A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Petőfi Népe - pn_1990_07_27_197p.txt
Tele kommunikációval a hócipőnk
"Kiskunhalas város telefonhelyzete, mennyiségi szempontból már messze, kritikán aluli"
- ezzel a summás megállapítással indította Somogyi Antal tanácselnök-helyettes azt a meghívót, amely a város pártjait a Hungária Telecom Kft.-vel, illetve annak amerikai érdekeltségű vegyes vállalatával, a Contel Hungáriával való tárgyalásra invitálta.
Az idézett tételmondat azzal a kiegészítéssel, hogy a posta, akarom mondani a Magyar Távközlési Vállalat a 90-es évek második felére jelez várható fejlesztést, összevetve a fenti kft. ígéretével, hogy néhány éven belül 50 százalékos ellátást nyújt, egyenesen vonja maga után azt a következtetést, hogy ezzel a magánvállalkozással tárgyalni kell.
El is jött a pártolók nagy része, de még a környező községek tanácsi vezetése is, csudát látni. Ilyet még nem ért a magyar, hogy a pénzéért oda és annyi telefont vehet, ahová és amennyit akar. Rá is tettek az urak egy lapáttal, olyan kacsalábon forgó digitális telekommunikációt ígértek, amellyel Józsi bácsi a Parti-szőlőkből egyenest a bécsi tőzsdével értekezhet, mit is vigyen az osztrák piacra. Felsorolták a modern technika összes arzenálját, nem mulasztván el összevetni a jelenlegi földhözragadt kommunikációs csődtömegünkkel, hadd káprázzon a szemünk. (Természetesen az utóbbiért cserébe az előbbit kínálva, s mindezt persze olcsóbban, mint a távközlési vállalat valaha is teszi majd.)
Mit köntörfalazzak, sűrűn csipkedtem magam az asztal alatt, nehogy késve találjak ébredni, s bilibe lógjon a kezem.
Ráadásul sejtetni engedték, hogy úgyszólván minden "sínen van". Megegyeztek minden hivatallal, megfelelő adatok birtokában vannak, Bács-Kiskunt, de hamarosan az országot is teríteni tudják. A néhány aggályoskodó megjegyzést, hogy vajon a Magyar Távközlési Vállalat mit szól mindehhez, magabiztos mosoly hárította el, amelyből leszűrhettük, hogy mindez mellőzhető apróság, talán suba alatt már meg is egyeztek, szóval ne is törődjünk vele! Foglalkozzunk inkább az előzetes szándéknyilatkozattal, amelyen a tanácsi vezetők mellett minden parlamenti párt támogató aláírásának is helyet szorítottak, sőt a Magyarországí Szociáldemokrata Párt is felkerült közéjük, amit nem egészen értettem, hogyan. (Ha csak úgy nem, hogyi az elnökasszony férje a kft. műszaki tanácsosa egyben.)
Talán a túlzottan lehengerlő magabiztosság tette, talán a lepusztult helyzetünkből fakadó reménytelen bizalmatlanság, de a pártok elég sokat akadékoskodtak. Nem tetszett például az SZDSZ-nek, hogy a szándéknyilatkozat kiköti, november 30-áig nem tárgyalhat más társasággal az önkormányzat. Az is gyanút ébresztett többekben, hogy pár nappal ezelőtt a kft. ügyvezető igazgatója az előfizetők költségbefizetésére is részvényeket ígért, s most a munkatársai nem akarnak tudni róla. Végül azonban mindenki beadta a derekát, mondván, az utolsó pont kösse ki, hogy a szándéknyilatkozat jogi kötelezettséggel nem jár.
Pár nappal később a reggeli Kurír szenzációs leleplező cikkekben hozza tudomásunkra, hogy a fenti kft. nem kaphat az új postatörvény értelmében szolgáltatási engedélyt, mivel nincs 50 százalékos részesedésű állami tulajdonú alapítójuk. A Contel Hungária cégbírósági bejegyzése egyébként is hiányzik, a távközlési vállalattal való megállapododás híján pedig a leendő telefontulajdonosok alighanem csak egymással tudnak majd beszélni, ami azért még nálunk sem egy nagy perspektíva, és így tovább.
Most aztán kinek higgyünk mi, innen, Bács-Kiskunból?
Felsóhajtottam. Mégsem hiába csípkedtem magam. Még csak holmi telekommunikációs álmok hiányoztak volna nekem! A végén még azt hittem volna, hogy Európában ébredek.
- hajós -
A cikk eredeti linkje...... 1.
