A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1990_03_23_4p.txt
Volt egyszer egy telefonkötvény...
A "nagyház"-beliek is bizonytalanok
- Lassan végérvényesen lezárul Szegeden a telefonkötvényes korszak, bekötik a legutolsó ígért készülékeket is. A posta által vállalt határidő gyakorlatilag az elmúlt év közepe volt, de kisebb csúszások - kötvénytulajdonosok kérte halasztások - miatt '90-re is maradt néhány beköttetlen. Búcsúzásképpen érdemes kicsit végigszaladni történetén, úgy is mint az értékpapír, s úgy is mint egy hiányhelyzetben felértékelődő árucikk felemás piaci megmérettetésén.
- A kezdet egyszerű, a postának nem volt pénze telefonfejlesztésre, bevonta hát a lakossági megtakarításokat. Az akkori fogadtatás meglehetősen vegyes volt. Akik régóta, s főleg reménytelenül várakoztak, szívesen áldoztak - részben kölcsönöztek - ekkora összeget is, de voltak, akik csak azt látták, az eddigi hatezer forint helyett egyszeriben négyszer annyit kell fizetni. Igaz, a pénz háromnegyed részét később részletekben - az utolsót 1996-ban - visszakapják, s az még kamatozik is 7 százalékkal.
- Szóval kezdetben - gyakorlatilag mint első ilyen - értékpapír is volt, meg nem is. Legtöbbször a bekötés után elszaladt a bankba és azonnal visszaváltották a kötvényt: rövid ideig értékének 90, később 80, majd 60-70 százalékán. Értékpapírrá - azonban igazából mára váltak a kötvények, s árfolyamalakulásukat is tisztán a piaci kamatok határozzák meg. Az irány egyértelmű, hiszen 7 százalék áll szemben a ma: masszívan 20 feletti, nettó betéti kamatlábakkal.
- Ennél is izgalmasabb maga a telefon - a készülékek és a vonalak - története. Az első kötvénycsomag még elég gyorsan, a második valamelyest lassabban fogyott el. (Akkor még úgy tűnt, lesz itt kötvény bőven.) A posta 1987 nyarán adta el az utolsót - mint később kiderült, tényleg a legutolsót - Szegeden. Közben már ütemesen haladtak a telefonbekötések is, így a szerencsések a kötvényvásárlás után három hónap múlva már tárcsázhattak.
- Maga a kötvény akkor kezdett igazán érdekessé válni, amikor elfogyott, s a posta kezét széttárva öt év türelemre kérte az elkésett - a kötvény folytonosságában bízó - igénylőket. Ami nincs, annak pedig ára, sőt felára van. Kezdetben kisebb, később egyre nagyobb. A posta ugyanis a kötvény felmutatójának kötötte be a telefont. Az értelmes vevő, hóna alatt az eladóval elballagott a postára, s megkérdezte, bekötik-e Újszegedre a kínált rókusi kötvényt? Pozitív válasz esetén a vételár már csak az üzletfelek szabad megegyezésén múlott. A kötvényeket adták-vették, s közben ütemesen szerelték be az ígért telefonokat. Mind kevesebb bekötetlen kötvény maradt, egyre emelkedett a szabadpiaci árfolyam. Először volt a negyvenezres, később a 60 ezeres időszak, de a múlt év vége felé az apróhirdetések már százezer forintos jeligével zárultak. December 31-ével megszűnt a maradék kötvények adásvétele. A posta ezután már nem vállalta a technikailag is egyre nehezedő átruházást. Az a néhány darab, amelyre még nem kötötték be a készüléket - épülő ház miatt halasztást kért stb. -, mármaradt a régi gazdánál. A továbbiakban a telefonkötvény csak - meglehetősen gyorsan értéktelenedő - értékpapírként él tovább.
- A jelen és a közeljövő? Telefon nincs, már-már az ésszerű tartalékok is elfogynak - tájékoztatott Vojnár László igazgató. A város határában felépítendő izraeli szupermarket 200 vonalas igényét mindenképpen ki kell szorítani. Nagyon nehezen tudják a gombamódra szaporodó kis-középvállalatok különben teljesen jogos igényét kielégíteni. A jövő a kötvény helyett a részvény, az elavultnak számító crossbár-rendszer helyett valami egészen más, korszerűbb technikáé.
Hogy mindez mikor?
Erre a pontos választ még a "nagyházban" sem tudják.
Kovács András
A cikk eredeti linkje...... 1.
