A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Halasi Tükör - ht_1990_01_19_1p.txt
Lehet hogy lehallgatták a telefonomat?
Az eset pár évvel ezelőtt történt,
még a reform elsöprő vihara előtt. Abban az időben, amikor még nem volt ajánlatos bizonyos jelenségek, történések hátterét kutatni. Akkor, amikor a törvényesnek kikiáltott szervezetek istenként ítélkezhettek a másként gondolkodók fölött, Azokban az években csínján kellett bánni az önálló vélemény-nyilvánítással.
Elmúlt már! - mondhatnánk - borítsunk fátylat az akkor történtekre, De nem szabad, mert a tanulsága még mindig (sőt most!) időszerű.
A történet szereplőit nem nevezem meg, mivel ezek az emberek léteznek valahol az országban és bosszúálló kezük messze elérhet. A főszereplő, aki itt ül velem szemben, irigylésre méltó temperamentummal kezd a történetbe. Sohasem felejtem el, hogy honnét jöttem, és hová tartozom. Mindig munkások között éltem, az őszinte szókimondás is tőlük ragadt rám. Véleményemet nem rejtettem véka alá, ám az őszinte szavaim - amelyek legtöbbször a környezetemben dolgozók véleményét is magukban foglalták - sok vezetőnek okoztak fejfájást, vagy kellemetlen perceket.
Hány és hány fórum kezdődött azzal a felszólítással: tessék elvtársak, itt most mindenki nyíltan elmondhatja a véleményét!
Hát én "elmondtam."
Már tagja voltam az ágazati szakszervezeti központi vezetőségnek, amikor a VII. ötéves terv koncepcióját terjesztette a testület elé az egyik miniszterhelyettes. Tulajdonképpen a kormányprogram egy részéről volt szó, A vitából én bizonyos dolgokat kifogásoltam, egy-két tervezett intézkedést kapkodásnak minősítettem , Néhányan már ott furcsán néztek ram.
Egy idő után minden előzetes értesítés nélkül megjelent a lakásomon két szerelő és a "feláras" piros telefonomat feketére cserélték. A miértre nem kaptam választ, sőt a két készülék közötti árkülönbséget máig sem fizették vissza. A telefoncsere után kb, 2 hét múlva idézést kaptam hogy ekkor és ekkor jelenjek meg a halasi rendőrségen,
Kötelességtudó állampolgár lévén eleget tettem az idézésnek, és a rendőrség egyik helyiségében - helyiek kizárásával- két "civil" kezdett velem foglalkozni. Közölték, és ezt több adattal is alátámaszották -, hogy ők mindent tudnak rólam: kapcsolataimról, kijelentéseimről, politikai nézeteimről", magánéletemről. Még olyanokat is mondtak, amiről csak telefonon váltottam szót valakivel. Aztán hamar kibújt a szög a zsákból, mert nekem szegezték a kérdést: miért nem tetszik magának a kormány politikája? Mi az oka annak, hogy az ágazati ülésen támadta a kormány energiatervét? Igyekeztem megmagyarázni, hogy ott a saját véleményemen kívül az általam képviseltek véleményét is közvetítettem. Mint választott testületi tagnak, ez egyébként is kötelességem, A szőnyeg szélére állítás után az esetet jeleztem az illetékes szakszervezeti feletteseimnek, közülük a káderügyekkel foglalkozó titkár vette a fáradságot és - a nekem küldött idézés borítékjának fejbélyegzője nyomán - a BM illetékeseihez fordult magyarázatért.
Mondanom sem kell, hogy őt is finoman eligazította a BM egyik ezredese, mondván ez rutinmunka volt, és csak akkor válik üggyé, ha a szakszervezet ügyet csinál belőle. "De jobb nyugton maradni".
- És tényleg lehallgatták a telefonját? - kérdezek közbe.
- Ez sohasem nyert bizonyítást, de feltételezem hogy igen. Mivel olyan dolgokról is tudtak, amiket csak kizárólagosan telefonon említettem valakiknek. Persze az is lehet, hogy a hívott fél telefonját figyelték.
Hiszen egész komoly beosztású személyekkel - például megyei elsőtitkár, magasabb szakszervezeti tisztségviselők is - beszéltem telefonon,
-efjé-
A cikk eredeti linkje...... 1.
