálása, én, a kívülálló nem tudhatom. De messzemenően nem értek egyet bizonyos szabályokkal (szokásokkal?). Azzal például, hogy ha valaki telefonos lakást vesz - telefon nélkül kapja meg! Pedig ez így etikus - Gyenes Géza szerint -, hiszen képzeljem csak el: az adott lépcsöházban esetleg tizen is várakoznak már évek óta a telefonra, s akkor jön egy vadonatúj lakó, aki a lakáskulccsal együtt telefont is kap!

Vesszen inkább a befektetés!

- Tény, hogy (disznó) szerencséje lenne az illetőnek, az én fantáziámat mégsem ez, sokkal inkább az a tény borzolta fel, hogy a távközlési vállalat felszámolja, megszünteti azt, amit egyszer már létrehozott, kiépített! Holott a vállalat számára a kiépített állomások hozzák a nyereséget! Igen ám - érvelt az üzemvezető -, de arról még nem beszéltünk, hogy a telefonos lakások ára a szabad piacon a csillagos égig szökne fel! Legalábbis a fizetőképes kereslet felső határáig - vélekedtem -, miként a kocsikiutalásoké. No persze, a többletet valóban nem a távközlési vállalat vágná zsebre, miként a Merkur sem kap egy fillért sem a kiutalásért legubázott felárból...

- Egyetértek vele, hogy ez munka nélkül szerzett haszon, erkölcsileg kifogásolható. De ezt a helyzetet a hiánygazdálkodás (a távközlési vállalat) teremtette és tartja fenn évtizedek óta. Aztán meg az is eszembe jut: hová teszi a vállalat az etikai, erkölcsi érzékét, amikor a másik lakásba költöző (régi) igénylőnek elölről kezdi az időszámítást?

Tényleg van gyalogosuk

Gyenes Géza méltatlankodott, hogy csak a negatív dolgokra hegyeztem ki a ceruzámat. Pedig, mint mondta, vannak eredményeik is. A jelenlegi 30 ezer (Bács megyei) igénylőből az idén 2500-at kielégítettek, év végéig valamivel több mint 5000-re növekszik a számuk. Lakossági társulásokat szerveznek, így gyorsabban jutnak az emberek telefonhoz. Igaz, ez sem olcsó, területenként változó, telefononként 30-40 ezer forint. Máshol 8-9 lakótelepeken 9-12, kertvárosban 13-17 ezer. Hazai jövedelmünkhöz képest ez sem kevés, miként a beszélgetés díja - a hazai fizetésekhez viszonyítva - is fölötte van a nyugati áraknak. De-ha-nem-használjuk a készüléket, akkor is fizetnünk kell: 120 forintot havonta, a közületi telefonért 240-et. Készenléti díj címen. Mint Gyenes Géza mondta: legalább évente egyszer minden második készülék elromlik. Hogy a vállalat válasszon jobb minőségű portékát? Persze, persze, valószínűleg sor is kerül ilyesmire! Különben - tette hozzá az üzemvezető -, nemcsak a készüléket, hanem a hálózatot, a központot is üzemben kell tartani... A bejelentett hibák 95 százalékát még aznap ki kell javítani! Csakugyan vannak olyan munkatársaink, akiknek nincs jogosítványuk, ők a "gyalogos" ügyeletesek, de a legtöbben kocsival közlekednek. De ha munkaidőben javítanak, fizetésért - nem értem, miért szükséges az ügyféltől még külön "készenléti dijat" kérni?! Annál inkább érthetetlen ez számomra, mivel - ritka kivételtől eltekintve - a fogyasztó vétlen a bekövetkezett hibákért. Annál többet tehetne viszont a megelőzésben a vállalat: ha például a kábelvégződéseket nem olyan "faládákban" tartanák, amit ha egy gyerek oldalba rúg, beszakad az oldala! S ha már beszakadt, mért ne nyisszantana el egy-két vezetéket? Ilyen is előfordul, mondta az üzemvezető, de sokkal jellemzőbb, hogy idegenek készüléket szerelnek egy kábelre - ebből adódik a legtöbb számlareklamáció. Való igaz, másmilyen szekrényeket lenne célszerű alkalmazni, ha jól tudja, már elkezdődtek valamilyen tárgyalások ez ügyben az épületek kivitelezőivel...

A kórház csak várjon a sorára

- Azt is az üzemvezetőtől tudtam meg, hogy létezik egy hibaelhárítási sorrend, amit a minisztérium (vezetékes távközlési szakosztályának vezetője) rendelt el 1982. január 2-ától. Azóta is ez van érvényben: "A helyi hálózatban fellépő távbeszélő és telexállomások hibáinak elhárítását... az alábbi sorrend szerint kell végrehajtani: 1. Különlegesnek minősített összeköttetések (Ennek tartalmáról az 1977-es belső utasítás rendelkezik, mindenesetre közéjük tartozik a légvédelem). 2. Diplomáciai területek. 3. Mentők, tűzoltók. 4. Átkérő kábelek. 5. Segélykérő, ilyen céllal működő távbeszelő állomások." Mindezek javítását a helyi üzemvezetőség minden további nélkül köteles elvégezni. A továbbiakban felsoroltak javítását az igazgatóság vagy utasításban szabályozza, vagy az igazgatóság esetenként határozza meg: 6. Államigazgatási szervek (minisztériumok, tanácsok), 7. Egészségügyi intézmények (kórházak, rendelőintézetek), 8. Kiemelt fontosságú országos hatáskörű szervek és üzemek, 9. Tájékoztatási szervek (MTI, rádió, tévé, sajtó) és így tovább. Hogy a mentőket, tűzoltókat megelőzik a diplomáciai testületek? Az egészségügyi intézményeket az államigazgatási szervek? A tájékoztatási szerveket a kiemelt fontosságú üzemek? S hogy ráadásul a 6. ponttól felsoroltak külön engedélyhez kötöttek? Ezen nyugodtan felháborodhatok, ha akarok, de, mint az üzemvezető mondotta, nekik akkor is ehhez kell tartani magukat.

- Arról persze szó sincs, semmiféle előírásban, hogy magántelefont is javíthatnának ügyeletben. Nem tapasztalták, hogy lenne igény ilyesmire. Nem?! De hiszen most mondta (az üzemvezető), hogy minden hét végén tízen, tizenöten háborgatják! Egyébként is ma már a legtöbb helyen van ügyelet ha elromlik a tévém, vasárnap is szólhatok a szerelőnek, ha megbetegszik a macskám, vihetem a kórházba ... Dupla pénzért igaz, de megfizethető dijat a telefontulajdonosok is inkább leszurkolnának az ügyeletes javításért.

- Megfontolandó ötlet - értett egyet az üzemvezető -, hasonló dologrol tárgyaltak is a kanadai úrral. Ha ugyanis valóban létrejön az üzem, nekik azonnal és egyszerre nyolc telefon kell. Megkapják. Sőt, arról is beszéltek, hogy az amerikaiak bizonyos összeget hajlandók fizetni azért, hogy a hibát bármikor kijavítsák. Ez már igen! - ámultam el -, bár nem mondhatnám, hogy akárcsak Amerikában, Ott ugyanis pénzért (majdnem) mindent lehet, itt viszont legfeljebb azt, amit azelőtt nem lehetett.

Nem elég a tőke sem

- Amíg a Magyar Posta kebelébe tartoztak, a nyereségnek kb. 80 százalékát a távközlés hozta. A szétválás óta még egyértelműbb a helyzetük: a távközlési vállalat nyereségszintje 30 százalékos. A legszükségesebb fejlesztésre azonban ebből sem futja. (Ha pedig három műszakban dolgoznának, mondta Gyenes Géza, nyereségük alaposan megcsappanna.) Egy biztos - tette hozzá az üzemvezető: a magyar távközlést csak a külföldi tőke húzhatná ki a gödörből.

- Meg a konkurencia - tettem hozzá. Mert amíg a vállalat monopolhelyzetben van, egyáltalán nincs arra rászorulva, hogy szolgáltatásait bővítve, színvonalát emelve növelje nyereségét. A monopolhelyzetben levő mamutcégek eddig is egyetlen útját ismerték a nyereség- növelésnek (és az infláció-gerjesztésnek): mind többet kell kisajtolni fogyasztóikból - és a saját dolgozóikból. Úgy tűnik, a gyakorlat folytatódik, nem találtak más utat. A szegedi központ megemelte a hozzá tartozó üzemek nyereségtervét. Kérdésemre, hogy mivel tudjak ezt teljesíteni, Gyenes Géza azt válaszolta: részben a bevétel növelésével, de a költségek csökkentésével s a bérgazdálkodással is. Szóval, nemhogy bővíteni lehetne, hanem szűkíteni kell a hagyományos szolgáltatást: az ügyeleti lehetőségeket például... Ez a tipikus szocialista nyereségnövelés metodikája.

Almási Márta