A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Halasi Tükör - ht_1990_11_16_2p.txt
A halasi postások igérik
Nem lesz sztrájk
Napjaink egyik legtöbbet publikált eseménye a postások tervezett sztrájkja. Lesz, nem lesz? Mindenesetre a munkabeszüntetés tervezett időpontja november 16. Hogyan viszonyulnak ehhez a kétségbeesett lépéshez a halasi postások és mi várható?
- ezzel az előzetes kérdéssel jelentkeztem be a postahivatalba Gyurcsek Lászlónéhoz, a postás dolgozók szakszervezete körzeti titkárához.
- Mi késztette arra a postásokat, hogy a tiltakozás legvégső eszközéhez nyúljanak?
- Az év eleji szétválással csupán a szervezeti változás történt meg. Más nemigen. Amíg nyugaton az a gyakorlat, hogy a szervezeti változások után az önállósult nyereséges szervezet még évekig támogatja nehezebb helyzetbe került társát, nálunk ez nem történt meg. A távközlés önállóvá vált, s a támogatás egészét vitték magukkal. A posta pedig itt maradt a működés feltételeinek és pénzügyi forrásainak tisztázása nélkül. Ma még az sem egyértelműen eldöntött: a posta szolgáltató szervezet vagy vállalati, gazdálkodó egység. Mindezek mellett az évi jó harminc százalékos infláció mellett a beígért évi tizenhat százalékos bérfejlesztésből csupán hat százalék valósult meg. Ezzel telt be a pohár. Miután a korábbi jelzések pusztába kiáltott szavak maradtak, ezért döntöttünk úgy, hogy sztrájkolunk. Az itteni kollektíva jó része is emellet voksolt. Az is igaz, megoszlottak a vélemények.
Mindenki tudja, hogy a leállás senkinek sem jó.
- Milyenek az itteni postahivatalban dolgozók körülményei?
- A száztíz dolgozó átlagos nettó keresete úgy hétezer forint körül mozog. Ebből nehéz megélni. Ezt ki háztájival, ki bérmunkával, ki mással próbálja meg pótolni. A postai dolgozók fele kézbesítő, így munkánkat rajtuk keresztül mérik le. Bár itt a munka színvonala sokat javult, van még mit bepótolni. Ha eggyel több lebetegszik, mint amennyire feltétlenül szükség van, nem tudni, kivel helyettesítjük holnaptól.
- Úgy tudom, ön részt vett azon a központi értekezleten, ahol úgy döntöttek, végülis elmarad a november 16-ra meghirdetett sztrájk. Miért léptek vissza?
- Mert legfontosabb követelésünket, a tíz százalékos béremelést októbertől visszamenőleg megkapjuk. Azonban azt hangsúlyozni szeretném, hogy nem csupán a bér miatt lett volna leállás, hanem azért, mert nem látjuk a posta jövőjét, a működőképes vállalatot, a biztos megélhetést. Ha ezek meglennének, a bérezés csak harmadrangú szempont lenne. Az utóbbiak bizonytalansága mindenkit változatlanul aggaszt. Mindenesetre itt helyben is úgy döntöttünk, a sztrájk elmarad, s a kezdődő évvégi csúcs ideje alatt csak a munkával, az ügyfélforgalommal törődünk. Hogy mi lesz jövőre? Ezt még nem tudni.
- Mit szól mindehhez a hivatal vezetője? - kérdezem a szobába belépő Szitás Istvánné hivatalvezetőt?
- Kicsit furcsa ez az egész. Mi itt jó ideje hadakozunk. Szavunk nem jut el a kormányhoz, az illetékes pénzügyminiszterhez, csak a tárca államtitkáráig. Aztán a posta szakmai vezetése és a szakszervezet leül tárgyalni és végülis megszületik a megegyezés. Erre korábban az volt a válasz, hogy nincs rá pénz. Most meg hirtelen lett. Ha így van, miért kellett ezt a hercehurcát végigcsinálni?
- zárja csodálkozva a hivatalvezető.
Igaza van, no és abban is, hogy a sztrájk elmarad.
Horváth Róbert
A cikk eredeti linkje...... 1.
