A Szegedi Postaigazgatóság és Magyarország távközlése
a sajtó szemével.
A kezdetektől ... napjainkig.
Történelmi érdekességek.
(1850-1994)
Délmagyarország - dm_1990_07_28_4p.txt
Csak a pénzen múllott?
A postaigazgatóságon "mostohagyerek" a kosárlabda
Annak ideién örömmel számoltunk be arról, hogy a Szegedi Postás férfi kosárlabdacsapat a - 32 év után - ismét feljutott az NB I-be. Mint hírét vettük, a szakosztályban nagy volt a lelkesedés, annak ellenére, hogy valamennyien - edzö, játékosok, vezetők - iól tudták, ez nem kis áldozatvállalásokkal, plusz költségekkel jár. Éppen ezért, nem vesztegetve az időt, tüstént nekiláttak a hiányzó anyagiak előteremtéséhez, tárgyaltak játékosokkal, mert nagyon tisztában voltak vele, a megfeiő feltételek megteremtés e nélkül értelmetlen lenne vállalni a feladatot. A szakosztály sorsát szívükön viselők lótottak-futottak, szerveztek, azon voltak, mielőbb tisztázzák a vitás kérdéseket, hogy a csapat nyugodtan készülhessen a megméretésre. Nem sokkal a nevezési határidő lejárta előtt értesítette őket az egyesület vezetése - derült égből villámcsapás! -, rendkívüli elnökségi ülésen úgy döntöttek, a csapatot nem indítják az első osztályban! A váratlan visszalépés ok airól, hogy valójában mi motiválta ezt a népszerűnek aligha mondható határozatot. Szegvári Tamás egyesületi elnökkel (a Magyar Posta Vállalat szegedi igazgatóságának osztályvezetője). Kálmán Miklós szakosztály-elnökkel a Szegedi Távközlési Igazgatóság igazgatóhelyettese, és Valaczkay József edzővel váltottunk szót.
(A sportvezetők hivatali beosztását azért tüntettük föl, mert az év elején a klasszikus posta kettévált, így Szegeden is önálló posta és távközlési Igazgatóság működik - egymástól függeUenül. A dolgok pikantériája, hogy a szóban forgó sportágat a szétválásig - mit ad Isten - a távközlési dolgozók pátyolgatták ... )
- Talán azzal kezdeném - indította „kulisszatitkokat" feszegető társalgásunkat Szegvári Tamás -, hogy a váláskor a postához került a sportkör és a Dorozsmai úti létesítmény. Ennek üzemeltetése évi 5 millió, a sportkör működtetése 3.5 millió forintjába kerül a postának. Ezt az összeget 3 millióra csökkentettük legutóbbi elnökségi ülésünkön, amin az is elhangzott, a kosarasok által igényelt plusz 2.5 millió forintot - ahogyan igazgatónőnk mondta - a bázisvállalat nem tudja biztosítani! A sportra szánt összeg ilyetén csökkentése engem is meglepett, mert korábban senki nem jelezte, hogy a vállalatnak anyagi gondjai vannak.
- A két igazgatóság közösen biztos tudott volna valami megoldást találni...
- Amikor megkerestük Vojnár Lászlót, a távközlés igazgatóját, azt mondta, sem a sportkört, sem a kosárlabda-szakosztályt nem tudja támogatni.
- Álljunk meg egy pillanatra - vette át a szót Kálmán Miklós -, a megkeresés júniusban történt, tehát fél év eltelt, és ilyenkor már nem szerencsés pénzügyekről, támogatásról tárgyalni. Ha már a szétválásnál tartunk, el kell mondanom, Török Pál technikai vezetőnk és jómagam annak idején a kosárlabda révén csöppentünk a sportkör vezetésébe. Akkor is a távközlésnél voltunk érdekeltek, most is ott dolgozunk, tehát ez is szerepet játszhat abban, hogy szakosztályunk nem tartozik a legkedvesebbek közé.
- Ahogy a szavakból kihámozom, a kosárlabda eddig is "mostohagyerek" volt. Vagy rosszul ítélem meg a kialakult helyzetet? fordulok az egyesületi elnökhöz.
- A bázisvállalat vezetése elsősorban a létesítményhez kapcsolódó sportágakhoz, a tekéhez és a labdarúgáshoz ragaszkodik - érvel Szegvári Tamás. - Az igazgatóságnak nem fűződik különösebb érdeke a kosárlabdához.. .
- És a vívók mennyiben kötődnek a tekepályához? - szólt közbe Kálmán Miklós. - Ott voltál te is Miklós az elnökségin, hadd ne kelljen erről beszélnem - így Szegvári Tamás.
- Térjünk vissza a szétváláshoz. Értesüléseink szerint a távközlés örömmel fölvállalta volna a sportkört és a létesítményt, ám a posta "csakazértis" ragaszkodott mindkettőhöz. Rosszul tudnánk?
- Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, a távközlésnek volt egy írásbeli ajánlata, átvesz mindent, úgy, hogy a postás sportolóinak a pályákon térítésmentesen biztosít edzői és versenyzési lehetőséget - erősíti meg a korábban hallottakat Kálmán Miklós. - Ezt elfogadhatatlannak tartotta a postaigazgatóság.
- Induljunk ki abból, hogy mindkét vállalat akarta a sporttelepet - utal a kezdetre a sportköri elnök. - Tavaly december 29-én volt egy vezérigazgató-helyettesi megbeszélés, ahol az a döntés született, hogy a létesítmény a postához kerül. Igazgatónőnk akkor a sportkör működtetését is elvállalta. Hogy a posta miért ragaszkodott mindehhez, ne tőlem kérjék számon, én egy éve csöppentem ebbe bele, azóta elnökösködöm. A vállalat pénzügyeiben nem vagyok otthon .. . Az elmúlt tíz évben nem szerepelt ilyen jól az egyesület, mint most. Felkerültek az NB I-be a kosarasok, a teke NB I-ben a férficsapat harmadik, a nők negyedik helyen végeztek, és vívóink is az NB I-ben vannak! Nem tudok önmagamnak elszámolni a történtekkel, hiszen azok közé tartozom, akik biztatták a kosarasokat, tegyenek meg mindent, hogy az első osztályban folytathassák! Az eddig hallgató Valaczkay József is erőt vett magán, hogy elmondja véleményét.
- Nagyon szomorú vagyok .. . Tamás végig biztatott, bátorított bennünket, pedig többször kérdeztem, van-e realitása feljutásunknak? Ezért is ért váratlanul, lesújtóan közlése, miszerint számunkra mégsem lesz NB I.!
- A történtek után aligha kell azon csodálkozni, hogy, Kálmán Miklós kérte, mentsék föl a sportkör elnökségében betöltött tisztéről, ugyanakkor lemondott szakosztály-elnöki posztjáról is. Elhatározását az elnökség tudomásul vette ... Mindehhez csak annyit, a Szegedi Postás SK annak idején - egyik kezdeményezőként - nagyon sokat tett azért, hogy a sportág gyökeret eresszen, felvirágozzon a városban. Erről mintha megfeledkeztek volna a nevet is adó vállalatnál, a sportkörhöz - ki tudja miért? - ragaszkodók. A birtoklási harcban kivívott „győzelmükkel" azt viszont elérték, hogy a postánál nem kívánatos, ám népszerű kosárlabdázás legyen a sajátos "vetélkedő" vesztese. Azzal az indokkal, hogy nincs pénz...
Gyürki Ernő
A cikk eredeti linkje...... 1.
